Több ezren fejezik ki szolidaritásukat az emlékezetért és az igazságért folytatott küzdelmet szimbolizáló falfestmény eltávolítása után.
Háttér: Muralismo
Latin-Amerika utcáin a falak olyan történeteket mesélnek el, amelyek politikai üzeneteket közvetítenek, vagy a diktatúrák és az emberi jogok megsértésének emlékét őrzik. A falfestmények nemcsak művészeti alkotások, hanem az ellenállás és a társadalmi kommunikáció eszközei is. Ez a művészeti forma különösen a 20. században éledt újjá, Mexikóból kiindulva.
Az 1920-as években olyan művészek, mint Diego Rivera, José Clementen Orozco és David Alfaro Siqueiros megalapították a „Movimiento Muralista Mexicano” mozgalmat. Falfestményeik többek voltak, mint egyszerű dekoráció: céljuk az volt, hogy elérjék az embereket, elítéljék a társadalmi sérelmeket és megőrizzék a mexikói forradalom kollektív emlékezetét. Ez a falfestészet az őslakos kultúra megbecsülésének erőteljes médiumává vált, és a társadalmi egyenlőtlenségek párbeszédébe hivatott bevonni. Hatása túlmutatott Mexikón, és az Egyesült Államokban és Európában is követőkre talált. Az Egyesült Államokban a „nagy gazdasági világválság” idején a munkásmozgalom felkarolta ezt a művészeti formát, Európában pedig az 1968-as diákmozgalom idején szintén politikai jelentőségűvé vált.
A falfestészetnek mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie, még az analfabéták számára is, és gondolkodásra kell ösztönöznie. A falfestmények társadalmi küzdelmeket tematizálnak és változásra szólítanak fel, néha forradalmi jelleggel.
A falfestmények mellett a graffiti is az utcai művészet fontos formája. Ezek gyakran lényegre törő társadalomkritikai kommentárok, amelyek kevésbé művészi, de ugyanolyan hatásosak. A graffitik és a falfestmények közös funkciója: tiltakozás, kommentár és vitaindító.
A kommercializálódás ellenére a falfestészet politikai dimenziója továbbra is erős marad. A társadalmi tiltakozás és a politikai vita eszköze, amely a világ számos városában látható. A falfestmények több mint művészet – a szolidaritás, az ellenállás és a változásra való szüntelen felhívás kifejezői.
Kolumbia utcái évek óta olyan festmények, amelyeken a fájdalom, az ellenállás és a remény történetei jelennek meg. A falfestmények és graffitik a fegyveres konfliktus kegyetlenkedéseiről és az áldozatok igazságszolgáltatási követeléseiről szólnak. Ezek a művészi kifejezési formák azonban újra és újra az állami cenzúra célkeresztjébe kerülnek – mint nemrégiben Medellínben, Kolumbia második legnagyobb városában.
A „Las cuchas tienen razón” (Az öregeknek van igazuk) szlogen alatt a „Mujeres Caminando por la Verdad” (Az igazságért gyalogló nők) kollektíva művészei és tagjai január közepén freskót készítettek. Az alkotás azon anyák előtt tisztelgett, akik évtizedek óta küzdenek azért, hogy kiderítsék a fegyveres konfliktus során eltűnt lányaik és fiaik sorsát. A festmény középpontjában Margarita Restrepo portréja állt, egy anyaé, aki fáradhatatlanul keresi eltűnt lányát. Alig 24 órával a falfestmény elkészülte után a jobboldali Medellín polgármesterének és korábbi elnökjelöltjének, Federico Gutiérreznek a parancsára a falfestményt átfestették.
A cenzúra aktusa
A polgármester indoklása: „Tiszteljük és támogatjuk a művészi önkifejezést, de a közterület mindenkié, és azt tisztán és szépen kell tartanunk”. Ezek a szavak felháborodást váltottak ki. A kritikusok azzal vádolják Gutiérrezt, hogy elbagatellizálja az áldozatok fájdalmát, és akadályozza az igazságért folytatott harcukat. María José Pizarro progresszív szenátor kifejtette: „A törvény elismeri az igazságot keresők munkáját, és magában foglalja a szimbolikus jóvátételt. A művészetnek ez a formája fontos”. A 46 éves politikusnő édesapját szintén gyermekkorában gyilkolták meg; a bűncselekmény a mai napig büntetlen maradt.
