A Világbank „jövőbeli válságról” beszél, mivel az adósságteher „fenntarthatatlan”, így a szociálpolitika sem lehetséges. A világhatalmak felismerik a problémát, de tétlenek maradnak.
A Világbank legutóbbi, a globális külső adósságról szóló jelentése szerint a „fejlődő országok” 2022-ben „rekordösszeget”, 443,5 milliárd dollárt költöttek külső államadósságuk kiszolgálására.
Az ENSZ Latin-Amerikáért felelős gazdasági bizottsága (Cepal) már 2023 májusában figyelmeztetett a szubkontinens közelgő válságára, mivel a folyamatosan növekvő adósságszolgálat súlyosan korlátozza a szükséges szociális beruházásokat.
A Világbank jelentése szerint a Nemzetközi Fejlesztési Bank által világszerte 75, különösen alacsony jövedelműnek minősített országnak „soha nem látott összeget”, 88,9 milliárd dollárt kellett előteremtenie az adósságszolgálatra. Csak ezeknek az országoknak a kamatfizetései az elmúlt évtizedben megnégyszereződtek, és „2022-ben 23,6 milliárd dollárral történelmi csúcsot érnek el”.
Már a világjárvány előtt is meredeken emelkedett a külföldi adósságok tendenciája világszerte. A világjárvány óta a helyzet tovább romlott. A jelentés szerint a 24 legszegényebb ország adósságszolgálatának teljes költsége 2023-ban és 2024-ben várhatóan akár 39 százalékkal is emelkedhet.
A Világbank attól tart, hogy egyre több ország válik fizetésképtelenné, és ennek egyik okát a növekvő kamatlábakban látja. A kamatfizetések az alacsony jövedelmű országok exportjának egyre nagyobb részét emésztik fel. Csak az elmúlt három évben tíz „fejlődő országban” 18 fizetésképtelenség történt. Ez a jelentés szerint több, mint az előző két évtizedben.
Ma az alacsony jövedelmű országok mintegy 60 százaléka eladósodott vagy a túlzott eladósodás akut veszélyének van kitéve. Az amerikai dollár felértékelődése súlyosbítja az akut problémákat, és még drágábbá teszi a kifizetéseket az országok számára.
Indermit Gill, a Világbank-csoport vezető közgazdásza és vezető alelnöke „példátlan mértékű adósságról és magas kamatlábakról” beszél, amelyek „sok országot egy jövőbeli válság felé vezető útra tereltek”. „Minden egyes negyedévvel, amíg a kamatlábak magasak maradnak, egyre több fejlődő országot érint, és nehéz választás elé kerülnek, hogy vagy visszafizetik adósságukat, vagy pedig a közegészségügybe, az oktatásba és az infrastruktúrába fektetnek be. A helyzet gyors cselekvést igényel”.
A Cepal és az Amerika-közi Fejlesztési Bank (IDB) hasonlóan aggasztó elemzésre jutott. Szerintük Latin-Amerika az eszközök (assets) és a kötelezettségek (liabilities) közötti egyensúlytalansággal néz szembe, amely az elmúlt öt évtizedben tovább romlott, és nehéz helyzetbe hozza a költségvetési helyzetét.
Az IDB mérése, amely az 1970 óta eltelt időszak adatait veszi figyelembe, azt mutatja, hogy a szubkontinens fő gazdaságainak eszközei 2020-ban elérték a bruttó hazai termék 75 százalékát. Az adósság azonban a GDP 125 százalékát teszi ki.
Az adósságszolgálat és a kamatfizetés sok forrást felemészt, és korlátozza a kormányok képességét, hogy forrásokat biztosítsanak az oktatásra és a szociális beruházásokra – mondja Daniel Titelman, a Cepal gazdaságfejlesztési igazgatója. Titelman szerint az államadósság magas költségei Latin-Amerikában az „éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos beruházási terveket” is befolyásolják.
A Cepal „Latin-Amerika és a Karib-térség gazdasági jelentése 2023” című kiadványa szerint a régióban a bruttó hazai termékhez viszonyítva a következő országok rendelkeznek a legmagasabb államadóssággal: Argentína (85,4 százalék), Brazília (73 százalék), Panama (59,4 százalék), Costa Rica (58,2 százalék) és Kolumbia (51,7 százalék).
Ugyanakkor ezek az országok magas munkanélküliségi rátával küzdenek.
Ráadásul a latin-amerikai munkavállalók 50 százaléka az informális szektorban dolgozik. A magas adósságszint megnehezíti a kormányok számára, hogy intézkedéseket hozzanak a minőségi munkahelyek létrehozására – mondta Titelman.
Más multilaterális szervezetek képviselői is hasonlóan vélekednek. Achim Steiner, az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) vezetője arra panaszkodik, hogy a globális dél kormányai a külföldi adósságszolgálat miatt nem tudják kifizetni a tanárokat, az orvosokat, az ápolókat és a vidéki egészségügyi központok gyógyszereit.
Az alacsony jövedelmű országok esetében a szegénység növekedése „riasztó”, az adósságteher pedig „fenntarthatatlan” – mondta Steiner. Mintegy 165 millió ember csúszik a szegénységbe 2020 és 2023 között.
António Guterres ENSZ-főtitkár is hangsúlyozta, hogy „az emberiség fele olyan országokban él, amelyek kénytelenek többet költeni az adósságszolgálatra, mint az egészségügyre és az oktatásra”.
Bár egyre több nemzetközi és intézményi hang szólal fel az alacsony jövedelmű országok külföldi adósságának átstrukturálása mellett, a hitelező országok nem lépnek. A húszak csoportjának 2023. júliusi csúcstalálkozóján az UNDP felszólította a világ 20 legfejlettebb gazdaságát, hogy tartsanak szünetet a külső adósságok behajtásában.
Bár a G20-ak felismerték, hogy a legkiszolgáltatottabbak megsegítését célzó gazdasági és politikai intézkedések nélkül a gazdagok és szegények közötti szakadék tovább fog nőni, nem tettek semmilyen lépést.
Írta: Hans Weber
Forrás: Amerika21
