Kubában a gazdasági válság és áramkimaradások az amerikai blokád következményei. Interjú Homero Acosta Álvarezzel.
Homero Acosta Álvarezt (született 1964-ben a Mayabeque tartománybeli Nueva Pazban) 2019 októberében választották meg a Kubai Köztársaság Népi Gyűlése és Államtanácsa titkárává. Míg a Nemzetgyűlés az alkotmány szerint az államhatalom legfőbb szerve, amely az egész népet képviseli és szuverén akaratát fejezi ki, addig a 21 tagú Államtanács e parlament egyik szerveként gyakorolja a végrehajtó hatalmat. Acosta, aki Havannában és a spanyolországi Valenciában tanult jogot, katonai bíróként szolgált a Kubai Forradalmi Fegyveres Erőknél, és a Havannai Egyetemen tanársegédként tanított, 2018-tól tagja volt a Nemzetgyűlés alkotmánytervezési bizottságának. 2016 óta tagja a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, amelynek küldöttje volt a hatodik, hetedik és nyolcadik pártkongresszuson, valamint meghívást kapott az első nemzeti konferenciára. Acosta 2024. december 2-án a német Bundestagba látogatott a Die Linke képviselőcsoport által szervezett, a Kuba elleni amerikai blokádról szóló szakértői megbeszélés alkalmával.
A jelenlegi kubai válságot a szocialista partnerországok 1990-es évek eleji összeomlását követő különleges időszak óta a legsúlyosabbnak tartják. Leírná röviden Kuba gazdasági helyzetét?
A helyzet, amelyben a kubai lakosság ma van, valóban nagyon nehéz, és ez elsősorban az USA blokádpolitikájának következménye. Ezzel összefüggésben problémákkal küzdünk az áram-, élelmiszer- és gyógyszerellátás, a vízhez való folyamatos hozzáférés és a tömegközlekedés működése terén.
És milyen intézkedéseket tesz a kormány ezzel a többszörös válsággal szemben?
Van egy kormányzati terv, amelyet egy évvel ezelőtt terjesztettek a parlament elé, és amely elsősorban a makrogazdaság korrekciójával foglalkozik. Az infláció megállítása érdekében árplafonokat állapítottak meg az alapvető fogyasztási cikkekre. A terv előírja a kubai piac további megnyitását a külföldi befektetések előtt, a külföldi tőke részvételét az ország gazdaságában, és a külfölddel való gazdasági kapcsolatokat általánosan bővíteni kívánják. A cél azonban az is, hogy egyensúlyt találjanak a magán- és az állami gazdasági szektor között, és a kettőt egymáshoz illesszék.
Az elmúlt hónapokban többször is voltak nagyobb áramkimaradások, október 18-án több napig országszerte is. Mi ennek az oka?
Itt is az amerikai blokád hatásaival van dolgunk. Nehezen tudunk elegendő energiát előállítani. Nincs elég üzemanyagunk az erőművek működéséhez és az áram továbbításához szükséges motorok meghajtásához. Kubában az energiatermelés nagy részét hőerőművek termelik, de ezek technikailag nagyon elavultak, és a blokád miatt pótalkatrészekből is hiány van. További probléma, hogy az energiaellátásunknak mindössze négy százaléka származik megújuló energiaforrásokból. Az egyik legfontosabb intézkedés most az energiamix gyors megváltoztatása, különösen a fotovoltaikus energiatermelés bővítésével. Két éven belül itt 2000 megawatt termelési kapacitást kell létrehozni. Kínával együttműködve ez nagyon gyorsan halad. A következő néhány hónapban már 400 megawattos kapacitást fognak elérni.
A nyugati média beszámolt a lakosság tiltakozásáról az áramkimaradások miatt.
A blokád egyik legkomolyabb szigorítása Donald Trump első elnöksége óta a Kubába irányuló kőolajszállítások megszakítására vonatkozik. Ez közvetlen hatással van az energiatermelésre és ezáltal a polgárok mindennapi életére. Végül is a blokádpolitika mögött meghirdetett cél az, hogy hiányt teremtsen és elégedetlenséget szítson, hogy a lakosság körében ellenállás alakuljon ki a kormánnyal és a forradalmunkkal szemben. Azzal a dilemmával szembesülünk, hogy valójában csökkentenünk kell a termelést, hogy ne befolyásoljuk túlságosan a lakosság áramellátását. Ez a helyzet természetesen elégedetlenséghez vezet.
Hogyan reagál az állam és a kormány erre az elégedetlenségre?
A kormány, a képviselők és a kommunista párt képviselői párbeszédet keresnek az emberekkel. Az egyes körzetek képviselőinek minden évben számot kell adniuk választóiknak. Ezek a találkozók a településeken szeptember és november között, azaz az idei év legnehezebb szakaszában zajlottak. Ennek ellenére a részvételi arány magasabb volt a szokásosnál. Az emberek elmennek ezekre a találkozókra, kifejezik véleményüket, kritizálnak bizonyos folyamatokat, vagy megoldást keresnek a problémáikra. És mindenkit meghallgatunk, mert a véleménye nagyon fontos számunkra. Szeretném hangsúlyozni, hogy a nagy többség megérti, miért vagyunk ebben a helyzetben, továbbra is a kormány mögött áll, és támogatja a forradalmi folyamatot. Ugyanakkor a Kubából való kivándorlás is jelentősen megnőtt az elmúlt két-három évben. Persze mondhatnánk egyszerűen azt is, hogy az emberek a nehézségek miatt menekülnek Kubából. De függetlenül attól, hogy követtünk-e el hibákat vagy sem, a problémák fő oka továbbra is az amerikai blokád.
