Walter Salles brazil rendező Ainda estou aqui (Mindörökké itt) című filmje kapta az Oscar-díjat a legjobb nemzetközi film kategóriában Los Angelesben. A filmet Magyarországon „Én még itt vagyok” címmel fogják bemutatni.
A francia-brazil koprodukció a politikusfeleség, Eunice Paiva életét meséli el, aki a katonai diktatúra idején, az 1970-es években „eltűnt” férje, Rubens ellenzéki kiadó és egykori parlamenti képviselő után kutat. Az addig politikamentes anya az őslakosok és az emberi jogok aktivistájává válik, és rájön, hogy férje egyike annak a mintegy 10.000 „desaparecidos”-nak, akiket a katonaság letartóztatott vagy elrabolt, megkínzott és meggyilkolt, egyes esetekben máig tisztázatlan körülmények között.
A film Marcelo Rubens Paiva, Rubens és Eunice Paiva fiának, Marcelo Rubens Paiva azonos című önéletrajzi regényének filmadaptációja. A film főszerepében Fernanda Torres és Fernanda Montenegro színésznők alakítják Eunice-t, akik – anya és lánya – Brazíliában kultikus tiszteletet élveznek.
Az első Oscar-díjat, amelyet Brazília kapott, hatalmas lelkesedés fogadta az ország kulturális és politikai élete, kezdve a rendező és a főszereplő színésznő érzelmes köszönőbeszédével. A városokban kitört az ujjongás, Rio de Janeiróban pedig vasárnap este rövid időre megállt a szambaiskolák felvonulása, hogy bejelentse az Oscar-sikert.
A méltatások mindig hangsúlyozzák a film politikai dimenzióját, amelyet Brazíliában eddig mintegy öt millióan láttak a mozikban.
Az alkotás „megmutatja Brazíliának és a világnak, hogy milyen fontos az önkényuralom elleni küzdelem” – mondta Luiz Inácio Lula da Silva elnök a médiának: „Ma még büszkébbek lehetünk arra, hogy brazilok vagyunk. Büszkék lehetünk mozinkra, művészeinkre és mindenekelőtt demokráciánkra”.
A Külügyminisztérium és a Kulturális Minisztérium is nyilatkozott: a film „az ellenállás és az igazságért folytatott küzdelem történetét meséli el”, és megerősíti „a kultúra szerepét az emlékezés és a reflexió eszközeként”.
A brazil kritikusok is dicsérik a filmet, különösen a családtörténet ábrázolását. „Ez a nagyszerű a filmben: ahogyan sikerül összehozni ezt a családot”. A film különlegessége, hogy „érthetővé teszi egy ember elvesztésének borzalmait és egy ilyen kormányzati rendszer borzalmainak mértékét, különösen azok számára, akik nem tudják pontosan, mi is volt a diktatúra”.
A film arra is rávilágít, hogy Dilma Rousseff elnök asszony idején a Munkáspárt (PT) „Igazságügyi Bizottságot” hozott létre a diktatúra bűneinek kivizsgálására. Rousseff 2011 és 2016 között kormányozta Brazíliát, és maga is politikai fogoly volt az 1970-es években.
Az „Ainda estou aqui” című film forgatása során Rubens Paiva és más személyek eltűnése újbóli kivizsgálásra került. Január végén bejelentették, hogy Paiva és 202 másik „eltűnt” személy halotti bizonyítványát úgy fogják kijavítani, hogy haláluk „erőszakos” és „a brazil állam által okozott” volt.
Emir Sader, Brazília ismert baloldali szociológusa a Página 12 című argentin napilapban kiemeli, hogy a film „a fiatalabb generáció számára emlékeztetőül szolgál arra, hogyan nézett ki a diktatúra, és milyen elnyomási módszereket alkalmazott”. Arra is rámutat, hogy a rendező többször foglalkozik progresszív témákkal: a „Central do Brasil” (1998) című filmben egy nő leveleket ír, hogy az analfabéták még a mobiltelefonok elterjedése előtt kapcsolatba léphessenek rokonaikkal északkeleten. 2004-ben elkészítette a „Diarios de motocicicleta” (Egy motoros naplója) című filmet, amely a fiatal Ernesto Guevara dél-amerikai motoros útjáról szól. „Brazília más országgá vált az Ainda estou aqui és a nemzeti és nemzetközi sikere óta” – lelkesedik Sader.
Rio de Janeiro polgármestere, Eduardo Paes most azt szeretné, ha jövő szombaton a győztes szambaiskolák felvonulásán Fernanda Torres vezető színésznő is tiszteletét tenné, és a város jelmezes kocsiján haladna végig.
Paes azt is bejelentette, hogy a film helyszínén egy „Brazil Mozi Házát” tervezi felállítani. Az Urca negyedben, a híres Cukorsüveg-hegy lábánál lévő ingatlant a város megvásárolja és megnyitja a nagyközönség előtt. „A házat Eunice Paiva és családja történetének maradandó emlékhelyévé tesszük, valamint tisztelgés lesz a két nagyszerű nő előtt, akik büszkévé tették Brazíliát: Fernanda Torres és Fernanda Montenegro” – tájékoztatta a médiát.
Az Én még itt vagyok hihetetlen sikerszériát fut, ősszel a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat, majd a New York-i és a torontói filmfesztiválok programjában is szerepelt. Fernanda Torres-t olyan színésznők társaságában jelölték Golden Globe-ra a legjobb női főszereplők kategóriájában, mint Nicole Kidman, Angelina Jolie, Tilda Swinton és Kate Winslet, kisebb meglepetésre pedig első brazil színésznőként meg is kapta a díjat. A filmben Torres mellett szerepel az édesanyja, Fernanda Montenegro is, akit ugyanúgy egy Walter Salles-rendezés, a Központi pályaudvarban nyújtott alakításáért jelöltek Golden Globe-ra és Oscarra 1999-ben.
A film március 20-tól látható a magyarországi mozikban.
 című filmje kapta az Oscar-díjat a legjobb nemzetközi film kategóriában Los Angelesben. A filmet Magyarországon „Én még itt vagyok” címmel fogják…){kind=link}