Victor Santillán szociológus elmagyarázza, hogyan vált a mexikói Cherán kisváros a drogbandákkal szembeni ellenállás szimbólumává. Victor Manuel Santillán Ortega (40) a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem (Unam) szociológusa. Szakterülete az őslakosok önkormányzati folyamatai, és intenzíven kutatja a Cherán kisváros életét. Ott háromévente választásokat tartanak, vagy ahogy a cherániak mondják: „kinevezéseket” és „jelöléseket”.
Cherán autonóm településen a múlt hétvégén elkísérte a választásokat. Hamarosan egész Mexikóban elnökválasztást tartanak. Itt a fővárosban az utcákat pártreklámok borítják. Cherán azonban, ahol mintegy 16 ezer ember él, pártok nélkül boldogul. Miért működik ez?
Így van, Cherán településen a politikai pártok nem szerepelnek a szavazólapon. Persze vannak emberek, akik szimpatizálnak bizonyos pártokkal. Ami érdekes, az a fogalmak használata. A Cheránban élő emberek számára ezek nem választások. Ezek „kinevezések”. Nem jelölteket állítanak, hanem „jelöléseket”.
Ki vagy mi képviseli tehát a lakosok érdekeit?
Minden megváltozott 13 évvel ezelőtt. A közösséget, mint oly sok más közösséget Mexikóban, úgy tűnt, hogy a szervezett bűnözés vette át a hatalmat. Az erdőket már bűnözői csoportok ellenőrizték, és az erdőirtás tömeges volt. Már zsarolásról és emberrablásokról beszéltek. 2011. április 15-én a helyi közösség úgy döntött, hogy véget vet ennek, és megalapított egy helyi szervezetet. Egy olyan struktúrát, amely minden sarkon vigyáz, és biztosítja, hogy a bűnbandák többé ne lépjenek be a faluba. Ezeket a struktúrákat akkoriban tűzoltóállomásoknak hívták. Minden utcasarkon volt egy tűzrakóhely (ahol főztek, ettek, őrködtek és eszmét cseréltek, a szerk. megjegyzése). Cheránnak négy bejárata van, minden városrésznek egy. Ott barikádokat állítottak fel. Ez lehetővé tette számukra, hogy visszaszerezzék az ellenőrzést a saját területük felett. Múlt vasárnap Cherán közgyűlése a település négy városrészéből több képviselőt választott. Ezek a képviselők alkotják az úgynevezett Concejo Mayor-t, a legfelsőbb tanácsot. Számos más tanács is létezik, mint például a Női Tanács, az Oktatási Tanács és a Szomszédsági Tanács.
Lehet-e egyszerűen képviselőnek jelöltetni magam egy tanácsban?
A választási mechanika, ahogy én nevezem, egyszerűnek tűnik. De a választási folyamat társadalmi dinamikája meglehetősen összetett. A tagok minden tűzrakáskor megvitatják egymás között. Jelölhetnek valakit a Legfelsőbb Tanácsba. De nem feltétlenül kell ezt megtenniük. Van ugyanis egy másik testület, a Comisión de Enlace (Összekötő Bizottság). Ez gondoskodik a választási folyamat előkészítéséről és megszervezéséről Cheránban. Amikor háromévente választásokat tartanak, mint most is, az összekötő bizottság jár házról-házra, és megkérdezi, hogy állítanak-e jelölteket. Feltűnő azonban, hogy egyre kevesebb jelölt van. Különösen 2011-hez és az azt követő évekhez képest, amikor a struktúrákat létrehozták.
Miért van ez így? Az emberek az autonómia ellenére belefáradtak a politikába?
Kevesebb a tűzhely, általában kevesebb a részvétel a politikai eseményeken. Jelenleg egy tudományos cikken dolgozom erről. A választói részvétel például a jelöltek „jelölésében” is erősen visszaesett. Vannak olyan tényezők, amelyek általánosak és minden politikai rendszerben léteznek: az emberek azért panaszkodnak, mert úgy érzik, hogy az érdekeikre nem figyelnek. Nem volt kikövezve az út, nem foglalkoztak a problémámmal… De szociológusként különösen egy tényezőt látok meghatározónak: a társadalmi kohéziót. Ez az összetartás 2011-ben a szervezett bűnözéstől való közös félelem miatt született meg. És ez erős volt. Az emberek elűzték a bűnözőket, az életüket kockáztatták a közösségért. A társadalmi kohézió óriási volt. A tűzrakóhelyeken mindig történt valami.
De mi hiányzik a közös elem, ami összeköti őket?
A négy városrész mindegyike hetente egyszer közgyűlést tart. Ezeknek a gyűléseknek a látogatottsága is erősen visszaesett. Olyannyira, hogy egyesek már azt kérdezik: „Ezek még mindig gyűlések, vagy már szomszédsági összejövetelek?”. Mert olyan kevesen vesznek részt a gyűléseken. Azt is meg kell említeni, hogy főleg férfiak vesznek részt ezeken a gyűléseken. Bár ez lassan változik, ez egy olyan kulturális tényező, amely továbbra is hatással van.
