Az időzítés stratégiai jelentőségű volt: 2009. október 10-én, egy szombati napon, nem sokkal éjfél előtt a szövetségi rendőrség és a hadsereg puccsszerűen elfoglalta a Luz y Fuerza állami villamosenergia-vállalat és a mexikói villanyszerelők szakszervezetének (SME) létesítményeit. Ezzel egy időben az akkori konzervatív elnök, Felipe Calderón rendeletileg kimondta a vállalat feloszlatását. Hivatalos indoklása: „bizonyított működési és pénzügyi eredménytelenség”. Egyik napról a másikra 44.000 dolgozót tettek az utcára.
Calderón így kezdte hatéves hivatali idejének (2006-2012) második felét. El akarta mélyíteni neoliberális menetrendjét, és az állami tulajdonú vállalatok privatizációján akart dolgozni. Ez volt az az időszak, amikor a neoliberális erők világszerte megpróbálták meggyengíteni az államokat a legfontosabb stratégiai területeiken. A Luz y Fuerza elleni puccs is kísérlet volt arra, hogy a hadsereg segítségével erőt mutasson. Calderónt még három évvel hivatalba lépése után is beszennyezte a baloldali jelölt, Andrés Manuel López Obrador elleni választási csalás szaga. A SME egyike volt annak a sok szervezetnek, amely támogatta Obradort tiltakozásaiban és követeléseiben.
A lakosság nem volt felkészülve a Luz y Fuerza hirtelen bezárására, amely főként a fővárost és Mexikó központját látta el árammal. A nagy médiumok viszont igen. Egybehangzóan ismételgették – meglehetősen sikeresen – a kormány diskurzusát az állami tulajdonú vállalat állítólagos hatékonyságának hiányáról, a nem megfelelően magas bérekről és a szakszervezeti tagok állítólagos korrupcióval kapcsolatos kiváltságairól. Egy szót sem szóltak arról, hogy a vállalat kollektív szerződése több évtizedes harcos és osztálytudatos magatartás eredménye.
Tiltakozások az állami áramszolgáltató leépítése ellen
A SME-t 1914-ben, a mexikói forradalom közepén alapították anarchoszindikalista és szocialista munkások, és az ország legrégebbi ipari szakszervezete. Azon kevés mexikói szakszervezetek egyike volt, amely mindig is osztálytudatos politikai szakszervezetnek tekintette magát, de mindig távolságot tartott a mindenkori kormánytól. Ezzel szemben az évtizedek óta hatalmon lévő Intézményes Forradalmi Párt (PRI) a szakszervezeteket pusztán politikája közvetítőjének tekintette.
A neoliberális konzervatív politikus Calderón számára a SME elleni csapás többet számított, mint maga a Luz y Fuerza állami vállalat elleni. A szakszervezet szálka volt a szemében. A független, harcos szakszervezet megszűnése a privatizációs kurzusának és a másik nagy állami villamosenergia-vállalat, a CFE felszámolásának egyik fő akadályát jelentette volna el. Más progresszív erők számára ez a jel pusztító lett volna. Az SMEaz 1980-as évek óta fontos szerepet játszott számos civil társadalmi szövetségben a mexikói kormányok neoliberális politikája ellen.
Ahogyan számos társadalmi mozgalom többször is szolidaritást vállalt az SME-vel, az SME más szakszervezeti és társadalmi küzdelmeket is kísért.
Calderón számára kezdetben minden a tervek szerint alakult. 2009-ben a konzervatív mexikói alkotmánybíróság elutasította a SME kérelmét a puccs elleni tiltó végzésre. Genaro García Luna, a közbiztonsági miniszter, Calderón jobbkeze, aki jelenleg az USA-ban börtönben ül kábítószer-kereskedelemmel és szervezett bűnözéssel való kapcsolata miatt, sikeresen nyomást gyakorolt más szakszervezetekre, hogy ne fejezzék ki szolidaritásukat. Ebbe a körbe tartozott a CFE szakszervezete, a SUTERM is.
