Nem sokkal a karnevál előtt a brazil kormány bemutatta „átfogó környezetvédelmi menetrendjét”, amely 2027-ig bezárólag érvényes. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy megakadályozza a további hazai esőerdőpusztítást és az ebből eredő klímakárokat.
„Az átfogó környezetvédelmi menetrend hatóköre tükrözi a környezeti és éghajlati problémák sürgősségét és összetettségét” – áll a kormányzati dokumentumban. Az ökoszisztémákat és az embereket érő visszafordíthatatlan károk időben történő mérséklése érdekében nemcsak arra van szükség, hogy a különböző ágazatok ténylegesen beépítsék a környezeti fenntarthatóságot a folyamataikba és a közpolitikáikba, hanem arra is, hogy az erőfeszítéseket összehangolják és integrálják.
E szépen hangzó bevezető szavak és a 123 oldal ellenére a terv nem érinti az esőerdők pusztulásának legfontosabb okait. Olyan tudósok, mint Philip Martin Fearnside éghajlat- és Amazonas-kutató, kritizálják az áramtermelésre szolgáló gátak építésének és az Amazonason átvezető utak építésének folyamatos terveit. A terv elmulasztja a lehetőséget, hogy a szövetségi államok hatékony intézkedéseket hozzanak a környezeti katasztrófák megelőzésére – írja az INPA Nemzeti Amazonas-kutató Intézet vezető tudósa az Amazonia Real portálon. „A dokumentumból teljesen hiányoznak az erdőirtás fő okai elleni küzdelemre vonatkozó tervek, mint például az Amazonas-menti utak építése, amelyek hatalmas új esőerdőterületeket nyitnak meg a fakitermelők előtt” – mondja Fearnside.
Kapu a
fakitermelőknek
Az évek óta vitatott BR-319-es szövetségi autópálya és a hozzá kapcsolódó mellékutak a legjobb példa erre. Még az 1970-es évek elején az akkori brazil katonai diktatúra építette meg a BR-319-es utat az esőerdőn keresztül, a Purus és a Madeira folyókkal párhuzamosan, de 1988-ban a gazdasági életképesség hiánya miatt felhagyott vele. A kormány „karbantartási programjának” köszönhetően 2015 óta a száraz évszakban részben újra járható. Ha teljesen helyreállítanák és aszfaltoznák, ahogyan azt a jelenlegi közlekedési minisztérium és a kormányzók követelik, a BR-319 és a tervezett mellékutak összekötnék a déli, már erősen erdőirtott Amazonas hírhedt „erdőirtási ívét” a világ legnagyobb esőerdővel borított régiójának szívében fekvő Manaus-szal. Az erdőpusztítás szereplői, mint például a földspekulánsok, a faipari vállalatok, a szarvasmarha-tenyésztők és az ipari mezőgazdaság az aszfaltozott útvonalon haladhatnának előre.
Ez veszélyeztetné a brazil Amazonas-medence utolsó nagy érintetlen erdőtömbjének megőrzését. Emellett a szövetségi autópálya és annak tervezett elágazása, az AM-366-os nemzeti autópálya lehetővé tenné a gáz- és olajkitermelést a Manaus-tól nyugatra fekvő Solimőes-medencében.
A Trans-Purus régiónak nevezett terület érintetlen esőerdői azonban kulcsfontosságúak Brazília legnagyobb városa, São Paulo vízellátásának fenntartása és az azonos nevű állam mezőgazdasága szempontjából. Brazília déli része ugyanis függ a hatalmas víztömegektől, amelyeket az Amazonas középső régiójának fái és a szél több ezer kilométeren át szállítanak az úgynevezett repülő folyókon keresztül. A közép-amazóniai érintetlen erdők nélkül viszont Brazília nagy részei szárazságban maradnának.
A Transz-Purus térség erdőirtása a terület biomasszájából és talajából is hatalmas szénkészleteket szabadítana fel, ami tovább fokozná a globális felmelegedést, és végzetesen meghiúsítaná a kormány minden jó szándékú klímavédelmi intézkedését. Fearnside következtetése: Brazília maga lenne az egyik legnagyobb áldozata az aszfaltozott BR-319-nek.
Tavaly azonban Amazonas és Rondônia államok 15 parlamenti képviselője Brazíliában törvényjavaslatot terjesztett elő (PL 4994/2023), amely a Manaus és a rondôniai Porto Velho közötti BR-319-es útvonalat „nélkülözhetetlennek” nyilvánítja az ország infrastruktúrája és nemzetbiztonsága szempontjából, és kiemelt projektként szerepel az összes nemzeti fejlesztési és gazdasággyorsítási tervben. Sőt, még az Amazonas Alap, amelyet tulajdonképpen az esőerdő védelmére hoztak létre, és amelyet többek között Németország pénzéből dotálnak, is társfinanszírozza az aszfaltozást.
Írta: Norbert Suchanek
Forrás: Neues Deutschland
