A régió veszélybe sodródik, hogy ahelyett, hogy aktívan építené az önállóságot az egységben, a függőség modelljét reprodukálja. A globális felmelegedés által tovább súlyosbított természeti katasztrófák újra és újra sújtják az egész bolygót. Az elmúlt években Latin-Amerika is szenvedett a klímaválság következményeitől.
A régió kilátásait továbbra is beárnyékolja a gyenge növekedés, a társadalmi válság és a polgárok demokráciába vetett bizalmának elvesztése.
A hirtelen időjárás-változások és a szélsőséges éghajlati események ismét káros hatással voltak a mezőgazdasági termelésre és a termelékenységre, így a kontinensnek több éhínséggel és alultápláltsággal kell szembenéznie. 2023-ban a régióban 41 millió embert érintett az éhínség, és minden tizedik öt év alatti gyermek krónikus alultápláltságban szenvedett.
Az ENSZ nemrégiben közzétett „2024-es regionális áttekintés az élelmezésbiztonságról és táplálkozásról” című jelentése megállapítja, hogy az éghajlatváltozás és az olyan szélsőséges jelenségek, mint az aszályok, az árvizek és a hurrikánok, rontják a mezőgazdasági termelékenységet, megszakítják az élelmiszer-ellátási láncokat és az élelmiszerárak emelkedéséhez vezetnek.
Ez a valóság Latin-Amerikát és a Karib-térséget Ázsia után a világ második leginkább súlyos éghajlati események által sújtott régiójává teszi. A kontinens legalább 20 országa, a vizsgált országok 74 százaléka gyakran szenved szélsőséges események következményeitől. Az ENSZ adatai szerint ezek az események veszélyeztetik az elmúlt évtized regionális eredményeit az éhezés és az alultápláltság csökkentése terén.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), a Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap (Fondo Internacional de Desarrollo Agrícola, FIDA), a Pánamerikai Egészségügyi Szervezet (Organización Panamericana de la Salud, OPS), az ENSZ Világélelmezési Programja (Programa Mundial de Alimentos, PMA) és az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (Unicef) készített jelentés szerint 2019 és 2023 között (a Covid-19-járvány hatását magában foglaló időszakban) az alultápláltság teljes száma az összes szélsőséges időjárási jelenséggel érintett országban 1,5 százalékponttal nőtt.
A jelentés szerint a természeti események negatív hatását súlyosbítják olyan strukturális tényezők, mint a helyi és nemzetközi konfliktusok, a gazdasági recesszió és mindenféle válság. Ezek az alapvető tényezők, mint a nagyfokú egyenlőtlenség és az egészséges táplálkozáshoz való hozzáférés hiánya, még tovább rontják a helyzetet. A gazdasági recesszió sújtotta országokban a leghátrányosabb helyzetű népességcsoportok különösen érintettek, mivel kevésbé képesek alkalmazkodni ezekhez a súlyosbító helyzetekhez, amint azt a jelentés kiemeli.
Az éhség nem elkerülhetetlen sors
A Latin-Amerikában és a Karib-térségben 2023-ban éhínségtől érintett 41 millió ember számát tekintve enyhe csökkenés tapasztalható, 2,9 millióval 2022-hez és 4,3 millióval 2021-hez képest. Azonban jelentős különbségek vannak a szubrégiók között. Például a Karib-térségben az éhezők száma az elmúlt két évben 17,2 százalékkal nőtt, míg Közép-Amerikában viszonylag változatlan maradt, a lakosság 5,8 százalékát érintve.
A közepes vagy súlyos élelmezésbiztonsági helyzetben élők száma is javult a kontinensen a második évben egymás után (19,7 millióval kevesebb, mint 2022-ben), és 2023-ban tíz év után először alacsonyabb volt, mint a világátlag.
