A La Minka kollektíva a Caracas nyugati részén, a Miraflores elnöki palota közelében található többcélú kulturális térben működik. Az egykori nyomda homlokzatán a venezuelai nép történelmének különböző eseményeit ábrázoló színes freskók díszelegnek a három emelet magasan. A belső térben számos tanterem, színházi és zenei terem, valamint egy rádióstúdió és egy közös konyha található. A caracasi La Minka kollektíva számára a kultúra és a kenyérsütés kéz a kézben jár a szocialista kommuna felépítésének projektjével.
A „Minka” vagy „Minga” egy kecsua szó, amely közösségi munkát jelent. E gondolathoz hűen a La Minka kollektíva kulturális projektjeivel a közösség felé fordult. Emellett védi az alulról építkező demokráciát, és minden fontos döntést közgyűlésen hoz meg. A kollektíva jelenleg egy szocialista kommuna megalapításán dolgozik a környéken. Ebben az interjúban Natalia Molina, a szervezet egyik alapítója beszél a projekt eredetéről és céljairól, valamint a bolivári folyamat védelméről.
Mesélne nekünk a La Minka kollektíva történetéről és céljairól?
A La Minka egy forradalmi kollektíva, amely a befogadó közösségi munka előmozdítására összpontosít. A Hugo Chávez által inspirált La Minka tizenkét évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy előmozdítsa a közösségi önkormányzatiságot.
Olyan kollektíva vagyunk, amely különböző területeken dolgozik: támogatjuk a kulturális kezdeményezéseket, de elkötelezettek vagyunk az oktatás, a kommunikáció és a gazdasági termelés iránt is. Mindezek a projektek összekapcsolódnak annak érdekében, hogy egy elnyomás és uralom nélküli világot teremtsünk.
A La Minka a Comunida des AlMando – Proyecto Nuestra América [Cam-PNA, Közösségek a vezetésben – A mi Amerikánk projekt] része. A Cam-PNA egyfajta anyaszervezet, amely irányít minket politikai stratégiáink kidolgozásában. Az ernyőszervezeten belül azonban minden egyes projekt a sajátosságainak és az ott dolgozó embereknek megfelelően fejlődik.
Egyik erősségünk a kulturális munka. A művészetet, a kultúrát, a sportot és a kommunikációt a kollektív tudat megváltoztatásának módjaként tekintjük. Célunk egy dekolonizált és nem kapitalista társadalom felépítése. Ez a vízió testesül meg a Comandante Chávez Miraflores Commune népszerűsítéséért végzett munkánkban.
Mi a Proyecto Nuestra América? Honnan származik?
A Proyecto Nuestra América egy kontinentális mozgalom a „Történelmi áramlaton” belül, egy széles körű koalíció, amely azon az elképzelésen alapul, hogy azon az úton harcolunk, amelyet őseink jelöltek ki, mert ők is az emancipációért küzdöttek, ahogy mi is tesszük ma. Számunkra az osztályharc egyesíti az összes elnyomottat és kizsákmányoltat, a múltat és a jelent, itt és szerte a kontinensen.
Történelmünk magában foglalja az afro- bennszülöttek küzdelmeit, azoknak a történelmét, akik szerepelnek a történelemkönyvekben, és azoknak a történelmét, akiket láthatatlanná tettek. A Proyecto Nuestra América ennek a hosszú történelemnek a része. Számunkra a múlt és a jelen küzdelmei nem csak összekapcsolódnak, hanem egy és ugyanazok.
A Kasa La Minka egy kulturális központ Caracasban. Gyönyörű székháza van, ahol capoeira- és jógaórák, rádiós produkciók és összejövetelek zajlanak egyszerre. Mesélnél nekünk többet erről a helyről?
2012-ben a kulturális minisztérium átadta az épületet, amelyet ma Kasa La Minka néven ismerünk, a caracasi munkásnegyedekben szervezett kulturális kollektívák egy csoportjának. Ezekben az időkben zajlott a Chávez újraválasztásáért folytatott kampány, amelyet „la cayapaña”-nak neveztek [ez a neologizmus két szóból áll: „cayapa” – a közös munka gyakorlata – és „campaña”, ami kampányt jelent]. Chávez szelleme ma is mélyen gyökerezik szervezetünkben: akkor is inspirált minket, és ma is inspirál minket.
A La Minka segített megszervezni a Comandante Chávez Miraflores kommunát. Mesélne nekünk erről?
A La Minka kezdetei óta egyik fő célunk a helyi önkormányzatiság előmozdítása. Mindig kéz a kézben dolgoztunk a környékünkön működő helyi tanácsokkal.
2019-ben megalakult a Comandante Chávez Miraflores önkormányzat. Ez egy nagyszerű projekt volt, mert segített minket közelebb kerülni a közösséghez. Az első dolog, amit tettünk, az egy Simón Rodríguezről [venezuelai pedagógus és filozófus a 19. század elején] elnevezett iskola alapítása volt. Ott műhelymunkákat szerveztünk a közösségi szervezésről és termelésről, a közösségi parlament működéséről és így tovább. Megvitattuk mind a nagy képet, mind a kommunák részleteit.
