Választások Mexikóban: „Nem a kábítószerre, nem a pártokra”

Cherán autonóm településen a múlt hétvégén elkísérte a választásokat. Hamarosan egész Mexikóban elnökválasztást tartanak. Itt a fővárosban az utcákat pártreklámok borítják. Cherán azonban, ahol mintegy 16 ezer ember él, pártok nélkül boldogul. Miért működik ez?

Így van, Cherán településen a politikai pártok nem szerepelnek a szavazólapon. Persze vannak emberek, akik szimpatizálnak bizonyos pártokkal. Ami érdekes, az a fogalmak használata. A Cheránban élő emberek számára ezek nem választások. Ezek „kinevezések”. Nem jelölteket állítanak, hanem „jelöléseket”.

Ki vagy mi képviseli tehát a lakosok érdekeit?

Minden megváltozott 13 évvel ezelőtt. A közösséget, mint oly sok más közösséget Mexikóban, úgy tűnt, hogy a szervezett bűnözés vette át a hatalmat. Az erdőket már bűnözői csoportok ellenőrizték, és az erdőirtás tömeges volt. Már zsarolásról és emberrablásokról beszéltek. 2011. április 15-én a helyi közösség úgy döntött, hogy véget vet ennek, és megalapított egy helyi szervezetet. Egy olyan struktúrát, amely minden sarkon vigyáz, és biztosítja, hogy a bűnbandák többé ne lépjenek be a faluba. Ezeket a struktúrákat akkoriban tűzoltóállomásoknak hívták. Minden utcasarkon volt egy tűzrakóhely (ahol főztek, ettek, őrködtek és eszmét cseréltek, a szerk. megjegyzése). Cheránnak négy bejárata van, minden városrésznek egy. Ott barikádokat állítottak fel. Ez lehetővé tette számukra, hogy visszaszerezzék az ellenőrzést a saját területük felett. Múlt vasárnap Cherán közgyűlése a település négy városrészéből több képviselőt választott. Ezek a képviselők alkotják az úgynevezett Concejo Mayor-t, a legfelsőbb tanácsot. Számos más tanács is létezik, mint például a Női Tanács, az Oktatási Tanács és a Szomszédsági Tanács.

Lehet-e egyszerűen képviselőnek jelöltetni magam egy tanácsban?

A választási mechanika, ahogy én nevezem, egyszerűnek tűnik. De a választási folyamat társadalmi dinamikája meglehetősen összetett. A tagok minden tűzrakáskor megvitatják egymás között. Jelölhetnek valakit a Legfelsőbb Tanácsba. De nem feltétlenül kell ezt megtenniük. Van ugyanis egy másik testület, a Comisión de Enlace (Összekötő Bizottság). Ez gondoskodik a választási folyamat előkészítéséről és megszervezéséről Cheránban. Amikor háromévente választásokat tartanak, mint most is, az összekötő bizottság jár házról-házra, és megkérdezi, hogy állítanak-e jelölteket. Feltűnő azonban, hogy egyre kevesebb jelölt van. Különösen 2011-hez és az azt követő évekhez képest, amikor a struktúrákat létrehozták.

Miért van ez így? Az emberek az autonómia ellenére belefáradtak a politikába?

Kevesebb a tűzhely, általában kevesebb a részvétel a politikai eseményeken. Jelenleg egy tudományos cikken dolgozom erről. A választói részvétel például a jelöltek „jelölésében” is erősen visszaesett. Vannak olyan tényezők, amelyek általánosak és minden politikai rendszerben léteznek: az emberek azért panaszkodnak, mert úgy érzik, hogy az érdekeikre nem figyelnek. Nem volt kikövezve az út, nem foglalkoztak a problémámmal… De szociológusként különösen egy tényezőt látok meghatározónak: a társadalmi kohéziót. Ez az összetartás 2011-ben a szervezett bűnözéstől való közös félelem miatt született meg. És ez erős volt. Az emberek elűzték a bűnözőket, az életüket kockáztatták a közösségért. A társadalmi kohézió óriási volt. A tűzrakóhelyeken mindig történt valami.

De mi hiányzik a közös elem, ami összeköti őket?

A négy városrész mindegyike hetente egyszer közgyűlést tart. Ezeknek a gyűléseknek a látogatottsága is erősen visszaesett. Olyannyira, hogy egyesek már azt kérdezik: „Ezek még mindig gyűlések, vagy már szomszédsági összejövetelek?”. Mert olyan kevesen vesznek részt a gyűléseken. Azt is meg kell említeni, hogy főleg férfiak vesznek részt ezeken a gyűléseken. Bár ez lassan változik, ez egy olyan kulturális tényező, amely továbbra is hatással van.

A Legfelsőbb Tanács választása során ismét hangsúlyozták, hogy a bűnözői csoportok visszaszorultak. Cherán egy békés hely. Ez hihetetlennek tűnik. A település az erőszakkal sújtott Michoacán állam közepén fekszik, a mexikói drogháború bölcsőjében, amelyet erősen felfegyverzett és professzionálisan szervezett maffiaszervezetek uralnak.

Minden politikai fáradtság ellenére két dologban egyetértés van: Nem a kábítószerre, azaz a szervezett bűnözésre, és nem a politikai pártokra. Az emberek még mindig hajlandóak fenntartani a biztonságot.