Tovább terjed a lakáshiány az országban. Gabriel Boric kormánya lakásépítési programmal és a szabálytalan települések kilakoltatásával válaszol.
A chilei rendőrség (Carabineros) kiürítette a főváros Santiago külvárosában lévő „Toma 17 de Mayo” megszállt területet. A kezdeti ellenállás után a lakók feladták és az utcára vitték a holmijukat. SoledadTerán azt mondja: „Reggel könnygázzal és vízágyúkkal jöttek, szörnyű volt, ahogy itt ránk támadtak”. Terán szerint a megszállt ingatlanban számos gyerek tartózkodott, akiket megrémített a kilakoltatás.
A kilakoltatásra egy nappal a megszállás ötödik évfordulója
előtt került sor. A főváros szélén lévő, kihasználatlan telket 2019. május
17-én foglalták el a házfoglalók, hogy ott építsék fel házaikat. Mintegy 150
háztartás élt itt. Az áramot a
lecsapolt vezetékekről, a vizet pedig a tartályokat rendszeresen megtöltő
tartálykocsikból kapták.
A telek és egy szomszédos ipari terület tulajdonosa, Maria Guzmán eleve elutasította a lakók ajánlatát, hogy eladja nekik a telket, és bíróság elé vitte őket. Az ügy egészen a legfelsőbb bíróságig ment, és 2023 októberében Guzmán javára döntöttek. A bírósági ítélet szerint a kilakoltatást 2024. május végéig kellett befejezni.
Chilében lakáshiány van; a lakásügyi minisztérium szerint országszerte több mint 550 ezer lakás hiányzik.
Miközben a kormány 2023-ban sürgősségi programról döntött, amelynek keretében 2026 elejéig 260.000 lakást építenének, a Techo (Tető) nevű civil szervezet szerint több mint 110.000 háztartás él szabálytalan telepeken, mint például a most kilakoltatott „Toma 17 de Mayo”. Ez a legmagasabb szám azóta, hogy a „Techo” 2001-ben elkezdte a számlálást, és különösen a tengerparti városok, mint Viñadel Mar és San Antonio érintettek. San Antonio kikötővárosában 2019 óta az ország legnagyobb építési területfoglalása zajlik, és több mint 20.000 embert fenyeget a kilakoltatás veszélye is.
A „Toma 17 de Mayo” kapcsán Nicolás Daccarett azt mondja: „A kilakoltatás precedensértékű a lakhatáshoz való jogért folytatott küzdelemben”. Daccarett tagja a Kincha szövetkezetnek, amely támogatta a lakókat munkájukban. A lakáshiány miatt a Kincha az elhagyott városi területek hasznosítása mellett van. „Az volt a követelésünk, hogy a kormány sajátítsa ki a földeket, és adja át a lakóknak” – magyarázza.
A lakók több mint 50 találkozón vettek részt a lakásügyi minisztérium képviselőivel, amelyek nem vezettek eredményre. Daccarett számára ez nem véletlen: „Az a céljuk, hogy a mozgalom követelései ne jussanak semmire”. Ez egyrészt magában foglalja a lakásfoglalók kilakoltatását, hogy a jövőben megakadályozzák a továbbiakat, egyúttal kilátásba helyezve a várólistákon keresztül történő szociális lakhatást. Sok jelentkező azonban akár tíz évet is vár az ilyen lakásokra.
Ezt tetézik a rendkívül magas bérleti díjak. A lakásügyi minisztérium szerint a lakbérek 2010 óta országszerte több mint kétszeresére nőttek, miközben a bérek csak 30 százalékkal emelkedtek. Santiagóban egy 50 négyzetméteres bérlakás jelenleg körülbelül 400 eurónak megfelelő összegbe kerül, miközben a minimálbér 500 euró.
A választási kampány során a jelenlegi baloldali reformista kormánykoalíció szolidaritást vállalt a lakásfoglalók mozgalmával, és kijelentette, hogy nem hajtana végre kilakoltatást, ha a lakóknak egyébként nem lenne lakhatásuk.
A „Toma 17 de Mayo” esetében a kormány a kilakoltatás napján tizenkét hónapon keresztül 330 eurónak megfelelő összegű lakbértámogatást ígért. A volt lakók ezt elégtelennek minősítik, és azt mondják, hogy még nem kaptak semmilyen kifizetést. Sok volt lakónak a kilakoltatás utáni napokat kint, az utcán kellett töltenie, műanyag fóliák alatt. Ez akkor történt, amikor a déli féltekén a tél az első heves esőzésekkel éreztette hatását.
A chilei vállalkozók kamarája a földfoglalások terjedése miatt már egy ideje a földfoglalók kilakoltatására vonatkozó törvény felülvizsgálatát követeli. A vonatkozó törvényt 2023 augusztusában fogadták el a kormány és az ellenzéki képviselők szavazataival, és lehetővé teszi a gyorsabb kilakoltatásokat és a földfoglalók börtönbüntetését. Daccaret kifejtette: „A kormány a tulajdonosok oldalára állt”.
Számára az egyik megoldás az építőszövetkezetek támogatásának növelése lenne. A „Toma 17 de Mayo” több lakójával együtt ezért szövetkezetet alapítottak, és most egy megfelelő telket keresnek. Daccaret azonban úgy véli, hogy a probléma az, hogy „sok esetben egyszerűen túl magasak az árak, a megfelelő állami támogatások pedig túl alacsonyak”.
A volt lakos Terán egyelőre rokonoknál lakik, de hosszú távú megoldás még nem látszik.
Írta: Malte Seiwerth
Forrás: Amerika21