A vasúttársaság leányvállalata, az ECO (!) Group pénzt akar keresni az amazóniai régió kizsákmányolásából. A kistermelők a létüket féltik, az aktivisták információkat akarnak.
Teherautók zúgnak el a burkolatlan, poros országúton a brazil Amazonas keleti részén. Hosszú, vékony rönkökkel vannak megrakodva az út bal oldalán sorakozó egyszínű eukaliptuszültetvényekről. Jobbra a betakarított szójaföldek húzódnak, ameddig a szem ellát. Az esőerdő ritkás maradványai beleolvadnak a korábban fajokban gazdag Cerrado szavannába.
Évtizedek óta mindenki ékesszólóan hivatkozik az Amazonas védelmére. A gyakorlatban azonban a dolgok még mindig egészen másképp néznek ki: Brazília nyersanyagexportja továbbra is az egekbe szökik az emberek és a természet rovására, és Németország is beszállt – már évtizedek óta.
Az Açailândia városától egy órányi autóútra északnyugatra fekvő Francisco Romão kis mezőgazdasági település zöld sziget a szója okkersárga tengerében. Egy buja mangófa alatt székkör alakult ki. Középen, szeretettel elrendezve, mindenféle méretű trópusi gyümölcsök, egy kapa és információs brosúrák. A látogatók, köztük a Misereor katolikus segélyszervezet és partnerszervezeteinek munkatársai hallgatják a lakosok beszámolóját nehéz helyzetükről.
Amióta 2007-ben 250 földnélküli családnak osztottak ki itt földet többéves küzdelem után, abból élnek, amit megtermelnek. Ez azonban egyre nehezebbé válik: a Vale bányászati óriásvállalat hosszú vasércvonatai éjjel-nappal zakatolnak el a közeli vasúti síneken, megrázva a házakat és a víztartályokat, a finom vaspor pedig az egész környéket beteríti.
„2018-ban a szójaföldek, amelyeket erős mezőgazdasági mérgekkel permeteznek, hozzáadódtak a keverékhez” – számol be a 44 éves Alzeneide Prates, a „Seeds of theLand” nevű női kezdeményezés munkatársa. „Azóta még többünknek van állandó fejfájása, és a szívrohamok és a stroke-ok száma is megnőtt.”
Ráadásul a nagyüzemi gazdálkodók nyomást gyakorolnak a gazdákra, hogy bérbe adják a földjeiket szójatermesztésre, vagy akár teljesen eladják azokat.
Ez a halálos fenyegetésekig terjed. Ennek következtében a lakosok kétharmada elköltözött, a legtöbben az elmúlt öt évben. Még mindig kitart 85 család.
A többek között a Misereor és a Rosa-Luxemburg-Stiftung által támogatott Justiça nos Trilhos (Igazság a nyomok mentén) emberi jogi szervezet aktivistái új mezőgazdasági technikákat tanítanak nekik. Emellett jogi segítséget is nyújtanak, hogy kártérítési kifizetéseket vagy egészségügyi állást harcoljanak ki a Vale megacégtől. És tájékoztatást nyújtanak a Maranhão államban kialakult helyzetről, többek között nemzetközi szinten is.
Az esőerdőben lévő hatalmas Carajás bányától a São Luís-i atlanti kikötőig 892 kilométer hosszú a vasútvonal. Az útvonal mentén élő afro-brazil és őslakos közösségek, amelyek bizonyítottan az esőerdő legjobb védelmezői, ugyanolyan veszélyben vannak, mint Francisco Romão kisgazdái. Az eredeti növényzetből azonban alig maradt valami. A Cerrado szavannán az erdőirtás még gyorsabb, mint az Amazonas vidékén.
A „zöld acélhoz” szükséges faszén előállítására szolgáló hatalmas eukaliptuszültetvények kiszipolyozzák a talajt, a talajvíz süllyed, a folyók kiszáradnak. Az aszályok egyre gyakoribbak, és itt is rekordhőmérsékleteket mérnek. A brazil kormány erőlteti az olajkitermelést, többek között az Amazonas vidékén is.
Az ásványi anyagokat és a gabonát főleg Európába és Kínába exportálják. Német tőke áramlik az új bányaprojektekbe. Az olyan mezőgazdasági multinacionális cégek, mint a Bayer és a BASF egyre több olyan növényvédő szert szállítanak, amelyeket az EU-ban már régóta betiltottak. És a Deutsche Bahn is részt vesz egy milliárdos projektben: Újabb 520 kilométer hosszú vasútvonal futna egy São Luís melletti mélytengeri kikötőig, hogy kielégítse a gabona és ásványi nyersanyagok „nagy szállítási igényét” – magyarázta tavaly a vasúti leányvállalat, az ECO Group.
Nemcsak a szomszédos közösségeket érintené a beruházás, hanem három természetvédelmi területet is – kritizálta a „Mentsük meg az esőerdőt” nevű egyesület. Az érintett emberek kifogásait előzetesen minimalizálják vagy teljesen figyelmen kívül hagyják. Alzeneide Prates ezt túl jól tudja. „Mi a Földanyánkat védjük” – mondja a kisbirtokos gazda. „Mi tartjuk itt a frontot, ez a mi otthonunk”.
Írta: Gerhard Dilger
Forrás: TAZ
 Group pénzt akar keresni az amazóniai régió kizsákmányolásából. A kistermelők a létüket féltik, az aktivisták információkat akarnak. Francisco Romão kisbirtokos települése. Jobbra a vasútvonal,…){kind=link}