Az USA vezette Nyugat hegemóniájának fokozatos elvesztésének és egyidejűleg egy többpólusú világrend kialakulásának vagyunk tanúi. Ez a fejlemény segíthet-e javítani Kuba helyzetén?
Nagyon fontos, nemcsak Kuba, hanem az egész világ számára, hogy egy olyan többpólusú alternatíva alakuljon ki, amely megtöri az amerikai dominanciát. Pontosan ez az, ami aggasztja az USA-t, mert természetesen meg akarja őrizni a hegemóniáját, hogy nyomást gyakorolhasson az egész világra. Ezért fenyegetőzött most Trump azzal, hogy intézkedéseket tesz, ha a BRICS-államok eltörlik a dollárt az egymással folytatott üzleti kapcsolataikban.
Októberben Kubát felvették a BRICS-szövetség társult tagjává. Mit remél ettől?
Ez az alternatív tér, amelyet itt a globális Dél egy csoportjának részvételével hoztak létre, alternatívát kínál Kubának. Éppen ezért hazánk kinyilvánította, hogy hajlandó részt venni benne, nemcsak gazdasági, hanem politikai érdekből is. Naivitás lenne azonban azt hinni, hogy a BRICS-tagság megoldja Kuba minden problémáját, de sok mindent megkönnyíthet. Ugyanakkor szeretnénk hozzájárulni azokon a területeken, ahol Kuba más országok számára is előnyös lehet.
Amikor az energiaválság kiéleződött, a BRICS-tag Oroszország és Kína nyújtott-e további segítséget Kubának?
Oroszország elsősorban olajat szállított. És, mint mondtam, Kína segít nekünk a napenergia felhasználásához szükséges infrastruktúra kiépítésében.
Donald Trumpot, aki már első amerikai elnöki ciklusában szigorította a blokádot, újraválasztották. Mire számíthat most Kuba?
Tekintettel a következő amerikai kormány ismert összetételére, nem kell futurológusnak lenni ahhoz, hogy felismerjük, a helyzet tovább fog romlani. A kijelölt külügyminiszter, Marco Rubio például olyan politikus, aki személyes programjának részeként Kuba-ellenes politikát folytat. Nem tudjuk, hogy az amerikai kormány milyen más intézkedéseket hozhat még Kuba további zaklatására. De sajnos az amerikai kormányok nagyon innovatívnak bizonyultak, amikor a kubai nép helyzetének további megnehezítéséről van szó. Népünk azonban már túlélt nagyon nehéz időket, és készen áll arra, hogy még nehezebb időket is elviseljen.
De az Ön kormánya továbbra is keresi a párbeszédet az USA-val?
Miguel Díaz-Canel elnökünk világossá tette, hogy az USA-val szembeni hozzáállásunk nem fog változni, függetlenül attól, hogy ki lesz ott az elnök. Továbbra is szuverén politikát folytatunk, és élni fogunk az önrendelkezési jogunkkal. Folytatjuk a szocializmus építését. De készek vagyunk arra is, hogy párbeszédet kezdjünk az USA-val – az egyenlőség szintjén, szuverenitásunk és függetlenségünk tiszteletben tartásával. Barack Obama elnöksége alatt bebizonyítottuk, hogy ez lehetséges.
Az ENSZ Közgyűlésén október végén 168 ország ismét az amerikai blokád feloldása mellett szavazott az USA és Izrael szavazata ellenében, egy tartózkodás mellett. Mit vár a kubai kormány kormányoktól?
Azt, hogy tartsa be a saját törvényeit és szerezzen érvényt azoknak. 1996-ban, amikor az USA elfogadta a Helms-Burton törvényt, Németország az Európai Unió többi államával együtt állásfoglalást fogadott el a blokád extraterritoriális hatása ellen. Ennek ellenére az EU kormányai semmit sem tesznek polgáraik és az érintett vállalatok védelmében.
Lehet, hogy az uniós államok nagyobb ellenállást tanúsítanak majd a saját szuverenitásuk és a kereskedelem szabadsága elleni támadással szemben, ha Trump a maga részéről erőteljesebb EU-ellenes álláspontot képvisel?
Nekem nincsenek ilyen várakozásaim. Sajnos az élet azt mutatja, hogy az európai országok nagy része mindig is az amerikai politika diktátumát követte.
Novemberben Párizsban rendezték meg a 19. Európai Szolidaritási Találkozót Kubával. A 28 országból érkező több mint 300 küldött részvételével a szokásosnál nagyobb volt a részvétel. Mit vár Kuba az európai szolidaritási mozgalomtól?
A kubai ügy sugárzik. Emberek milliói támogatnak bennünket szerte a világon, így itt Németországban is. Vannak köztük olyan emberek és pártok, akiknek más az ideológiájuk, és nem értenek egyet mindazzal, ami Kubában történik. De elismerik, hogy a Kuba elleni blokád igazságtalan és erkölcsileg elfogadhatatlan. Bár Kuba egy kis ország, amely nagy nehézségekkel küzd, más népek elismerik, hogy a kubai kormány és állam mit ért el a népéért. Meggyőződésünk, hogy ha az ellenünk hozott intézkedések szigorodnak, a velünk való szolidaritás is növekedni és világszerte elterjedni fog. Ez a szolidaritás nemcsak anyagi segítségből áll, hanem a kubai nép politikai és erkölcsi támogatásából is. És ezért teljes szívünkből hálásak vagyunk.
Az interjút Nick Brauns készítette.
Forrás: JungeWelt
