CELAC-csúcstalálkozón a baloldali államfők elkötelezik magukat a multilateralizmus mellett, míg Argentína, Paraguay és Nicaragua elutasította a zárónyilatkozat elfogadását.
Háttér: vámháború Latin-Amerika ellen
Általában a CELAC-államok a csúcstalálkozóikon általában kevésbé foglalkoznak gazdasági kérdésekkel. Ezúttal azonban a házigazda Xiomara Castro már az elején rámutatott, hogy ezt a témát jelenleg nem lehet figyelmen kívül hagyni. A csúcstalálkozóig a nemzetközi közösség elnökségét betöltő Honduras elnöke kifejtette: „Nem hagyhatjuk el ezt a történelmi találkozót anélkül, hogy ne beszélnénk a gazdasági világrendről, amelyet az USA a vámintézkedéseivel és a migrációs politikájával ránk kényszerített”.
Erre jó okai voltak. Míg az amerikai különvámok második szakasza a csúcstalálkozót megelőző napon lépett hatályba, Donald Trump a találkozó kezdetével egy időben bejelentette azok ideiglenes felfüggesztését. Ennek ellenére a latin-amerikai országok többségét továbbra is érintik a Trump által április 2-án bejelentett tízszázalékos extra exportvámok. A venezuelai exportra 15 százalékos, a nicaraguai exportra 18 százalékos, a guyanai exportra pedig 38 százalékos vámot vetnek ki. Mexikót viszont megkímélte a vámbejelentés, bár exportjának egy részét már egy ideje általános, 25 százalékos vám érinti.
Mexikó, Kolumbia, Chile és Peru különösen nagy kereskedelmi forgalmat bonyolít az USA-val, ami gazdaságukat különösen sebezhetővé teszi az ilyen kényszerintézkedésekkel szemben. Más latin-amerikai országok, mint például Bolívia, amelyek keveset exportálnak az Egyesült Államokba, valószínűleg nem fognak közvetlen hatást érezni. Közvetve azonban Trump kereskedelempolitikájának hatásait ők is érezni fogják. A globális nyersanyagárak már most is csökkentek, és Trump kereskedelempolitikája a beruházásokat is csökkenti. A lakosság különösen kiszolgáltatott rétegei szenvedni fognak, ha például a szociális kiadásokat csökkentik.
A múlt héten Donald Trump amerikai elnök árnyéka legalább a mintegy 3000 kilométerre fekvő Hondurasig ért. A Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségének (Comunidad de Estados Latinoamericanos y Caribeños, CELAC) a fővárosban, Tegucigalpában tartott csúcstalálkozóján a nagy szomszéd agresszív kül- és kereskedelempolitikája volt az egyik központi téma. A brutális migrációs politikát, amely különösen a latin-amerikai állampolgárok tömeges kitoloncolásában nyilvánul meg, a CELAC-közösség nagy része szintén fenyegetésnek tekinti.
Ez a másik ok, amiért a 33 tagállam képviselői közül sokan – köztük tizenegy állam- és kormányfő – hangsúlyozták, hogy a régiónak egységesen kell fellépnie, és továbbra is ragaszkodnia kell a többoldalú megközelítéshez. A csúcstalálkozó szerdán elfogadott zárónyilatkozata kimondja, hogy elutasítja „a nemzetközi joggal ellentétes egyoldalú kényszerítő intézkedések bevezetését, beleértve a nemzetközi kereskedelmet korlátozó intézkedéseket”. Ehelyett a közösség, amely az USA és Kanada kivételével az amerikai kontinens valamennyi szuverén államát magában foglalja, a békét, a demokráciát és az önrendelkezést támogatja.
Xiomara Castro, a házigazda és Honduras elnöke korábban kijelentette: „Az olyan nagyhatalmak, mint az Egyesült Államok, anélkül rajzolják át gazdasági térképüket, hogy megkérdeznék maguktól, mely népek maradnak le. Nem haladhatunk tovább külön-külön, ha a világot nélkülünk szervezik át”. A továbbiakban így szólított fel: „Az egység, a nagy haza álma ma sürgetőbb, mint valaha”. Castro kolumbiai kollégája, Gustavo Petro, aki egy évre átvette a CELAC elnökségét Tegucigalpában, „két útról” beszélt, amelyek között a világ országainak választaniuk kell: „multilateralizmus vagy magány”. Ezt szem előtt tartva óva intett attól, hogy „abba a csapdába essünk, hogy egyedül próbáljuk megoldani a problémákat”. A hondurasi találkozó különösen fontos volt, mivel ez volt „az első csúcstalálkozó”, „amióta a multilateralizmus megsemmisítését tűzték ki célul a világban” – tette hozzá.
Ennek megfelelően „stratégiai találkozókat” jelentett be a Celac és más nemzetközi blokkok között, többek között Kínával májusban, az Európai Unióval novemberben, Afrikával és a Perzsa-öböl országaival pedig a közeljövőben.