Az eset egy a cenzúrázási intézkedések sorában, amelyek azt a benyomást keltik, hogy a kritikus hangokat szisztematikusan kiirtják. A jól ismert „¿Quiéndio la orden?” (Ki adta a parancsot?) című falfestményt még 2019-ben távolították el Bogotában.
A Ki adta a parancsot?), amely magas rangú katonatisztek felelősségét taglalta a bíróságon kívüli kivégzésekért, még 2019-ben eltávolították Bogotában.
Ez a gyakorlat folytatódik: Medellínben egy másik, „Nos estánmatando” (Megölnek minket) feliratú falfestményt, amelyet több mint 80 művész készített 2020-ban, az évfordulón átfestettek.
A „Las cuchas tienen razón” című falfestmény eltávolítása országos tiltakozást váltott ki. Bogotában, Caliban, Bucaramangában és számos más városban az elmúlt hetekben új, az anyák üzenetét támogató falfestmények készültek; a szlogen nemrég a berlini Mauerparkban is felkerült egy nagy falra. A New Yorkban élő kolumbiaiak szintén az utcára vonuló plakátokkal fejezték ki szolidaritásukat az évtizedek óta tartó erőszak áldozataival. A „Las cuchas tienen razón” feliratú táblákkal tüntetők képei terjedtek a közösségi oldalakon. A mozgalom ellenzői azóta antikommunista jelszavakat és sértéseket fújtak a méteres falfestményekre Bogotában. Ez jól mutatja, hogy mennyire polarizált a vita az igazság kereséséről Kolumbiában.
Kolumbia utcái évek óta olyan festmények, amelyeken a fájdalom, az ellenállás és a remény történetei jelennek meg. A falfestmények és graffitik a fegyveres konfliktus kegyetlenkedéseiről és az áldozatok igazságszolgáltatási követeléseiről szólnak. Ezek a művészi kifejezési formák azonban újra és újra az állami cenzúra célkeresztjébe kerülnek – mint nemrégiben Medellínben, Kolumbia második legnagyobb városában.
A „Las cuchas tienen razón” (Az öregeknek van igazuk) szlogen alatt a „Mujeres Caminando por la Verdad” (Az igazságért gyalogló nők) kollektíva művészei és tagjai január közepén freskót készítettek. Az alkotás azon anyák előtt tisztelgett, akik évtizedek óta küzdenek azért, hogy kiderítsék a fegyveres konfliktus során eltűnt lányaik és fiaik sorsát. A festmény középpontjában Margarita Restrepo portréja állt, egy anyaé, aki fáradhatatlanul keresi eltűnt lányát. Alig 24 órával a falfestmény elkészülte után a jobboldali Medellín polgármesterének és korábbi elnökjelöltjének, Federico Gutiérreznek a parancsára a falfestményt átfestették.
A cenzúra aktusa
A polgármester indoklása: „Tiszteljük és támogatjuk a művészi önkifejezést, de a közterület mindenkié, és azt tisztán és szépen kell tartanunk”. Ezek a szavak felháborodást váltottak ki. A kritikusok azzal vádolják Gutiérrezt, hogy elbagatellizálja az áldozatok fájdalmát, és akadályozza az igazságért folytatott harcukat. María José Pizarro progresszív szenátor kifejtette: „A törvény elismeri az igazságot keresők munkáját, és magában foglalja a szimbolikus jóvátételt. A művészetnek ez a formája fontos”. A 46 éves politikusnő édesapját szintén gyermekkorában gyilkolták meg; a bűncselekmény a mai napig büntetlen maradt.