A valós összességében azonban a számok továbbra is drámaiak: több mint 187 millió ember (a teljes 630 millióból) szenvedett élelmezésbiztonsági problémáktól. Az ENSZ jelentése szerint ez a kismértékű csökkenés több dél-amerikai ország gazdasági fellendülésének, a szociális biztonsági programoknak, a világjárvány utáni gazdasági erőfeszítéseknek és az élelmiszerhez való hozzáférés javítását célzó új, célzott intézkedéseknek köszönhető.
Az élelmezésbiztonság hiánya jobban érinti a vidéki közösségeket és a nőket. Az alultápláltság tekintetében a jelentés megállapítja, hogy 2022-ben az öt év alatti gyermekek 11,5 százaléka szenvedett növekedési késésben, ami ugyan alacsonyabb a világátlagnál (22,3 százalék), de aggasztó tendenciát jelez. A tendencia azonban aggasztó, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt években a Latin-Amerika és a Karib-térségben elért előrelépések lelassultak.
A egészséges táplálkozáshoz való hozzáférés gazdasági lehetetlensége az egyik legaggasztóbb tünet. Ennek közvetlen következménye a túlsúly és az elhízás növekedése, ami növeli a nem fertőző betegségek kockázati tényezőit.
Bár az egészséges táplálkozás az egészség, a jóllét, az optimális növekedés és az emberi fejlődés alapja, 2023-ban a karibi lakosság 50 százaléka nem engedhette meg magának ezt az alapvető jogot. Közép-Amerikában ez az arány 26,3, Dél-Amerikában 26 százalék volt. Ezen különbségekre tekintettel a jelentés felszólítja az államokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a leghátrányosabb helyzetű, szélsőséges időjárási eseményeknek kitett népességcsoportokra.
A legfontosabb nemzetközi társadalmi mozgalmak a vidéki térségekben, mint például a La Vía Campesina, továbbra is a föld jobb elosztását és egy olyan agrárökológiai termelési modell előmozdítását követelik, amely biztosítja az élelmezési szuverenitást. Ez a javaslat ellentétben áll az agráriparral, amely nagybirtokokon alapul és kizárólag az exportra irányul.
Idén januárban a brazíliai földnélküli mozgalom (Movimento dos Trabalhadores Rurais Sem Terra, MST) nemzeti koordinációs ülése megerősítette az agrárreform szükségességét a lakosság javára. A mozgalom ezt a reformot „lehetséges útnak tekinti a környezetrombolás, a vagyonkoncentráció és a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdésére”.
A mozgalom 400 vezető tagja által aláírt dokumentum elítéli az agráripar romboló modelljét, és a mozgalmat arra kötelezi, hogy 2025-ig két alapvető ponton érjen el előrelépést:
– Először is, a föld, a terület és a közjavak védelme azáltal, hogy „harcolunk az agrárreform telkekkel való spekuláció és mindenféle kapitalista zaklatás ellen a területeinken”.
– Másodszor, egészséges élelmiszerek termelése minden brazil számára. Ehhez az MST szerint elengedhetetlen „az agroökológia előmozdítása, a biómok sokféleségének tiszteletben tartása, az agrármérgek elleni küzdelem, valamint az együttműködés és a kisgazdálkodói agrárgazdaság erősítése a termelés, a munka és az emberi kapcsolatok kollektív szervezése érdekében”.
Sötét kilátások az idei évre
A régió valós helyzetének és a 2025-ös trendeknek az értékelésekor az ENSZ Fejlesztési Programja (Programa de las Naciones Unidas para el Desarrollo, UNDP) egy januárban közzétett dokumentumban azonosította az öt legfontosabb tényezőt, amelyek a kontinens dinamikáját fogják meghatározni: éghajlatváltozás, gyenge gazdasági növekedés, alacsony termelékenység, strukturális egyenlőtlenségek, valamint a rendszerbe és a politikába vetett bizalom hiánya.
