Martinique-on a karnevál a tiltakozás egyik formája: a sziget kulturális programjai közül kétségtelenül a karnevál a legnépszerűbb a martinique-iak körében. A karnevál az ünneplés és a felszabadultság ideje, de egyben a nagy hagyományokkal rendelkező politikai tiltakozás helyszíne is. Minden évben turisták ezreit vonzza, és egyike azon kevés karneváloknak a világon, amely 100 százalékban ingyenes és mindenki számára nyitott. Ez a kulturális elemzés a karnevál eredetét és politikai és társadalmi jelentőségét mutatja be a szigeten egészen napjainkig.
A martinique-i karnevál gyökerei Martinique történelmének egyik legsötétebb időszakában, a gyarmatosításban gyökereznek. Saint-Pierre-ből, a fehér gyarmati polgárság akkori fővárosából ered, és az európai és az afrikai kultúra találkozásának eredménye. Miközben a gyarmatosító urak a távoli anyaországból importált burleszk túlzásoknak szabad utat engedtek, fogadásokkal, óriási büfékkel és mindenféle szórakozási lehetőséggel, az ültetvények másik oldalán egy másik karnevál alakult ki. A rabszolgák ezeket a pillanatokat arra használták fel, hogy megszervezzék ellenpartijaikat, amelyekből az évszázadok során a ma ismert karnevál alakult ki.
Miután 1848 után kiszabadultak láncaikból, Martinique lakói ezt a szokást szilárdan megőrizték szokásaikban. Minden évben vízkereszt után hétvégenként felvonulások élénkítik a szigetet, hogy felkészüljenek a karnevál központi részét képező pazar napokra. Ilyenkor Martinique lakói az élet minden területéről összegyűlnek a köztereken, és jókedvűen ünnepelnek. Az ünnepségek minden egyes napja rögzített szabályok szerint zajlik, és szinte rituális folyamatok révén ragadja magával az embereket. A farsang vasárnapja jelenti az ünnepségek kezdetét. A hétfő a burleszk esküvők jegyében telik, ahol a bulizók egy napra egy másik nem ruháit veszik fel, és így játszanak a társadalmi konvenciókkal. A kedd, a legnépszerűbb nap, a Djab Rouj (kreolul „vörös ördög”), a szenegáli beavatási szertartásokból származó szimbolikus figura tiszteletére van. Hamvazószerda az ünnepségek végét jelzi. Ezen a napon hamvasztják el a Vaval-t, egy rendkívül szimbolikus kabalát, amelyet minden évben újraterveznek, hogy az aktuális eseményekhez igazodjon.
A gyarmati kódexek újragondolása
A martinique-i karnevál kiemelkedő kulturális jelentőséggel bír. Mindig is az összetartozás, a vidámság és a nélkülözhetetlen testvériség szinonimája volt. Mindenki összegyűlik az utcákon, hogy közösségként énekeljen, kiabáljon, táncoljon és nevessen.
Ezért nem ritka, hogy a saját főnöke tangában táncol két gyalogos csoport között – a hagyományos dobokkal mulattató zenei együttesekre. Ezeket a csoportokat mindig kísérik táncosaik, és tréfás dalokat énekelnek, amelyek a kívülről érkező csoportokat is vonzzák. A martinique-i karnevál szépsége itt fejeződik ki: ez a világ azon kevés karneváljainak egyike, ahol bárki ingyenesen részt vehet, kor, nem, megjelenés, társadalmi státusz vagy jövedelem korlátok nélkül.
Az ünneplésnek ez az időszaka szívesen látott kikapcsolódást kínál a mindennapi életből és annak korlátozó korlátjaiból. A karnevál alatt mindenki szabadon kifejezheti magát – egy olyan kreatív térben, amely távol áll a társadalmi normáktól és ítéletektől. A karneváli időszak ezért Martinique queer közössége számára is kiváltságos időszak, akik egy olyan helyet találnak, ahol kiélhetik kódjaikat anélkül, hogy félniük kellene a hétköznapok elnyomásától.
