Gyűlés a víz védelmében Mexikóban: „Ez nem aszály, hanem fosztogatás”

Az 575 résztvevő – 154 őslakos közösség, nem kormányzati szervezet, kollektívák és környezetvédelmi aktivisták képviselői 13 mexikói államból, valamint tizenkét dél- és észak-amerikai és európai országból meghívott aktivisták – elítélték a közösségükben a víz kisajátítását „a nemzeti és nemzetközi vállalatoknak adott illegális engedélyek”, valamint a kormány képviselőinek és a szervezett bűnözésnek a részvételével.

„Ez nem aszály, ez fosztogatás” jelszóval zajlott a mexikói Tlaxcala államban a negyedik vízvédelmi nagygyűlés
„Ez nem aszály, ez fosztogatás” jelszóval zajlott a mexikói Tlaxcala államban a negyedik vízvédelmi nagygyűlés

A kétnapos napirenden olyan témák szerepeltek, mint a militarizáció, a szervezett bűnözés és a földvédők elleni állami erőszak, a nők ellenállása és részvétele a víz védelmében, a közösségek autonómiája és önrendelkezése a víz kisajátítására irányuló kormányzati politikákkal szemben, a területi tervezés, az urbanizációs projektek és a turizmus mint a kisajátítás mechanizmusai, valamint a „Közös” (Lo Común) mint a kapitalizmus alternatívája.

Közleményükben a résztvevők sajnálkoznak e létfontosságú természeti erőforrás kifosztásának mértékéről.

Mexikóban jelenleg 157 olyan felszín alatti vízforrás van, amelyet a transznacionális vállalatok kiaknáznak. A francia Danone cég például évente 15 milliárd liter vizet, az amerikai Coca-Cola Company 55 milliárd liter vizet termel ki. A Pepsico (USA) 32 milliárd liter vízre, a Nestlé (Svájc) pedig 9,7 milliárd literre rendelkezik koncesszióval.

Ezen kívül ott vannak még az ingatlan-, mezőgazdasági, papír-, autóipari és bányavállalatok, amelyek szintén kaptak engedélyt a kormánytól a vízhasználatra – olvasható a közleményben.

Ez a fosztogatás az 1992-es törvénymódosítással fokozódott, sőt intézményesült. Különösen a mexikói alkotmány 27. cikkével, amely nemcsak a földek privatizációjának kedvez, hanem az állam által kiadott vízkivételi engedélyek tulajdonjogának státuszát is.

Az őslakos közösségek és a környezetvédelmi aktivisták vízkisajátítással szembeni ellenállásának ellensúlyozására a kormányok, köztük a jelenlegi is, elrendelték a földek militarizálását.

346 új laktanya építésével, valamint katonai felszerelések vásárlásával az USA-ban, Olaszországban, Spanyolországban, Németországban és Izraelben, amelyek költségvetése 2024-re több mint 400 milliárd peso (mintegy 22 milliárd euró), „ez az elnyomó apparátus a víz védelmében szerveződő népek és közösségek ellen irányítja támadásait országszerte” – állítják a szerzők.

Szolidaritásra és önszerveződésre szólítanak fel a víz, az erdők és a közösségek védelmében: „Saját testünkkel és akciókkal fogjuk megvédeni területünket a bányászat, az erdőirtás, a vízkivétel és a szennyezés általi kifosztás ellen. Megakadályozzuk, hogy a kisajátítók gépezete mozgásba lendüljön. Vissza fogjuk követelni a területeket azáltal, hogy olyan helyekre alakítjuk át őket, ahol a „Közös” (kultúra, oktatás, élelem, egészség, munka) épül”.

Kifejezték szolidaritásukat a 2014 óta eltűnt ayotzinapai tanárnövendékek szüleivel is, és követelték a zapatista közösségek elleni támadások beszüntetését.

Írta: Leticia Hillenbrand

Forrás: Amerika21