Az eset egy a cenzúrázási intézkedések sorában, amelyek azt a benyomást keltik, hogy a kritikus hangokat szisztematikusan kiirtják. A jól ismert „¿Quiéndio la orden?” (Ki adta a parancsot?) című falfestményt még 2019-ben távolították el Bogotában.
A Ki adta a parancsot?), amely magas rangú katonatisztek felelősségét taglalta a bíróságon kívüli kivégzésekért, még 2019-ben eltávolították Bogotában.
Ez a gyakorlat folytatódik: Medellínben egy másik, „Nos estánmatando” (Megölnek minket) feliratú falfestményt, amelyet több mint 80 művész készített 2020-ban, az évfordulón átfestettek.
A „Las cuchas tienen razón” című falfestmény eltávolítása országos tiltakozást váltott ki. Bogotában, Caliban, Bucaramangában és számos más városban az elmúlt hetekben új, az anyák üzenetét támogató falfestmények készültek; a szlogen nemrég a berlini Mauerparkban is felkerült egy nagy falra. A New Yorkban élő kolumbiaiak szintén az utcára vonuló plakátokkal fejezték ki szolidaritásukat az évtizedek óta tartó erőszak áldozataival. A „Las cuchas tienen razón” feliratú táblákkal tüntetők képei terjedtek a közösségi oldalakon. A mozgalom ellenzői azóta antikommunista jelszavakat és sértéseket fújtak a méteres falfestményekre Bogotában. Ez jól mutatja, hogy mennyire polarizált a vita az igazság kereséséről Kolumbiában.
A művészeti kollektívák újabb akciókkal reagáltak. A „Fuerza y Graffiti” kollektíva azt írta: „A művészet nem hallgat el”, és a cenzúrázott graffiti helyére új falfestményt festett. A reakciók azt mutatják, hogy ezek a műalkotások nemcsak az emlékezés helyszínei, hanem politikai nyilatkozatokká is válnak, amelyek célja, hogy elgondolkodtassák a társadalmat.
A fájdalom helye
A Medellín híres Comuna 13-as körzetében található La Escombrera Kolumbia egyik legnagyobb illegális tömegsírjának számít. A 2002-es „Orión” katonai művelet során, amely a felkelő csoportok ellen irányult, számos embert erőszakkal eltüntettek. Emberi jogi szervezetek és a „Mujeres Caminando por la Verdad” csoport azóta is tisztázásra szólít fel. 2024 decemberében először találtak csontvázmaradványokat, ami mérföldkő a keresők munkájában.
A „Las cuchas tienen razón” című falfestmény erre a felfedezésre utalt, és egyúttal bírálta az állam és olyan prominens politikai személyiségek felelősségét, mint Álvaro Uribe volt elnök. A falfestmény cenzúrázását az érintettek újabb áldozattá válásként értékelték. Margarita Restrepo, akit ábrázoltak rajta, kifejtette: „A freskó eltávolítása nemcsak sértés nekünk, anyáknak, hanem a történelmünk eltörlésére tett kísérlet is”.
A falfestmény körüli vita mély társadalmi megosztottságot mutat. Míg egyesek védelmezik a közterület művészi tiltakozásra való használatát, mások a közrend megzavarását látják benne. A fegyveres konfliktus és annak következményei továbbra is érzékeny téma, amely feszültséget okoz a kolumbiai társadalomban.
A freskó eltávolítása alapvető kérdéseket vet fel a művészet és az emlékezet szerepéről. Találhat-e valaha is békét egy olyan társadalom, amely elfojtja múltjának borzalmait? A La Escombrera anyái és támogatóik szilárdan hisznek abban, hogy a válasz erre a kérdésre a történtek megismerésében rejlik. Továbbra is harcolnak – hangjukkal, művészetükkel és fáradhatatlanul keresik az igazságot, és ahogy az elmúlt napok is mutatják, nincsenek egyedül.
Írta: Sara Meyer
Forrás: JungeWelt
. Falfestmény Bogotában Háttér: Muralismo Latin-Amerika utcáin…){kind=link}