A közösség által vezetett részvételi folyamat során elkezdtünk bizonyítékokat gyűjteni a barrio történetéről is. Közösen rekonstruáltuk ezt a történelmet. Megtudtuk, kik éltek itt a megszállók előtt, és még a barriónkat benépesítő szellemekről is megtudtunk néhány dolgot. Amikor tanulmányoztuk Caracas első térképét, láthattuk, hogy a mi negyedünk valaha közvetlenül az óváros határán volt.
Ezek voltak a kommuna kezdetei, és tényleg csodálatos idők voltak. Ma a kommuna aktívan foglalkozik az olyan problémákkal, mint a vízellátás, az egészségügy, az oktatás és a biztonság, és „utcai parlamenteket” szervez, ahol a kormány szóvivői eljönnek a kommunánkba, hogy megvitassák velünk a problémákat.
Chávez szelleme él és virul Miraflores községben
La Minka mindenekelőtt kulturális munkájáról ismert. Milyen konkrét kulturális és művészeti tevékenységeket támogatnak a Kasa La Minka részeként?
A La Minka a kezdetek óta nagyon elkötelezett a capoeira [afro-brazil harcművészet, amely a táncot és az önvédelmet ötvözi] iránt. De szervezünk cirkuszi rendezvényeket, utcaszínházi, tánc- és zenei eseményeket is.
Összességében Venezuela kulturális hagyományai nagyon fontosak számunkra. Minden évben megszervezzük a „Cruz de Mayo”-t [a közösségek egy virágokkal díszített kereszt körül gyűlnek össze, hogy énekeljenek és táncoljanak], a „Velorio de San Juan”-t [afro-vezuelai hagyomány Keresztelő János tiszteletére dobokkal, énekekkel és táncokkal], karneváli felvonulásokat stb. Kulturális örökségünk él, és mi is részesei vagyunk.
Munkánk azonban túlmutat a kulturális projekteken. Kenyeret is sütünk, agroökológiai zöldségeskertet művelünk, és egy olyan ingyenkonyhát működtetünk, amely naponta mintegy 100 embert etet.
Nekem úgy tűnik, hogy a La Minka gazdasági projektjei kulcsfontosságúak az önök kulturális és közösségi munkájának fenntartásához.
Pontosan. Az egyik fő célunk az, hogy az itteni embereknek termeljünk, nem pedig a tőkének. De a gazdasági kezdeményezéseink is támogatják a kulturális és közösségi munkát, amit végzünk. Az első projektünk a szitanyomatok gyártása volt. Ezeket a nyomatokat mi magunk készítettük, nagyon egyszerű módon.
Később a pékséget működtető testvérszervezetek emberei megtanítottak minket a kenyérsütés mesterségére. Nem sokkal később beszereztük az alapfelszerelést, és elkezdtünk „boleado” [kerek kenyér] készítésébe fogni Kasa La Minka-ban. Ez 2016-ban volt, amikor az embereknek még a legalapvetőbb alapvető élelmiszerekből sem volt. Ez még a kormány Clap [támogatott élelmiszerosztás] kezdeményezése előtt volt, ezért a környéken egy elosztási tervre összpontosítottunk, hogy biztosítsuk az emberek élelmiszerhez jutását.
Abban az időben végtelen sorok álltak a pékségek előtt. A kormány támogatott áron lisztet adott a pékeknek zsákokban, hogy kenyeret készítsenek. Ahelyett azonban, hogy kenyeret sütöttek volna, édességet készítettek, vagy a lisztet magasabb áron adták tovább. Valójában „kenyérháború” folyt az emberek ellen.
Ebben az időben volt egy pékség egy stratégiai helyen, a szomszédságunk bejáratánál, amely erősen részt vett a közösségünk elleni „kenyérháborúban”. Az ismételt panaszok és bírságok ellenére naponta csak kis mennyiségű kenyeret gyártott, és arra kényszerítette az embereket, köztük sok idős embert, hogy hosszú sorokban álljanak, ahol gyakran bántalmazták őket.
Panaszok érkeztek a túl magas árak miatt is. Emellett higiéniai aggályok merültek fel, és néhány dolgozó munkaügyi panaszt tett. Ennek következtében a kormány többször is beavatkozott: A pékséget megbírságolták, három napra bezárták, majd újra megnyitották…
Ekkor a Comunidades Al Mando elvtársai azt javasolták, hogy a helyi önkormányzat tegye lehetővé, hogy a szervezett közösségek átvegyék a szankcionált pékségeket. Végül a pékség elleni sokadik beavatkozás után a helyi önkormányzat tisztviselői megkerestek minket, és megkértek, hogy vegyük át a pékséget három hónapra. Ebből a három hónapból hét év lett!
Amikor átvettük a pékséget, 300 zsák lisztet találtunk, amelyből körülbelül 90 zsáknak már lejárt a szavatossága. Ez azt mutatja, hogy az előző tulajdonosoknak bőven lett volna alapanyaguk a kenyérkészítéshez. Mégis hosszú sorokban várakoztatták az embereket, arra hivatkozva, hogy a kormány nem látja el őket liszttel.
