„Elvárjuk tőlük, hogy Chomskyt vagy Marxot is olvassanak”

Guadalupe Pos a quetzaltenangói Escuela de la Calle igazgatója.

Az általa vezetett Escuela de la Calle, Edelac, itt Quetzaltenangóban oktatási lehetőséget kínál utcagyerekeknek és szegény sorsú gyerekeknek. Ezt nagyrészt a „Quetzaltrekkers” szervezet finanszírozza, amely vezetett túrákat kínál. A guatemalai turizmus azonban a koronavírus járvány idején összeomlott. Hogyan kezelte ezt a helyzetet?

Valóban nehéz volt. Nemzetközi segítséget kerestünk, és valamennyit sikerült is pótolnunk. Tavaly a „Quetzaltrekkers” ismét a járvány előtti összeg mintegy 30 százalékát tudta biztosítani számunkra. Reméljük, hogy idén ez 50 százaléka lesz, jövőre pedig ismét a 2019-es összeg 100 százaléka.

Hogyan jött létre az Edelac és a „Quetzaltrekkers”?

Két kollégámmal 29 évvel ezelőtt kezdtem el dolgozni azon, hogy a gyerekeket írni és olvasni tanítsuk. Piacokon dolgozó gyerekek voltak, utcán élő gyerekek, alkohol- és drogproblémákkal küzdő gyerekek. Nagyobbra akartuk bővíteni, de nem volt rá pénzünk. Elkezdtünk gyümölcsöt, süteményt és kekszet árulni a gyerekekkel a quetzaltenangói nyelviskolákban. Az egyik nyelvtanuló aztán azzal az ötlettel állt elő, hogy turistautakat kellene kínálnunk. Ez eleinte nagyon jól működött, részben azért, mert 1996-ban Quetzaltenangóban nem voltak ilyen turisztikai ajánlatok. A „Quetzaltrekkers” pénzéből tudtunk növekedni, megvásárolni az iskola épületét és a világjárványig fedezni a működési költségeink nagy részét. Nemzetközi segítséget csak a vásárláshoz és az építési költségekhez kaptunk. Például a németországi Elote egyesülettől, amelyben a „Quetzaltrekkers” egykori önkéntesei tevékenykednek.

Hogyan fejlődött az iskola és más projektek?

Ma már megvan ez az iskola 169 általános iskolás diákkal, és megvásároltuk a szomszédos ingatlant, ahol egy középiskolát tervezünk építeni. Van egy lakóotthonunk 25 nyolc és tizenhét év közötti gyermek és fiatal számára, több a lány, mint a fiú. Ezek egyrészt olyan gyerekek, akik megpróbáltak az USA-ba menni, és onnan deportálták őket, vagy útközben kudarcot vallottak. Másrészt olyan gyerekek, akiknek a családja természeti katasztrófák, például hurrikánok miatt veszítette el a vagyonát. De olyan árvák és gyermekek is, akik rendkívüli szegénységben és a legmegalázóbb körülmények között éltek.

Ön szerint melyek a legnagyobb problémák Guatemalában?

A kapitalizmus, amely ösztönzi a féktelen fogyasztói magatartást. Nemrég meglátogattunk egy diákot otthon. A család egy hullámlemezből készült vaskunyhóban él, és nincs sem folyóvíz, sem csatornarendszer. Az egész családnak két ágya van, az udvaron lévő tűzhelyen főznek, és a ház egy magas kockázatú területen van, ahol az esős évszakban földcsuszamlások fenyegetnek. A gyerekeknek azonban jó nagy mobiltelefonjuk van, ahogy az anyának is, és vacsorára volt egy háromliteres üveg Coca-Cola. A család a mezőgazdaságban dolgozik, talán napi 75 quetzalét (kb. 8,82 euró, azaz kb 3.400 forintot) keresnek.

Ön olyan videókat tesz közzé, amelyeken diákok láthatóak, akik egyértelmű politikai nyilatkozatokat tesznek a guatemalai helyzetről. Milyen szerepet játszik a politikai nevelés az önök iskolájában?

Fontos szerepet. Elvárjuk a tanárainktól is, hogy olvassanak néhány könyvet, például Noam Chomskytól és Karl Marx műveit, illetve Karl Marxról szóló műveket. A kulturális nevelésnek is nagy jelentőséget tulajdonítunk, és vannak zeneóráink és könyvtárunk. Fontos számunkra, hogy figyelembe vegyük az őslakos népek kultúráját. Minden diákunk maja, főként a quiché, mam és kanjobal népcsoportokból, ahogyan tanáraink közül is sokan. Szeretnénk a történelmet az igazságnak megfelelően tanítani, és ápolni diákjaink anyanyelvét.

Interjút készítette: Thorben Austen

Forrás: JungeWelt