„A politikai hatalom a fegyverek csöveiből származik”. Ezt a Mao Ce-tung által összefoglalt marxista elemzést Ariel Henrynek – Haiti tegnapig nem megválasztott ideiglenes elnökének – is el kellett ismernie. Kedd reggel bejelentette lemondását Puerto Ricóban. Ott rekedt hazafelé tartó útja során, miután Nairobiban William Rutóval, a Nyugat-barát kenyai elnökkel a kenyai csapatok Haitira való telepítéséről tárgyalt. Henry lemondásával elismerte, hogy a haiti lakosság körében már nincs támogatottsága.
Port-au-Prince, a legszegényebb karibi állam fővárosa jelenleg nagyrészt fegyveres csoportok ellenőrzése alatt áll. Ezeket a csoportokat, amelyeket a nyugati média általában „bandáknak” nevez, a valóságban inkább félkatonai csoportoknak lehet nevezni. Sok tagjuk volt katona vagy volt rendőrtiszt. Az egyik legbefolyásosabb közülük a volt rendőr, Jimmy „Barbecue” Chérizier, a „G9” csoport vezetője. A haiti forradalmár Jean-Jacques Dessalines (1758-1806) hagyományában látja, láttatja magát, aki 1804-ben függetlenségre vezette az egykori francia gyarmatot, és régóta követeli Henry lemondását.
A „karibi közösség” (Caricom) Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel, valamint Brazília, Kanada, Franciaország és Mexikó képviselőivel hétfőn Jamaicában tartott találkozóján szintén a beavatkozó erő felállítása volt a téma. Washington azt akarja, hogy az ENSZ-erők állítsák helyre a „rendet” Haitin, és hozzanak létre egy elnöki tanácsot. Ennek a tanácsnak kell kineveznie egy új ideiglenes miniszterelnököt és előkészítenie a választásokat. Ahogy az ilyen misszióknál lenni szokott, az amerikai kormány állja a számlát, míg a globális Dél különböző szegény országai biztosítják a katonákat. A bejelentett 1.000 kenyai rendőr mellett Benin, Csád, Banglades, valamint a Caricom-tagállamok, Barbados és a Bahamák is felajánlották erőiket. Nayib Bukele, El Salvador jobboldali elnöke, aki országa több tízezer állampolgárát vetette börtönbe állítólagos bandatagként, vasárnap az X-en szintén bejelentette, hogy kész csapatokat küldeni Haitire.
Haiti állam, amely az Antillák szigetének nyugati felét, Hispañola szigetét foglalja magába, formális függetlensége óta neokoloniális függőségtől szenved, különösen az USA-tól és a régi francia gyarmatosító hatalomtól, amely drágán megfizettette függetlenségének elismerését. Nem világos, hogy mennyi pénz áramlott a haiti lakosság zsebéből a kisajátított rabszolgatartók és franciaországi ültetvénytulajdonosok felé. Mindenesetre Haiti első, több évtizedes diktatúra után demokratikusan megválasztott elnöke, Jean-Bertrand Aristide mintegy 21 milliárd dollárt követelt vissza Párizstól. Őt 2004-ben puccsal buktatták meg, amiért az USA-t és Franciaországot hibáztatta. A New York Times 2022-es jelentése alátámasztotta ezeket a feltételezéseket.
Írta: Philip Tassev
Forrás: JungeWelt