Emlékszem, amikor a kormány közbelépett, hatalmas sor állt az ajtó előtt, de a pékségben rengeteg kenyér volt. A tulajdonos célja az volt, hogy az emberek szenvedjenek. A kenyér volt a fegyvere a háborúban.
Amikor átvettük a pékséget, a Clap-program már elkezdődött, így kizárólag 18 helyi [Clap] bizottság számára kezdtünk el kenyeret gyártani, hogy biztosítsuk az igazságos elosztást a pékség környékén.
Ma a pékséget mindenhol Panadería La Minka néven ismerik, és továbbra is kenyeret gyárt a közösség számára.
Ez lenyűgöző. Nagyszerű, hogy a pékség most a közösségért dolgozik. Tudomásom szerint azonban a korábbi tulajdonos nem hagyja magára az önigazgató pékséget. Folytatja a Panaderia La Minka felújítását.
Ez így igaz. Miközben a kormány a mi oldalunkon áll, mert tudja, hogy a munkánk közösségközpontú, a pékséget újra és újra támadás éri. Kaptunk bírósági végzéseket olyan bíróktól, akiket a korábbi tulajdonos lefizetett, miközben a verőlegényei fegyverrel jártak a pékségben. Ennek ellenére nem adjuk fel.
A pékség fontos a La Minka számára. De mondhatjuk-e, hogy ez csupán része a kollektíva egy nagyobb stratégiai projektjének?
Így van. A pékség fontos kezdeményezés számunkra a termelőszektorban, azért is, mert erősíti a közösséget. Ezenkívül a többletbevételek segítenek nekünk a közösség támogatásában, a kulturális és agroökológiai projektjeink előmozdításában és az ingyenkonyhánk működtetésében.
Elmagyarázná a La Minka önvédelemmel és a közösség biztonságával kapcsolatos megközelítését?
A védekezéssel kapcsolatos megközelítésünk egy jól felépített készenléti terven alapul, amely jóval azelőtt azonosítja a potenciális fenyegetéseket és a nagyobb problémákat, hogy azok akut vészhelyzetbe kerülnének. Ez a stratégia biztosítja, hogy minden helyzetre felkészülve legyünk, ugyanakkor lehetővé teszi számunkra, hogy erősítsük a szervezeti dinamikánkat.
Az élelmiszerbiztonság területén például gondosan feltérképeztük a közösség igényeit, és azonosítottuk a legfontosabb elosztási csatornákat. Elemeztük a helyi áramhálózatot is, és biztosítottunk egy generátort, amelyet az olyan esetleges áramkimaradások esetén is használhatunk, mint amilyet a múlt héten tapasztaltunk.
Végeztünk egy tanulmányt a közösségünk egészségügyi helyzetéről is. Ennek eredményeképpen tudjuk, hogy hol vannak orvosok, ápolók és orvosi felszerelések. Végül pedig elemeztük a közösség közlekedési és vízellátási rendszerét.
Ez a megközelítés lehetővé teszi számunkra, hogy a vészhelyzetekre nem véletlenszerűen, hanem jól koordinált és hatékony stratégiákkal reagáljunk.
A Kasa La Minka és a Panadería La Minka is nagyon közel van a Miraflores elnöki palotához. Mivel ez gyakran a kormány destabilizálására irányuló kísérletek középpontjában áll, a bázis védelmében végzett munkájuknak stratégiai dimenzióval is rendelkeznie kell.
Pontosan. A venezuelai politikai hatalom epicentrumában vagyunk, csak egy kőhajításnyira attól a háztól, ahol Chávez élt, és amely számunkra fontos hely. Helyzetünk valóban stratégiai jelentőségű, és ez nagy felelősséggel jár.
Röviddel az elnökválasztás után támadás érte a Panadería La Minka épületét. Mi történt pontosan?
A pékség elleni fasiszta csoportok támadása nem ért minket meglepetésként. Számítottunk rá, és nem ez volt az első támadás a pékség ellen. De általában képesek vagyunk kivédeni ezeket a támadásokat az általunk választott fegyverekkel: dobokkal, dalokkal és a rendíthetetlen lelkünkkel. Ezúttal azonban a támadás sokkal erőszakosabb volt, és arra kényszerített minket, hogy testvérszervezeteket, sőt még a kormány biztonsági erőit is segítségül hívjuk a támadás elhárításához.
A támadás azonban nem csak a pékség, hanem az egész közösség ellen irányult. És miért? Mert mi egy chavista alulról szerveződő szervezet vagyunk, és a mi közösségünk a Miraflores-palota kapuja. Ha a fasisztáknak sikerült volna elfoglalniuk a pékséget és fényképeket közzétenniük róla, akkor egyértelmű üzenetet küldtek volna: „Miraflores kapujában állunk. Az elnök érezze magát fenyegetve!”
Természetesen ezt soha nem engednénk megtörténni.
A Guardian 2019-es The Breadmaker című dokumentumfilmje a caracasi „kenyérháborút” és a Panadería La Minka történetét mutatja be.
Interjút készítette: Cira Pascual Marquina
Forrás: venezuelanalysis
