Az elnök duzzog. Ecuador balra kanyarodik?

Daniel Noboa ecuadori elnök vasárnap este meg sem jelent a választási ünnepségen, így a támogatók és az újságírók hiába vártak. Az ország leggazdagabb családjának fia láthatóan nagyon megsértődött. Alattvalói nem engedelmeskedtek neki, mint apja banánültetvényeinek jogfosztott munkásai, és megtagadták tőle a választásokon várt egyértelmű győzelmet.

Közel tizenegymillió ecuadori szavazott Noboára és fő ellenfelére is, a Rafael Correa volt baloldali elnök Revolución Ciudadana pártjához tartozó Luisa Gonzálezre. Ők ketten április 13-án újra indulnak egymás ellen a második fordulóban (erről a miamerikank.hu beszámolt).

Noboát meglepetésszerűen választották meg Ecuador elnökévé 2023 novemberében – elődje, a bankár Guillermo Lasso lemondását követő átmeneti időszakra. Úgy tűnt, hogy Daniel Noboa fiatal és kevés politikai tapasztalattal rendelkezett, ami kiemelte őt a politikusok népszerűtlen kasztjából.

Az általa mindenhol és mindenkor megígért „új Ecuadornak” azonban kevés nyoma lett. Tisztán katonai stratégiát részesített előnyben a drogbandák ellen, amelyek az elmúlt években Ecuadort Latin-Amerika legveszélyesebb országává tették. Bár kezdetben úgy tűnt, hogy a helyzet némileg megnyugszik, a január az ország történetének legvéresebb hónapja volt 731 erőszakos halálesettel.

Elszenesedett gyermekholttestek

Egyre több jelentés érkezik az emberi jogok katonai oldalról történő megsértéséről is. Még decemberben katonák elraboltak négy afro-ekuadori gyermeket Guayaquil egyik szegénynegyedéből, akik holttesét hetekig tartó keresés után elszenesedett, kínzásra utaló nyomokkal találtak meg. „Ez csak a jéghegy csúcsa” – mondja Billy Navarrete, a CDH emberi jogi szervezet munkatársa. „Most már jó kéttucatnyi áldozat nevét ismerjük”.

„A biztonsági erők által elkövetett emberi jogi jogsértések halmozódása nagyban összefügg azzal, hogy nem tisztítják meg a bűnözői csoportoktól katonai és rendőri állományt” – teszi hozzá Luis Córdova biztonsági elemző a választások másnapján. A kábítószer-kereskedelem és a hozzá kapcsolódó korrupció nemcsak a biztonsági apparátusban, hanem az üzleti életben, az igazságszolgáltatásban és a politikában is jelen van. Noboa és a hozzá lojális főügyész csak akkor lépett fel ez ellen, amikor politikai ellenfelekről volt szó.

Amilyen arrogánsan viselkedett Noboa a választások éjszakáján, olyan önkényesen semmibe vette országa törvényeit és alkotmányát. Alelnökét elküldte az országból, majd minden jogalap nélkül lecserélte egy fiatal nőre, akinek a házában régóta bujkált az igazságszolgáltatás elől Rubén Cherres, a maffia és a politika egyik legfontosabb összekötője, akit 2023 márciusában ott gyilkoltak meg.

Bár az alkotmány szerint jelöltként le kellett volna mondania tisztségéről, Noboa ezt csak néhány napra tette meg, de aztán mégis bejelentette elnökségének állítólagos sikereit. 2024 áprilisában megengedte, hogy a rendőrség erőszakkal behatoljon a mexikói nagykövetségre, hogy letartóztasson egy ott politikai menedékjogot kapott ellenzéki politikust: ez az alapvető diplomáciai szabályok nemzetközileg elítélt megsértése.

Ecuador gazdasága 2024-ben tovább zsugorodott, amihez hozzájárult a hónapokig tartó áramkorlátozás is. A munkaképes korú lakosságnak mindössze egyharmada rendelkezik még mindig társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséggel járó minimálbérrel járó munkahellyel. Az átlagjövedelem az elmúlt évben 400 dollárról 350 dollárra csökkent, a szegénység pedig nőtt. Ideális toborzási lehetőség a drogbandák számára.

Ilyen előzmények mellett meglepőnek tűnhet, hogy Noboának egyáltalán volt esélye a választásokon. Az elnök továbbra is megdöbbentően népszerű. Nem utolsósorban azért, mert meglehetősen „apolitikusnak” mutatta magát. Többnyire hallgatott a vitás kérdésekről, és a negatív társadalmi adatokat pozitív fantáziaadatokkal ellensúlyozta. Felesége hatalmas választási ajándékokat szervezett a szegénynegyedekben. Ugyanakkor Noboa mindenütt jelen volt a közösségi médiában: fürdőnadrágban vagy jól szabott öltönyben, napszemüvegben vagy harci sisakban, hol kisfiús volt, hol macsó. Ez különösen a fiatalabb szavazókat vonzotta.

