Öt vállalat megháromszorozta a gabonával, kukoricával, szójával és cukorral való kereskedelemből származó nyereségét. A költségek nagy részét viszont átterhelik a társadalomra. 2024 augusztusában az Európai Bizottság anélkül hagyta jóvá a Viterra és a Bunge nemzetközi mezőgazdasági vállalatok egyesülését, hogy előzetesen megvizsgálta volna, milyen hatással lenne ez az egyesülés a globális agrárpiacokra.
A SOMO holland szervezet azt kutatja, hogy az egyesülő multinacionális cégek hatalma hogyan befolyásolja a piacokat és az élelmiszerellátást világszerte. A 2024 januárjában kiadott „Hungry for profit” című jelentésében kifejti, hogy az Európai Bizottságnak miért kellett volna beavatkoznia egy ilyen fúzióba.
A szerzők konkrétan azt az öt vállalatot elemezték, amelyek uralják a globális élelmiszer-ellátási piacot: ADM, Bunge, COFCO, Cargill és Louis Dreyfuss Company. A „Nagy Ötök” (a továbbiakban: ABCCD) együttesen a globális gabonakereskedelem 70-90 százalékát ellenőrzik. A vállalatcsoport monopóliummal rendelkezik az olyan alapvető élelmiszerek, mint a gabona, a kukorica, a szója és a cukor tekintetében, amelyekkel a világpiacon kereskednek. Ezáltal olyan helyzetbe kerül, hogy diktálhatja az árakat és befolyásolhatja a költségeket. Emellett nagyfokú ellenőrzést gyakorol a szója legfontosabb exportpiacain, Brazíliában, az USA-ban, Paraguayban és Argentínában.
2022-ben az ABCCD csoport nyeresége megháromszorozódott a 2016 és 2020 közötti időszakhoz képest. 2023-ban is magas nyereséget termeltek a vállalatok. Ez tovább táplálta a globális inflációt. A szerződött mezőgazdasági beszállítók és szolgáltatók hatalmas hálózatának köszönhetően a tárolás, a feldolgozás és a szállítás területén tartósan képesek erős pozíciójukat érvényesíteni az élelmiszer-ellátási láncban. A COFCO International csatlakozásával a csoport Ázsiában is kiterjeszti befolyási övezetét.
Koncentrált piaci erő az ár diktálásával
A megavállalatok által létrehozott oligopólium olyan helyzetbe hozza őket, hogy évtizedekig irányítani tudják a globális élelmiszer-értékláncokat. Ez óriási tárgyalási hatalmat biztosít számukra. A monopólium gigantikus profitot biztosít számukra anélkül, hogy a közös környezetvédelmi normáknak meg kellene felelniük. A globalisták közös vállalkozások és közös befektetések révén szorosan együttműködnek. A nyersanyagtermelőktől a vásárlókig „magasan vertikálisan integráltak”, azaz az igazgatótanácstól egészen az egyes vásárlókig gyakorolják a hatalmat és az ellenőrzést. Sok kisebb gazdaságnak vagy kereskedőnek nincs más választása, mint elfogadni, amit a hatalmas vállalatok diktálnak. A monopóliumok korlátozzák az innovációk és az alternatív mezőgazdasági modellek sokféleségét is.
A nagy agrárium találkozik a nagy adatokkal
Az ABCCD csoport hitelekkel, vetőmagokkal, műtrágyákkal és növényvédő szerekkel is ellátja a gazdákat. Élelmiszer-alapanyagokat tárolnak, feldolgoznak és szállítanak. Mivel a teljes termelési folyamatban részt vesznek, értékes piaci adatokhoz férnek hozzá. Nagy mennyiségű adatot gyűjtenek a termésről, az árakról és a politikai fejleményekről világszerte. Ezeket az információkat arra tudják felhasználni, hogy befolyásolják és ellenőrizzék a teljes értékláncot a termeléstől a feldolgozásig. Élelmiszerválságok idején, amikor a mezőgazdasági nyersanyagpiac ingadozó és bizonytalan, a releváns mezőgazdasági nyersanyagok jövőbeli kínálatára vonatkozó információk kulcsfontosságúak. Ez óriási előnyt jelent számukra más – kisebb – élelmiszeripari vállalatokkal szemben.
Az EU hatékonyabban megfékezhetné az oligopolhatalmat
„Nem élelmiszerválságunk van, hanem árválságunk” – magyarázza Martin Schirdewan, a Die Linke európai parlamenti képviselője. Az élelmiszeripari vállalatok szégyentelenül kihasználják monopolhatalmukat, hogy mesterségesen feljebb tornásszák az árakat. Ennek véget kell vetni. A képviselő azt kéri, hogy a gátlástalan cégeket darabolják fel, állítsák le a megafúziókat és adóztassák meg gigantikus profitjukat.
1990 óta az uniós versenyhatóságok összesen 60 fúziós és felvásárlási ügyet vizsgáltak felül az ABCCD által. Egy kivételével mindet kifogás vagy feltételek nélkül hagyták jóvá. Ennek eredményeképpen a mezőgazdasági alapanyagok kereskedelmének piaca egyre kevesebb vállalatra koncentrálódik.
Az Európai Bizottság megállíthatja, vagy legalábbis befolyásolhatja az egyre fokozódó monopolizáció irányába mutató tendenciát. Ehhez azonban meg kellene vizsgálnia a különböző piacokat, amelyeken az ABCCD vállalatok tevékenykednek, beleértve a termelés és a piac minden szintjén gyakorolt befolyásukat, valamint a közös vállalatokat és egyéb együttműködéseket.
A vizsgálat arra is összpontosíthatna, hogy az ABCCD milyen piaci hatalmat gyakorol a beszállítók felett, hogy megszorítsa azok haszonkulcsát. Rövid távon a kormányok bevezethetnének egy váratlan nyereségadót a nagy mezőgazdasági nyersanyagkereskedőkre, valamint az árdrágítás elleni törvényeket, hogy megakadályozzák a túlzott áremelkedést a nehéz időkben. A túlzott nyereség egyértelmű jele annak, hogy a verseny nem játszik.
A koncentrált vállalati hatalom visszafordíthatatlanul pusztítja a természetet
Az ABCCD agráráru-kereskedők óriási társadalmi és ökológiai lábnyomot hagynak maguk után. Ezzel megakadályozzák, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés ökológiai szemléletűvé és a változó környezeti feltételekkel szemben rugalmasabbá váljon.
A globális erdőirtás mintegy 90 százaléka, például az Amazonas vagy a brazil Cerrado régióban, az ottani szója-, kakaó- és pálmaolaj-ültetvények, valamint a szarvasmarhatartás terjeszkedésének köszönhető – az ABCCD vállalatok jelentős részvételével.
A „Mighty Earth’s Soy & Cattle Deforestation Tracker” című erdőirtási jelentés szerint 2019 és 2021 között az ABCCD csoport legalább 161.000 hektár erdő kiirtásáért felelős. Szója- és szarvasmarha-ellátási láncai több mint 225.000 futballpálya nagyságú erdőt pusztítottak el. Ez nem csak a biológiai sokféleség hatalmas csökkenését jelenti, hanem az erdőkből és az erdőkben élő emberek százezreinek megélhetését is veszélyezteti.
Világviszonylatban a mezőgazdasági ipar felelős a CO2-kibocsátás egyharmadáért.
Írta: Susanne Aigner
Forrás: infosperber
