Soha nem kívántam még ennyire az esőt! Az ajkaim égnek és szárazak. A kezem annyira száraz, hogy hamarosan újra felrepedhet, ahogyan csak télen történik a hideg miatt. Fáj az orrom, mert annyira száraz, mert annyira száraz a levegő, mert nem esik az eső. Száraz az egész. Éget.
Amikor buszon utazom, és kinézek, látom, hogy ég valahol valami. Amikor sétálni megyek, látom, hogy ég valahol valami. A főváros, Quito lángol. Olyan száraz itt, mint már nagyon régen nem volt. Több mint 60 éve a legnagyobb aszály. Az andoki Cuenca városának folyóiban mindig lehetett úszni, de amikor három hete Cuencában voltam, a folyók inkább kis patakok voltak, amelyek mostanra teljesen kiszáradtak. Sajnos ez nem csak Ecuadorban van így. Egész Dél-Amerika száraz és lángokban áll. Az Amazonas lángol. Brazíliában a feljegyzések kezdete óta a legnagyobb aszály van. És mindenhonnan, ahol egy folyó kiszáradt, azt hallani, hogy most az is ég. Ez megrémít engem. Egy dolog látni a hírekben, és egészen más, hogy ezt ilyen közelről megtapasztalja az ember. Aggódom. De ki nem aggódik? Egy barátom azt mondta korábban: „Hogyan fogunk még egy nyarat átvészelni? Öt nyár, nyolc nyár. Nem mehet ez így tovább, egy bizonyos ponton már nem marad semmi.
Most épp az esős évszak van.
Túl sok eukaliptuszfa van itt Ecuadorban, monokultúrákban a faipar számára. Gyorsan nőnek és nem igényesek, de különösen gyorsan és jól égnek. Tulajdonképpen most van az esős évszak; ezt a „tulajdonképpen” szót sokszor hallom. Az a benyomásom, hogy az időjárás itt teljesen összekeveredett, bár nem is tudom, milyen volt korábban. Mindig azt hittem, hogy 2500 méteres tengerszint feletti magasságban mérsékelt az időjárás.
De ahol a mindennapokban leginkább válságot érzek, az az áram, vagyis amikor nincs. Ecuadort vízerőművek látják el. De alapvetően csak egyetlen nagy gát van, amely Ecuador áramellátásának 60 százalékát biztosítja. Tehát: nincs eső, nincs áram! A gát vízszintje most a minimumon van, és a legalacsonyabb kapacitással működik. Egész Ecuadorban áramhiány van. Ezért kell takarékoskodni. Valószínűleg decemberig. Ha a vízmű vízszintje nem normalizálódik hamarosan, azaz ha nem esik hamarosan az eső, akkor még több megszorítás vagy szükségintézkedés lesz. Lehet, hogy decemberig nem fog újra esni az eső?
Este gyertyafénynél ülünk.
Este gyertyafénynél ülünk. Marisol, a vendéglátóm anyukája már elkezdett spórolni és vizet gyűjteni, ahogy csak tud. A gondolat, hogy egyszer talán nem lesz több víz, megrémít.
Minden nap 10.00-15.00 és 19.00-24.00 között nincs áram. Ez napi tíz óra. Az áramszünet ideje Ecuador minden szektorában más és más. Vigyáznom kell, hogy 19.00 óra után ne legyek kint. Mert veszélyes, amikor minden sötétben van. Internet sincs. A társasági élet nagyon korlátozott, és a hűtőben lévő ételek gyorsan megromlanak. Sokat vagyok otthon (sötétben), és egy darabig nem fogom elkészíteni a kenyeret, amit általában sütni szoktam, hogy lefagyasszam.
Szerencsére van gázfőzőlapunk. Már eddig is hiányoztak az esti találkozások, és az, hogy csak úgy kint legyek a szabadban, nyugodt környezetben, de most, hogy egyáltalán nem mehetek ki este, még nehezebb érzés. Minden sötét, és a tévét sem tudom kényelmesen nézni, bár azt kell mondanom, hogy a gyertyafény is nagyon hangulatos. Tényleg rájöttem, mennyire függ az ember az áramtól, egyszerűen a fénytől. Vagy mondhatnánk azt is, hogy az esőtől…
Durva, hogy a klímaváltozást ilyen közelről érzem a mindennapjaimban, és tudom, hogy nem lesz jobb. Ez megrémít engem. És aggódom az ecuadori helyzet miatt. Ecuador olyan gyönyörű és gazdag ország. De a gazdasági helyzet már így is rossz, és az aszály és az áramkimaradások nem javítanak rajta…
Írta: Fenja Schauwacker
Forrás: NPLA