A Legfelsőbb Tanács választása során ismét hangsúlyozták, hogy a bűnözői csoportok visszaszorultak. Cherán egy békés hely. Ez hihetetlennek tűnik. A település az erőszakkal sújtott Michoacán állam közepén fekszik, a mexikói drogháború bölcsőjében, amelyet erősen felfegyverzett és professzionálisan szervezett maffiaszervezetek uralnak.
Minden politikai fáradtság ellenére két dologban egyetértés van: Nem a kábítószerre, azaz a szervezett bűnözésre, és nem a politikai pártokra. Az emberek még mindig hajlandóak fenntartani a biztonságot.
De hogyan sikerült ezt elérni? Folyamatosan olvashatunk a lakosság ellenállásáról a drogkereskedőkkel szemben. Ez általában végzetesen végződik. Néhány hónappal ezelőtt a főváros szélén fekvő Texcapilla falu lakói megtámadták zsarolóikat. Azonban nem tudták elűzni a bűnözői csoportot – és bosszúból emberrablások történtek.
Egyfelől ott van a cherániaiak büszkesége. Ott van az úgynevezett újraetnicizálódásnak ez az aspektusa. A 2011-es felkelésük előtt a cherániak nem azonosították magukat őslakosként, még a helyükkel sem. Ha megkérdezték őket, azt mondták, hogy Uruapanból (a régió legközelebbi nagyvárosából, a szerk. megjegyzése) származnak. A biztonság kulcsa az önszerveződésükben rejlik. A ronda comunitaria, a közösségi kör, két rendőrszerű struktúrából áll: először is ott vannak a barikádok a város be- és kijáratainál. Ezeket fegyveres őrök őrzik a nap 24 órájában. Az autókat ellenőrzik, és minden gyanús dolgot azonnal jelentenek. Aztán ott vannak az erdőőrök, akik ellenőrzik, hogy nem folyik-e illegális fakitermelés az erdőkben. A cheránok sikerének egy része annak is köszönhető, hogy helyi emberek, olyanok, akiket ismerünk, még ha fegyveresek is, ismerjük egymást. Senki sem jön kívülről, hogy Cherán biztonságáért aggódjon. Ugyanakkor Cherán sem teljesen mentes a bűnözéstől: vannak a szokásos bűncselekmények, lopások, kábítószert árulnak. De a drog már nem a kábítószeresek kezében vannak, az emberrablások és a védelmi pénzek már a múlté.
Tehát nem csak utópia. Mindazonáltal egy autonóm szervezeti struktúra, távol a központosított politikától – ez bizonyára bosszantotta az államot.
Az emberek akkoriban amúgy is meg akarták szakítani a kapcsolatot a politikai pártokkal. Az ő felfogásuk szerint senki sem törődött velük: az illegális erdőirtás előrehaladt és az erőszak terjedt. A PRI önkormányzati szinten kormányzott, a PRD állami szinten, a PAN pedig szövetségi szinten volt hatalmon. Kezdetben a politikusoknak nem tetszett a projekt. Most, hogy a szociáldemokrata Morena párt van hatalmon, Michoacán kormányzója és a helyi önkormányzati tanács között némi közeledés tapasztalható. Cherán lakói nagyobb affinitást mutatnak a Morena iránt, mint más pártok iránt. Emellett az állam fővárosában, Moreliában működő Emancipaciones nevű érdekvédelmi kollektíva harcolt azért, hogy Cheránt őslakos közösségként ismerjék el, sajátos sajátosságokkal.
Az egyik Cheránról szóló esszéjében azt írja, hogy 2006 és 2011 között Cherán erdeinek mintegy 70 százalékát kivágták. Ez hatalmas kár.
Az önkormányzat, a
tanácsok és a közgyűlések egyik legnagyobb eredménye az új faültetések. Az
erdők jelentős részét újraerdősítették. Az erdőket szigorúan őrzik.
Cherán volt az
első, de már nem az egyetlen autonóm önkormányzat. A cheráni lakosok felkelése
adta meg a kiindulópontot az őslakos közösségek alternatív életmódjának
modelljéhez?
Ha utópiákról
beszélünk, és sok médium ezt teszi, amikor Cheránról van szó, akkor azt kell
mondanunk, hogy Cherán önkormányzata néhány dolgot jól csinált. De kritizálom a
tökéletes utópia képét. A helyzet összetett, néhány dolog jól működik, mások
kevésbé. De Cherán nélkül valószínűleg nem létezett volna a ma már több mint 20
őslakos önkormányzat Michoacán államban. Azt mondanám, hogy ez egy részleges
utópia.
Interjú: Moritz Osswald
Forrás: ND
 a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem (Unam) szociológusa. Szakterülete az őslakosok…){kind=link}