A csúcstalálkozó során a Kínai Népköztársaság küldöttsége kétoldalú megbeszéléseket folytatott a Celac-országok képviselőivel. Hszi Csin-ping kínai elnök köszöntőjében elmondta, hogy a világ „évszázados átalakulás előtt áll, amely felgyorsul”, miközben a globális dél „erőteljesen növekszik”.
Hangsúlyozta, hogy a Kínai Népköztársaság és Latin-Amerika közötti kapcsolatok „új szakaszba léptek, amelyet az egyenlőség, a kölcsönös előnyök, az innováció és a nyitottság jellemez”. „Minden Celac-tagállamot felkérünk, hogy csatlakozzon Kínához a közös fejlesztési és együttműködési erőfeszítésekben, és bölcsességgel és lendülettel járuljon hozzá a globális kihívások leküzdéséhez, a globális kormányzás reformjának előmozdításához és a világbéke és stabilitás megőrzéséhez” – mondta üzenetében Hszi.
Petro beszédében elmondta továbbá, hogy kormánya különböző kezdeményezéseket fog elindítani, többek között egy amerikai energiahálózat létrehozását, egy regionális ügynökséget az alapvető gyógyszerek előállítására, valamint koordinációt több technológiai területen.
Claudia Sheinbaum mexikói elnök hangsúlyozta, hogy „a világkereskedelemben mélyreható változások idejét éljük”. Ezért „ma minden eddiginél alkalmasabb az idő annak felismerésére, hogy Latin-Amerikának és a Karib-térségnek egységre és szolidaritásra van szüksége”. Luiz Inácio Lula da Silva brazil államfő kijelentette: „Létfontosságú, hogy Latin-Amerika és a Karib-térség meghatározza saját helyét a kialakulóban lévő új világrendben”. Ehhez egységes megközelítésre lenne szükség, mert „egyetlen országnak sincsenek meg az előfeltételei ahhoz, hogy egyenlő feltételek mellett tárgyaljon az USA-val”. „A multilateralizmusnak kell tehát a cselekvésünk alapját képeznie” – folytatta Lula.
Az is igaz azonban, hogy a CELAC korántsem olyan egységes, mint amilyennek a nyilatkozatok sugallják. A jobboldal által kormányzott államok és az USA-hoz tartozó államok ugyan kisebbségben vannak a térségben, de mindenképpen súlyuk van. Ezt nem utolsósorban a csúcstalálkozó zárónyilatkozatáról szóló szavazás is bizonyította. Végül három állam nem volt hajlandó megszavazni a szöveget, amely semmiképpen sem radikális vagy különösen messzemenő a megfogalmazását tekintve. Argentína és Paraguay jobboldali kormánya mellett, amely már januárban lemondta a Trump migrációs politikájáról szóló rendkívüli találkozót, Nicaragua is megtagadta a nyilatkozat aláírását.
A paraguayi külügyminisztérium ezt követően azt kifogásolta, hogy a nyilatkozatot nem lett volna szabad elfogadni, mivel annak tartalmáról nem született konszenzus. Santiago Peña kormányának képviselője „kifejezetten kijelentette, hogy nem ért egyet a végső nyilatkozat szövegével”. A nemzetközi jogban nem létezik „megfelelő konszenzus”, amelyre a házigazda Castro hivatkozott – folytatta a nyilatkozat. A csúcstalálkozót követően Javier Milei argentin kormánya is felszólított „a konszenzus elvének betartására a CELAC-ban”, és elítélte „az eljárási elvek megsértését”. A „tegucigalpai nyilatkozat” „semmilyen érvényességgel nem rendelkezik, és nem tekinthető hivatalos CELAC-dokumentumnak” – hangsúlyozta a Buenos Aires-i külügyminisztérium.
Míg Argentína és Paraguay kormányának „nem”-je a zárónyilatkozatra valószínűleg elsősorban a benne foglalt Trump-féle különvámok elutasításával függ össze, Nicaraguában más a helyzet. A közép-amerikai ország gazdasága maga is évek óta szenved Washington agresszív szankciós politikájától. A nicaraguai delegáció vezetője, Valdrack Jaentschke külügyminiszter utólag azzal indokolta Managua döntését, hogy a nyilatkozat nem megy elég messzire, és így „lejáratja a CELAC alapító eszméit”.
„Néhány ország hozzáállása, amelynek célja a mi CELAC-unk elveinek, értékeinek és gazdag történelmének csorbítása és felhígítása, hírhedt és állandósult” – áll a csütörtökön közzétett nyilatkozatban. Jaentschke nem pontosította, hogy pontosan kinek szólt a kritika. Kérdéses, hogy a nemzetközi közösség mekkora súlyt tud valójában kifejteni az ilyen nézeteltérésekkel szemben.
Az állam- és kormányfők ugyanakkor megerősítették közös meggyőződésüket, hogy „helyénvaló és helyes”, ha egy latin-amerikai vagy karibi állam állampolgára tölti be az ENSZ főtitkári tisztségét.
