Guatemala: A dolgozó gyermekekért létrehozott szervezet 35 éves. Beszélgetés Ricardo Garciával.
Ricardo Garcia a CEIPA (Centro Ecuménico de Integración Pastoral) alapítója és igazgatója.
Szervezete, a CEIPA immár 35 éve létezik. Iskolákat működtet és oktatási lehetőségeket kínál a dolgozó gyermekek számára. Mi vezetett az 1989-es alapításhoz?
Akkoriban még polgárháború dúlt Guatemalában, amely 36 évig, 1996-ig tartott. Sok gyermek vált árvává ennek következtében, és több gyermek halt meg, mint felnőtt. Az áldozatok többsége ugyanis olyan mészárlásokban halt meg, amelyek során a hadsereg egész falvakat égetett fel. 1986 végén a San Carlos Egyetem professzoraival együtt és az UNICEF támogatásával tanulmányt kezdtünk készíteni a dolgozó gyermekek helyzetéről. Aztán elkezdtük az írástudás és az egészségügy programjait. Sok gyermeknek voltak és vannak ma is egészségügyi problémái az alultápláltság miatt. Megállapodásokat kötöttünk az akkori gyerekekkel: Ha időt fordítanak az oktatásra, mi fizetjük az ebédjüket, és nem kell többé dolgozniuk érte. A CEIPA munkája ekkor kezdődött tizenkét gyermekkel egy quetzaltenangói templomban.
Mi történt ezután?
Két év után el kellett hagynunk a templomot, a püspök nem akarta folytatni a projektet, és helyiségeket béreltünk. Megkérdeztük a gyerekeket, hogy milyen támogatásra van szükségük, és azt mondták: az iskola után szakmát kell tanulnunk. Így hát elkezdtük tanítani a fiatalokat különböző szakmákra, például sütésre, ácsmunkára és szabásra. Ma már öt departamentóban tevékenykedünk, és körülbelül 1.000 diák jár az iskoláinkba. Az adományoknak köszönhetően földet tudtunk vásárolni.
Azt mondta, hogy a püspök nem akarta, hogy folytassák a munkát. Adott erre okot?
Azt mondta, hogy a szociális munka a szociális munkások feladata, nem az egyházé. Alapos képzettségem van a felszabadítás teológiájában, mindig is szociálisan és politikailag szerveződtem, számomra ez az, amiről az egyház szól. Magam is tizennégy éves koromban kezdtem el dolgozni, és saját tapasztalatból ismerem a fiatalok néhány problémáját. De sok egyháztársamnak más az életrevalósága. Az egyházi vezetés gyakran keresztbe tett nekem, azt mondták, hogy a fiatalokat szervező munkám „kommunista tevékenység”. És persze tisztában kell lenni azzal, hogy az egyház egyike a három központi hatalmi intézménynek Guatemalában.
Milyen másikat lát még?
Az oktatás és a média. Nincs szabad, demokratikus oktatás, sem az iskolában, sem az egyetemen. Ez politikailag motivált és az individualizmust hivatott elősegíteni: Egyedül nekem kell előrejutnom, a kollektivitás és a szolidaritás nem számít. A média pedig az oligarcha családoké.
Nyilvánvaló, hogy az Ön munkája is nagyon politikai. Milyen hatása van ennek?
Fontos számunkra az átfogó nevelés. Ez Guatemalában nem létezik, még a formálisan magasan képzett emberek körében sem. Amikor a diákjainkkal a szegénységről beszélgetünk, lényegében két dolgot mondanak: a gazdagok azért gazdagok, mert szorgalmasak, és a saját szegénységük Isten akarata. Sok ismeretet kell átadni a szegénység okairól, a gyarmati történelemről, arról, hogy a hódítók rabszolgákat akartak. Nem törődtek az őslakosok egészségével és oktatásával. És ez ma is érvényes az oligarchiára. 1989-ben azt hittük, hogy tíz évig lesz szükségünk a CEIPA-ra, és akkor a gyermekmunka kérdése a múlté lesz. De a helyzet ma egyes esetekben rosszabb, mint az 1980-as években volt. Guatemalában most is naponta halnak meg gyerekek alultápláltságban és gyógyítható betegségekben.
Van kapcsolata Bernardo Arévalo és Semilla pártjának jelenlegi szociáldemokrata kormányával?
Volt egy találkozónk Arévalóval és a parlamenti képviselőkkel. Van remény arra, hogy néhány dolog javulni fog, de úgy gondoljuk, hogy Arévalo csak előre tudja vinni a dolgokat. A változás folyamata, amelyre Guatemalának szüksége van, 20-30 évig fog tartani. Négy év nagyon kevés idő.
Interjút készítette: Thorben Austen
Forrás: JungeWelt
 alapítója és igazgatója. Szervezete, a CEIPA…){kind=link}