„Hátulról felzárkózás” –  Az őslakosok jogainak elismerése Chilében

Több mint 500 napja állomásoznak a fegyveres erők Chile déli részén, Wallmapuban, a mapuche-ok ősi területén, amely az Araucanía régiót, valamint a szomszédos Bío Bío régió két tartományát foglalja magában. Ennek oka, hogy a chilei parlament az úgynevezett déli makrozónában a rendkívüli állapot újbóli meghosszabbításáról döntött, a parlament honlapja szerint „a vidéki térségben tapasztalható erőszak miatt”.

Ebben az övezetben történelmi földviták vannak a chilei állam, egyes mapuche közösségek és az erdészeti ipar között, amely a katonai diktatúra (1973-1990) óta a mapuche-ok által ősi területüknek tekintett földeket zsákmányolja. Ennek fényében az őslakos közösségek földigényei és földfoglalásai egyre nőnek. Ez a konfliktus egyik kulcsfontosságú része, amelyet az állam még mindig nem oldott meg. Ezen kívül gyújtogatások történnek járművek és erdőgazdasági területek ellen, valamint Mapuche-ok politikai okokból történő bebörtönzése. A dél-chilei Angol város börtönében már 100 napja éhségsztrájkolnak, „politikai, területi, kulturális és szellemi jogaik” elismerését követelve.

A rendkívüli állapotot, amely egyenlő a mapuche területek militarizálásával, először 2021 októberében vezette be Sebastián Piñera akkori jobboldali kormánya. Hét hónappal később Gabriel Boric elnök jelenlegi balközép kormánya „korlátozott” rendkívüli állapotot hirdetett ki az övezetben, bár Boric a választási kampányában még az intézkedés ellen emelt szót. A militarizáció, valamint a biztonságot és az elnyomást célzó politikák növelték a különböző mapuche közösségek bizalmatlanságát, mivel az ő szemszögükből ezek az intézkedések nem a konfliktus politikai okát, nevezetesen a chilei állam által a 19. század óta elkövetett, a mapuche területek kirablását célzó rablásokat célozzák. Az állam olyan eszközöket használt, mint az árverések, a közjegyzői trükkök és a mapuche földek kis földterületekre való áttelepítése, ahogy azt Martín Correa kutató az Interferencia című chilei újságnak adott interjújában kifejti.

A 20. századi chilei agrárreform célja a nagybirtokosok földtulajdonának felszámolása és a parasztok bizonytalan életkörülményeinek javítása volt. A reform során a földkérdés az állami politika fontos sarokkövévé vált, de egyben a társadalom különböző rétegei közötti vita tárgyává is. A baloldali pártok választási szövetsége, az Unidad Popular kormányzása idején Salvador Allende elnök jelentős változásokat hozott a Ley Indígena 17.729. számú törvényével, amely 1972-ben először vette figyelembe az etnikai identitást.

Pedro Cayuqueo mapuche-chilei újságíró szerint az Allende-kormány a becslések szerint 152. 416 hektár földet adott át a mapuche közösségeknek, és ezzel a jóvátétel történelmi folyamatát indította el. Az 1973. szeptember 11-i puccs után azonban a területeket visszaszolgáltatták korábbi tulajdonosaiknak. A diktatúra idején, 1979-ben a 2.568. számú rendelet a közösségi földtulajdonok felosztását erőltette, és nagy területektől fosztotta meg a mapuche népet, ami ismét szegénységet, elnyomást és fosztogatást jelentett. Augusto Pinochet alatt a mapuche népet gyilkolták, eltüntették, száműzték és üldözték – ráadásul a földjeik erőszakos felosztásával nagyrészt tönkretették a közösségi életüket.

Nagy ígéretek a katonai diktatúra után

Miközben az ország a Pinochet vezette polgári-katonai diktatúra után visszatért a demokráciához, 1989-ben ígéretek érkeztek az akkori elnökjelölt, majd elnök Patricio Aylwin Azócar részéről. „Sokunknak volt reménye, de a legfontosabb dolog az volt, hogy megszabaduljunk a diktátortól” – emlékszik vissza José Painaqueo Paillán lonko, a Mapuche tekintélyes személyisége. Abban az évben Aylwin az úgynevezett Nueva Imperial Accordban kötelezettséget vállalt a mapuche, huilliche, aymara és Rapa Nui őslakos szervezeteknek az „őslakos népek alkotmányos elismerésére” – ezt az ígéretét azonban soha nem tartotta be. Azt is megígérte, hogy ratifikálja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 169. számú egyezményét, amelyet azonban csak 2008-ban hajtottak végre. Az egyetlen valódi előrelépés Aylwin alatt a 19.253. számú indián törvény, az „őslakos népek védelméről, támogatásáról és fejlesztéséről” szóló törvény elfogadása volt, amely 1993-ban az őslakosok nemzeti fejlesztési társaságának (Conadi) létrehozásához vezetett.

„Chile az egyik legrosszabbul teljesítő ország Latin-Amerikában az őslakosok jogainak elismerése terén” – írja Verónica Figueroa Huencho kutató a Ciper online médiumon. 2021-ben új alkotmányt dolgoztak ki, amely az 1980 óta, a diktatúra idején hatályban lévő alkotmányt váltja fel. Szóba került a plurinacionalitás is, amely a 2019 októberében lezajlott társadalmi lázadás nagyszabású tüntetéseinek egyik fő követelése volt. Ez a mozgósítás tette lehetővé, hogy az alkotmányozó gyűlés élére első alkalommal egy mapuche nőt, Elisa Loncónt válasszanak. A végül elfogadott alkotmányszöveget azonban népszavazáson elutasították. Jelenleg egy új alkotmánytervezet kidolgozása folyik, amelyet a szélsőjobboldal dominál.

Írta: Paula Huenchumil az Interferencia című digitális újság újságírója. Mapuche nemzetiségű.

Forrás: TAZ

Kapcsolódó cikk: Chile: Bizottságot hívtak össze a mapuche földkérdés megoldására