Latin-Amerikában több százezer gyermek és fiatal kénytelen már kisgyermekkorától dolgozni. Beszélgetés Anai Quispe-vel és Yesenia Núñezzel. Anai Quispe (17 éves) Peruban, Yesenia Núñez (16 éves) Mexikóban él. Mindketten gyermekkoruk óta utcai árusként dolgoznak, és tagjai a latin-amerikai és karibi gyermek- és ifjúsági munkásmozgalomnak (Molacnnats).
A legfrissebb médiajelentések szerint Mexikó déli részén, Chiapas államban az 5 és 17 év közötti gyermekek és fiatalok 21 százaléka dolgozik. Ez körülbelül 338.000 gyermek, ami Mexikóban a második legmagasabb érték. Miért ilyen magas ez a szám?
Yesenia Núñez: Egyszerűen azért, mert sok családnak nincs pénze. Chiapasban a lakosság 70 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Hét évesen kezdtem dolgozni, anyámnak kézműves standja van Santo Domingóban, segítettem neki, és magam is árultam a piacon.
Ez nem akadályozza meg, hogy az érintettek iskolába járjanak, akárcsak a mezőgazdasági vagy gyári munka?
Núñez: A dolgozó gyerekeket gyakran diszkriminálják. Általánosságban azt állítják, hogy nem járnak iskolába. Én mindig iskolába jártam, délután pedig dolgoztam, de vannak olyan gyerekek is, akik nem járnak iskolába.
Claudia Sheinbaum elnök és Eduardo Ramírez Aguilar kormányzó hivatalba lépése óta a terekben és piacokon árusító gyerekeket kriminalizálják. Azt mondják, hogy ez rossz benyomást kelt a közvéleményben. A rendőrség elűzi őket, sőt, állítólag már rövid ideig tartó letartóztatások is voltak. Szervezetünkben 32 gyerek van, mindannyian utcai árusok. Megbeszéljük a dolgokat.
Tesz a kormány lépéseket a családok gazdasági helyzetének javítására?
Núñez: Igen, vannak segélyek, például kéthavonta kifizetett ösztöndíj szegény családok számára. Ez ugyan nem ér el mindenkit, de jó irányba tett lépés. Az egyik probléma, hogy az állami iskolák sem igazán ingyenesek. A középiskolában évente kell befizetni egy hozzájárulást, hivatalosan önkéntes, de gyakran követelik. Az iskolai egyenruhát és a taneszközöket maguknak kell megvásárolniuk.
Hogy van ez Peruban? A kormány törődik a gyermekek és a fiatalok érdekeivel?
Anai Quispe: Nem, nem eléggé. Én is hét-nyolc évesen kezdtem el zöldséget, jégkrémet és édességet árulni. A munkám ellenére befejeztem az iskolát, és most az egyetemre készülök. A probléma az, hogy a perui iskolák nem fogadják be azokat a gyerekeket, akik nem járhattak iskolába. Ha valaki nagykorúvá válik, már nem járhat iskolába.
Peruban az elmúlt két évben, Pedro Castillo elnök bukása óta, sok minden romlott. A tartományban, ahol élek a többség Dina Boluarte elnök ellen van, sok tüntetés volt, a rendőrök ránk is lőttek. Egy 17 éves taxisofőrt, aki a szervezetünk tagja volt, a rendőrség lelőtte. Ezért ma sokan félnek tüntetni, Castillo idején ez nem volt így.
Úgy gondolja, hogy a perui állam tovább fogja rontani a helyzetüket?
Quispe: Jelenleg arról tárgyalnak, hogy csökkentsék a büntethetőségi korhatárt, hogy a gyerekeket is börtönbe zárhassák. A következő törvény, amely már minket is érint, a nem kormányzati szervezetek korlátozásáról és ellenőrzéséről szól, amelynek célja, hogy megakadályozza, hogy nemzetközi pénzekhez jussanak. Ez a mi szervezetünket is érinti.
Április végén részt vett egy találkozón itt Guatemalában. Miről volt szó?
Núñez: A Ceipa szervezet hívott meg minket, amely itt Guatemalában iskolákat működtet dolgozó gyermekek számára. Szervezetünk Latin-Amerika tíz országában van jelen, de főként a kontinens déli részén. Északról csak Guatemala és Mexikó az egyetlen ország. A találkozó tartalmilag egy tapasztalatcserére, jogi és szervezési képzésekről szólt. Május 1-jén részt vettünk a Quetzaltenango-i tüntetésen.
Interjút készítette: Thorben Austen
Forrás: JungeWelt
 Peruban, Yesenia Núñez (16 éves) Mexikóban él. Mindketten gyermekkoruk óta…){kind=link}