A figyelemelterelés és a politikai üzenetek ideje
A 17. század óta a karnevál nemcsak ünneplés, hanem a követelések és a politikai ellenállás színtere is. Az eufória és az önfeledt vidámság ideje. Hasonlóan a rabszolgáknak a lázadásuk eloszlatására biztosított figyelemeltereléshez, a mai karnevál a gyakran nehéz valósággal szemben a kikapcsolódás ideje. A karnevál azonban messze nem nyugtatja meg az embereket, ahogyan azt a gyarmatosítók és egyes politikusok szeretnék, hogy ma legyen. Sokkal inkább végtelen lehetőségeket nyit meg a követelések számára, amelyek formái az idők folyamán folyamatosan megújulnak. Ebben az időszakban a zene nagy szerepet játszik. A hagyománytisztelők gyakran panaszkodnak a modern karneváli dalok kifejező szövegeire, mivel ezek a mozgósítás és a politikai tiltakozás eszközeként szolgálnak.
A kapcsolat jellege, amely Martinique-ot még mindig az egykori gyarmattartójához köti, rámutat a tartósan fennálló, de nyíltan ki nem mondott neokoloniális hozzáállásra. Az ottani lakosság olyan körülmények között él, amelyek a francia szárazföldön elképzelhetetlenek lennének, például a mezőgazdasági területek nagy részét – és a lakosságot – klórdekonnal mérgezik. Ez a növényvédő szer a Francia Antillákon a prosztatarák szomorú világrekordját állította fel. Ehhez a botrányhoz járul még a „vie chère” (drága élet) mindennapos terhe: ez a helyi kifejezés a túlzó árakra utal egy olyan területen, ahol a jövedelmek Franciaországban a legalacsonyabbak közé tartoznak. Martinique-on az árak átlagosan 40 százalékkal magasabbak, mint Franciaországban (erről a miamerikank.hu beszámolt). Amikor a lakosság 2024 végén sokadszorra is fellázadt ez ellen az igazságtalanság ellen, a francia állam válasza az elnyomás volt. A francia kormány bevetette a Compagnies Républicaines de Sécurité-t (CRS). Ezeket a különleges egységeket 1959 óta betiltották Martinique területén, miután három fiatal martinique-i halálát okozták a már akkor jobb életkörülményeket követelő tüntetéseken.
A Vaval úgy lett kialakítva, hogy illeszkedjen az aktuális témákhoz.
A karnevál lehetőséget nyújt arra, hogy ezeket a követeléseket a közterekre vigyék anélkül, hogy a hatóságok erőszakos reakciójától kellene tartaniuk. Emellett a kreativitás is és mindenekelőtt a nyíltan mutatott politikai jelmezekben fejeződik ki, amelyek rávilágítanak ezekre a helyzetekre, valamint a szexista és szexualizált erőszakra. Az éves tematikus kabala, a Vaval, megtestesíti ezeket a politikai, társadalmi és gazdasági realitásokat. A karnevál minden évben a helyi identitás megerősítésének erős szimbóluma. A 2021-es vad karnevál megszervezése a világjárvány korlátozó körülményei között egyértelmű üzenetet küldött mind a párizsi nemzeti hatóságoknak, mind a martinique-i helyi hatóságoknak: A martini identitás kifejezése határtalan, a karnevál tiltakozó jellege pedig megváltoztathatatlan. A virágsziget igazi kulturális lelkeként (a sziget eredeti neve, Madinina, virágszigetet jelent, és ma is széles körben használják) ez az időszak katalizálja a múlt és a jelen nagy kihívásait, és kijelöli a jövő irányát egy folyamatosan mozgó nép számára.
MEGJEGYZÉSEK
Djab Rouj: Aimé Césaire (martinique-i költő és politikus) a dél-szenegáli Casemance régióban tett utazása során felfedezte a Diab Rouj hagyomány eredetét. Ezeket a maszkokat az ottani fiatal férfiak viselik a körülmetélés és a beavatás után. A szarvasmarha szarvak az anyagi gazdagságot szimbolizálják, míg az egymás mellett elhelyezett tükrök a tudás jelképei (lásd a fenti képet). Ami Afrikában isten volt, az Martinique-on ördöggé vált: „A legyőzöttek istene a győztesek ördögévé vált”. (Aimé Césaire).
A Ballroom az amerikai LMBTQ-szcéna afroamerikai és latin-amerikai mozgalmát írja le, amely New Yorkból indult. A résztvevők egy kifutón sétálnak (azaz versenyeznek) a „Ball” nevű rendezvényeken, hogy különböző kategóriákban versenyezzenek.
Írta: Emelyne Oliny
Forrás: Lateinamerika-nachrichten
