Egyre több vasútvonal esik áldozatul a jobboldali elnök, Javier Milei „piac-liberális” politikájának. Legutóbb a Buenos Airestől mintegy 350 kilométerre fekvő Pinamarba, az Atlanti-óceán partján fekvő népszerű tengerparti üdülőhelyre közlekedő járatot törölték. Ez a hetedik útvonal, amelyen Milei hivatalba lépése óta nem közlekednek személyszállító vonatok.
Az állami üzemeltető Trenos Argentinos az infrastruktúra bizonytalan állapotával magyarázta az okot. „Szakaszok és hidak omolhatnak össze, ami súlyos balesetekhez vezethet” – közölték. A vonal 90 kilométere több mint 80 éve épült, és a korrózió és az elhasználódás súlyosan érinti őket. Bár a fémhidak javítási munkálatai megkezdődtek, nincs időpont a járatok újraindítására.
A Pinamarig tartó vonal megszüntetése, amelyet a vonatsűrűség felére csökkentése és három számjegyű milliós nagyságrendű működési veszteség előzött meg, azt mutatja, hogy a helyzet Milei alatt drámaian romlik. Az állami vasúti ágazat finanszírozásának újraelosztása és csökkentése a beruházások elmaradásához vezet, ami miatt a vonalak leromlanak és az utasok számára vonzóvá válnak. Más vonalak közelmúltbeli bezárását is a nyereségesség hiánya, a biztonsági problémák és az utasszám csökkenése indokolja. Ez vonatkozik a Santiago delEstero helyi közlekedésre, valamint a Buenos Aires-Palmira és Pehuajó útvonalakra.
Úgy tűnik, hogy még a nagy kihasználtságú járatok is veszélyben vannak. Például a Sán Martín vonalon, a főváros északnyugati részén található 72 kilométeres ingázó útvonalon végzett pálya- és jelzőrendszeri munkálatokra kiírt pályázatot törölték. Ez a munka a vonal villamosításának megkezdését szolgálta volna. Az Amerika-közi Fejlesztési Bank (Banco Interamericano de Desarrollo, BID) az előző kormány idején 400 millió dollárnyi kölcsönt ígért a projektre. Luis Caputo gazdasági miniszter most azt kérte, hogy ezt az összeget csoportosítsák át más területekre.
Megfigyelők szerint a Milei-kormány „azt próbálja bizonyítani, hogy az állam rossz, hogy igazolja a pénzek törlését és a hálózat felhagyását vagy privatizációját”. A Página12 című napilap szerint a kormány „átfogóan le akarja szerelni a vasúti rendszert”, amely központi szerepet játszott az ország hálózatépítésében és a régiók gazdasági fejlődésében.
Argentína vasúthálózata egykori mintegy 47 000 kilométerével 1945 körül a világ egyik legnagyobb vasúthálózata volt. Ma már csak néhány ezer kilométer üzemel.
A vonalbezárások most ellenálláshoz vezetnek Buenos Aires tartományban, ahol Argentína lakosságának mintegy harmada és iparának 60 százaléka összpontosul. A peronista vezetésű tartományi kormány kinyilvánította szándékát, hogy átveszi az üzemeltetést. Martín Marinucci közlekedési miniszter, a Trenes Argentinos korábbi igazgatója arra kérte a Milei kormányt, hogy „adja át a járműveket és a pályákat” a tartománynak.
„Szomorú, hogy a Milei-kormány úgy döntött, hogy megbünteti a Buenos Aires-iakat. Mi viszont hiszünk a vasúti rendszerben, amely lehetővé teszi számunkra a fejlődést” – magyarázta Marinucci. Az ország legnagyobb tartományának meg kell adni a lehetőséget a vasúti rendszer működtetésére. Ugyanakkor elismerte: „Ez egy olyan projekt, amely időbe telik”. A tartomány mindeddig nem szerepel a vasútüzemeltetők országos nyilvántartásában, és saját üzemeltető társasággal sem rendelkezik.
Ennek orvoslására Pedro Borgini peronista szenátor törvényjavaslatot nyújtott be a tartományi parlament második kamarájában egy Buenos Aires tartományi vasúttársaság (Sociedad Operadora Ferroviaria de la Provincia Buenos Aires SA) létrehozásáról. Olyan közös vállalatot tervez, amely a tartomány egész területén üzemeltethetné a személy- és teherszállítást. A korábbi állami vállalatokkal ellentétben az új vállalat a köz- és a magánszféra partnerségeként működne, helyreállítaná a mellékvonalakat, és összekötné a nagyvárosokat, például La Platát és Bahía Blancát. A projekt nemzeti és nemzetközi részvételt is előirányoz. „Olyan szolgáltatások helyreállításáról van szó, amelyeket nem műszaki szempontok, hanem politikai döntések miatt szüntettek meg” – hangsúlyozta Borgini.
Írta: Stephan Hollensteiner
Forrás: Amerika21
