A chilei szervezetek neokoloniális és antidemokratikusnak minősíti az EU-val kötött keretmegállapodást. A Via Vampesina is kritizálja az „aszimmetrikus és alárendelt kapcsolatot”.
A parlament 2024 elején szavaznak a Chile és az Európai Unió (EU) közötti „modernizált keretmegállapodásról”. A szabadkereskedelmi megállapodást is magában foglaló megállapodás célja különösen a kereskedelmi és befektetési kapcsolatok elmélyítése.
A szervezetek mindkét oldalon élesen bírálják a megállapodás kereskedelmi részét. Attól tartanak, hogy Chilében a környezetvédelmet alárendelhetik az európai cégek érdekeinek, és hogy a neokoloniális kapcsolatokat kiterjesztik.
A 2002 óta érvényben lévő társulási megállapodás helyébe lépő új keretmegállapodásról szóló tárgyalások 2022 decemberében zárultak le. A cél az, hogy az EU és Chile közötti kereskedelem több mint 99 százaléka vámmentes legyen. Az EU reményei szerint ez akár 4,5 milliárd euróval is növelheti a kivitel volumenét.
A Via Campesina európai koordinációja köré szerveződő szövetség a kereskedelmi liberalizációt „aszimmetrikus és alárendelt viszonyként, valamint a gyarmatosítás és a neokolonializmus örökségeként’ bírálja. A szabadkereskedelmi megállapodás elősegíti az ipari és feldolgozott termékek exportját az EU-ból Chilébe, míg Chile számára a kereskedelmi egyensúlytalanság és a függőség jelenlegi mintái fennmaradnak.
Az EU 2020-ban Chile harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere volt, külkereskedelmének 12 százalékát adta.
A dél-amerikai ország elsősorban gyümölcsöt és más élelmiszereket, bort, cellulózt, rezet és más fémeket szállít. Az új megállapodással Chile azt reméli, hogy olyan termékeket, mint az olívaolaj, szállíthat az európai országokba, és növelheti a hús- és tejtermékek exportkvótáját.
A Via Campesina szerint az új megállapodás elsősorban a befektetőknek és a multinacionális mezőgazdasági vállalatoknak kedvez. A chilei export 99,6 százalékára kivetett vámok eltörlése és a növekvő verseny a mezőgazdasági termékek árának további csökkenéséhez vezetett. Ez egyre inkább elválasztja az élelmiszerárakat a tényleges helyi termelési költségektől. Emellett a megállapodás még több kis és közepes méretű élelmiszertermelő eltűnéséhez és a vidéki lakosság további elszegényedéséhez fog vezetni.
Az EU másik fő szempontja a stratégiai fontosságú nyersanyagokhoz, például a lítiumhoz és a rézhez, valamint a „tiszta üzemanyagokhoz”, például a hidrogénhez való jobb hozzáférés. Chile jelenleg Kína után a világ második legnagyobb lítiumtermelője, és az ország még rézben is az első helyen áll.
Az EU még a korábbi kereskedelmi megállapodás értelmében sem vet ki vámokat a Chiléből származó lítiumtermékek kereskedelmére. A dél-amerikai ország 2019 és 2021 között az EU lítiumfogyasztásának kétharmadát fedezte.
A „Chile mejor sin TLC” „energiakolonializmusnak” nevezi a megállapodást: „A szerződés gyarmattá változtatja országunkat, amely az Európai Uniót látja el üzemanyaggal (zöld hidrogénnel) és lítiummal, amelyre az autóipar által gyártott elektromos autók motorjainak és akkumulátorainak működtetéséhez van szükség”.
A Vía Campesina és a chilei gazdaszervezetek hasonlóan fogalmaznak. Az energiapiac liberalizálásával Chile viseli az európai „energetikai átállás” külső környezeti, éghajlati és társadalmi költségeit. Ennek oka, hogy a „zöld” hidrogén előállítása nagy mennyiségű édesvizet fogyaszt, és mezőgazdasági területeket alakít át fotovoltaikus és szélerőművek helyévé, többek között olyan területeken, amelyeket az elmúlt évtizedek kitermelése már károsított.
A megállapodás tehát ellentmond a párizsi éghajlat-változási megállapodásban vállalt kötelezettségeknek és az ENSZ 2030-as menetrendjének fenntartható fejlődési céljainak.
Annak érdekében, hogy jobban megvédje az államot a külföldi vállalatok pereskedésétől, Gabriel Boric kormánya újratárgyalta a befektetői-állami vitarendezési mechanizmusok javítását. A szervezetek azonban úgy vélik, hogy az elfogadott „vitarendezési rendszerek lehetetlenné teszik, hogy a transznacionális vállalatokat bepereljék a megaprojektek miatt a környezeti és társadalmi károk vagy az emberi jogok megsértése miatt”, és ehelyett továbbra is a kereskedelmi vállalatok javára fognak működni.
Emellett a közbeszerzések megnyitása az uniós vállalatok előtt a chilei kis- és középvállalkozásokkal szembeni egyenlőtlen versenyhez fog vezetni. Az uniós vállalatok mostantól olyan fontos piachoz jutnak majd hozzá, amelyet korábban megtagadtak tőlük. 2020-ban az állami intézmények beszerzései Chilében mintegy 10,7 milliárd eurót tesznek ki, ami Chile gazdasági teljesítményének 4,9 százalékának és a 2020-as nemzeti költségvetés 17 százalékának felel meg.
A „Chile Mejor sin TLC” szerint a politikai párbeszéd kiterjesztése a biztonsági szektorra veszélyezteti Chile szerepét a katonai konfliktusokkal összefüggésben is. A szerződés rendelkezései lehetővé tennék az EU számára, hogy például katonai személyzet révén bevonja Chilét „a válságkezelésbe és az EU számára szükséges katonai célok elérésébe”.
Írta: Jan Marinko
Forrás: Amerika21