Az indiánok a mérleg nyelve?

Kedd este még nem volt véglegesítve a választások pontos összeszámlálása. Az, hogy az elnök 0,2 százalékkal González előtt marad-e, ugyanolyan bizonytalan, mint a parlamenti többség, ahol Noboa az édesanyját, Annabella Azínt szeretné elnökként látni. Mindenesetre Ecuador politikai jövőjében fontos szerepet játszhat a Pachakutik nevű őslakos párt, amely a kifejezetten baloldali jelöltjének, Leonidas Iza-nak jó öt százalékos sikerével több mint tekintélyes sikert ért el.

„Matematikailag Luisa győzelme a második fordulóban igencsak lehetségesnek tűnik” – magyarázza Luis Córdova. „De nem világos, hogy mi fog történni mostantól az áprilisi választásig, különösen az USA tekintetében, és az sem, hogy a Revolución Ciudadana és a Pachakutik közötti megállapodás könnyű lesz-e.”

Leonidas Iza ezzel kapcsolatban világossá tette, hogy nem ő fog dönteni egyedül a választási támogatásról. „A szavazás nem a vezetőké vagy a pártoké. A mi döntésünket az emberekkel, a szervezetekkel és mindazokkal együtt hozzuk meg, akik bizalmat szavaztak nekünk. Egy politikai és ideológiai irányvonalú, az országnak szóló projektről van szó, amely az emberek legfontosabb problémáinak megoldására irányul. És mi tovább fogunk küzdeni, ha bárki is veszi át a kormányt, nem oldja meg ezeket”.

A „mini-Trump”

Daniel Noboa Miamiban született és amerikai állampolgár. Az argentin Javier Milei és az el salvadori Nayib Bukele mellett ő volt a harmadik latin-amerikai államfő Trump beiktatásán. „A Noboa elnök által 2024 januárjában meghirdetett belső fegyveres konfliktus meghirdetése megfelel a Pentagon vagy az amerikai védelmi minisztérium Dél-Amerikára vonatkozó stratégiai politikai irányvonalának” – magyarázza a tartalmi hasonlóságokat Córdova. „Könnyen elképzelhető lenne, hogy Washington politikai támogatást nyújt Noboának a választások második fordulója során egy konkrét, a bűnözés elleni küzdelemre irányuló segélyterv bejelentésével. De ahogy Trumpnál lenni szokott, ez valaminek a fejében fog történni”.

Itt az amerikai elnök és az ecuadori „mini-Trump” – ahogyan néha gúnyosan emlegetik – kívánságai jól kiegészíthetik egymást. Bizonyos szempontból már most is egy ilyen forgatókönyv rajzolódik ki, ha követjük, hogy az elmúlt két évben a narkóbandákat a vállalkozók félkatonai erőként használták a jövedelmező banán- és rákágazatban, valamint a bányaprojektekben mindenféle ellenállással szemben. Noboa pontosan ezeket az ágazatokat akarja megerősíteni, és az energia- és az olajszektor tömeges privatizációját tűzte ki célul.

Milyen alternatívák léteznek?

González és a Correisták nem állnak olyan távol Noboától és az USA-tól a fejlesztési modelljükben, amely szintén az extrakcionizmuson alapul. Ugyanakkor az államnak a gazdaságban és a szociálpolitikában betöltött nagyobb szerepét támogatják. E nélkül lehetetlennek tűnik a bűnözés megoldása, különösen a szegénynegyedekben élő fiatalok körében, akik számára jelenleg alig van alternatíva a drogbandák kínálta lehetőségekkel szemben.

A kitermelés viszont vörös posztó az őslakos mozgalom szemében, mivel gyakran tönkreteszi a megélhetésüket és a környezetet. Ők inkább a decentralizált demokrácia és a gazdasági koncepciók, valamint az agroökológia hívei. Rafael Correa volt elnök, aki nemcsak a választási plakátokon állt González mögött, hanem a mai napig a belgiumi száműzetésből irányítja a pártot, ezt „infantilisnek” tartja. Nehéz elképzelni, hogy a Correistas és a Pachakutik között hogyan lehetne szorosabb kapcsolatot kialakítani. Correa mindentudó arroganciája még erősebbnek tűnik, és minden önkritika hiányán átsüt.

Ezek nem ideális feltételek egy végső soron szükséges szövetséghez, amelynek alternatívát kellene teremtenie. Egy alternatívát a tekintélyelvű, katonai konfliktusmegoldó modellel szemben, amely már Noboa alatt is kialakulóban van egy rendkívül polarizált, súlyos biztonsági problémákkal küzdő társadalomban. Vajon összefognak-e?

Írta: Frank Braßel

Forrás: TAZ