„Az éghajlatváltozás már nem távoli fenyegetés, hanem mindennapi valóság” – állítja az UNPD. Példaként a gyakori és súlyos aszályokat hozza fel, amelyek naponta hatással vannak a mezőgazdaságra, a kereskedelemre és az energiatermelésre.
Az UNDP szerint, ha a jelenlegi éghajlati trend folytatódik, és nem hoznak további intézkedéseket, ezek a terhek „jelentősen ronthatják a lakosság életminőségét és ellenálló képességét”.
Jelentős változás nélkül Latin-Amerikában és a Karib-térségben hamarosan szinte az országok felében vízhiány lép fel, és 2080 körül súlyos vízválság alakulhat ki.
A gazdasági növekedést illetően az UNDP 2,5 százalékos növekedést jósol, ami alig haladja meg az előző évi szintet, de még mindig elmarad a globális átlagtól. Ez a lassú növekedési ütem, amely évtizedek óta jellemzi a régiót, megnehezíti a szegénység elleni küzdelmet. A piaci dinamikához szorosan kapcsolódó városi háztartások különösen érzékenyek a gazdasági válságokra. És bár a szegénység továbbra is nagyobb a vidéki területeken, a városi területeken gyorsabban növekszik, ami új terheket ró a városi központokra.
A termelékenység alacsony szintje, amely mindig is a régió növekedésének egyik legnagyobb akadálya volt, kapcsán az UNDP azt javasolja, hogy a kontinens „a tudáson és innováción alapuló munkahelyek és vállalkozások létrehozására összpontosítson, különösen a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika területén”.
Ez a javaslat azonban ütközik számos ország, például Argentína politikai valóságával, ahol a tudomány és a kutatás szisztematikus leépítése az elmúlt évben és az oktatási költségvetés jelentős csökkentése ellentétben áll a nemzetközi szakértők által prioritásként megjelölt ajánlásokkal.
A negyedik tényező, a régióban mélyen gyökerező strukturális egyenlőtlenségek, új helyzetekben, például a digitális szakadékban kezd megnyilvánulni.
Az UNDP szerint Latin-Amerika és a Karib-térség nem fog teljes mértékben profitálni a digitalizációból és a mesterséges intelligenciából, amíg az alacsony jövedelmű háztartások és a vidéki térségek nem rendelkeznek alapvető infrastruktúrával, például internet-hozzáféréssel.
Az oktatás területén ez a szakadék még tovább súlyosbítja a problémát, amint azt a nemzetközi tanulói értékelési program (PISA) eredményei is mutatják, amelyek szerint sok tanuló jelentős nehézségekkel küzd a komplex készségek, például a matematika és a természettudományok elsajátításában.
A társadalmi egyenlőtlenségek, például a nők aránytalanul nagy terhe a hozzátartozók gondozásában, korlátozzák gazdasági hozzájárulásukat.
Végül, de nem kevésbé fontos, a rendszer és a politika iránti bizalmatlanság. Az UNDP szerint ez a tartós egyenlőtlenségnek tudható be, amely aláásta a közvélemény bizalmát a demokráciában és intézményeiben.
Ha az állam nem reagál a helyi közösségek alapvető szükségleteire és igényeire, azok hajlamosak elveszíteni a bizalmukat, ami tovább mélyíti a megosztottságot az országon belül. A demokratikus rendszer iránti bizalmatlanság miatt sokan akár radikális megoldásokat, például puccsot is hajlandóak lennének elfogadni, ha ez javítana életkörülményeiken és biztonságukon.
Több válság egyszerre, egy kontinensen, amely nagy természeti potenciálja ellenére továbbra is küzd. Egyre inkább másodrangú szerepre van ítélve – agrártermék-exportőrré válik, és függővé a nagy hatalmi központok változó szeszélyeitől.
Latin-Amerika és a Karib-térség ma annak a veszélynek van kitéve, hogy a függőség modelljét reprodukálja, ahelyett, hogy aktívan építené az egységben való autonómiát.
Sergio Ferrari
Forrás: firmas.prensa-latina