Ennek ellenére az SME több mint 100.000 embert vonultatott a főváros utcáira a bezárás elleni tiltakozó felvonulásokon. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy 44 000 munkavállaló és családjaik jövedelem nélkül csak korlátozottan tudnák fenntartani ezeket a tiltakozásokat. A kormány ezt kihasználta. Kétszeres végkielégítést ajánlott mindazoknak, akik négy héten belül aláírják a felmondásukat, és ígéretet tett arra, hogy visszaveszi őket a CFE-be – ezt az ígéretet végül nem tartotta be. Az első határidő lejárta után további ajánlatokat tett, hogy vonzóbbá tegye az elbocsátásokat. Sok munkavállaló végül gazdasági kényszerből írta alá a felmondást, mert nyugdíj előtt állt, vagy mert nem volt meg a politikai meggyőződésük egy hosszú munkaügyi vitához.
Küzdelem a túlélésért és az átorientálódásért
Ami megmaradt, az a mintegy 16.000 szakszervezeti tagból álló kemény mag volt, amelyet a ma is hivatalban lévő főtitkáruk, Martín Esparza vezetett. Jogaik teljes körű helyreállítását és a Luz y Fuerza fennmaradását követelték. Egyéni végkielégítések helyett a szakszervezet tulajdonában lévő létesítmények, például sportlétesítmények, rendezvény- és adminisztratív épületek visszaszerzéséért küzdöttek. Ez a kemény mag a mai napig fennmaradt. 15 évvel a Luz y Fuerza bezárása után azSME-nek még mindig legalább 14 000 tagja van.
Ez a siker több tényezőn alapul: a tagok egy része kénytelen volt más munkahelyet keresni, de hű maradt a szakszervezethez. 2015-ben az SME megalapította a Luz y Fuerzadel Centro szövetkezetet, amely például elektromos autók töltőállomásait és napelemeket üzemeltet Mexikóváros hatalmas nagybani piacán. A SME pedig többször szervezett támogatást a nyugdíjas korú tagoknak és a szakszervezeti tagok családjainak. Az utcai tiltakozást a párbeszédre való hajlandósággal kombinálta. A különböző kormányokkal folytatott kemény tárgyalások során visszaszerezte elkobzott ingatlanvagyonának egy részét. Szintén 2015-ben az SME a maga javára fordította a villamosenergia-piac magáncégek előtti megnyitását. A portugál Mota-Engil céggel közösen megalapította a Fénixet, a saját villamosenergia-vállalatát. Tagjainak tapasztalata segítette a Fénix sikeres indulását. Az SME azonban soha nem adta fel azt az álláspontját, hogy a villamosenergia-ellátás az állam és nem a magánszektor feladata.
A szakszervezet a belső konfliktusokat is nagyobb kilépések nélkül vészelte át. Különösen a fiatal szakszervezeti tagok használták ki az elmúlt éveket a továbbképzésre. Ahogyan számos társadalmi mozgalom többször is szolidaritást vállalt az SME-vel, az SME más szakszervezeti és társadalmi küzdelmeket is figyelemmel kísért. Nemzetközi hálózatot hozott létre, és több nemzetközi szakszervezeti kongresszusnak adott otthont. Az SME nagy előadóterme Mexikóváros központjában más csoportok számára is rendelkezésre áll.
A progresszív elnökjelölt, Andrés Manuel López Obrador 2018-as választási győzelme új perspektívát látszott nyitni. Obrador bejelentette a neoliberális politika végét, és hangsúlyozta az állami tulajdonú vállalatok fontosságát. Többek között megígérte, hogy újjászervezi a CFE-t, amelyet az előző kormányok leépítettek. Az SME és a szövetségi kormány közötti számos tárgyalás ellenére azonban a szakszervezeti tagokat nem sikerült integrálni a vállalatba. Talán Obradornak nem tetszett a SME politikai függetlensége, talán a CFE igazgatójának, Manuel Bartlett Díaznak, a PRI korábbi politikusának ellenállása miatt, aki meglehetősen ambivalens figura[i].
A szakszervezet, mint a demokratikus energetikai átmenet kulcsszereplője
Több előrelépés történt a 2025 januárja óta hivatalban lévő mexikói elnökkel, Claudia Sheinbaummal folytatott párbeszédben. Obrador párttársa és Mexikóváros korábbi polgármestere koncessziót adott a SME-nek a metropolisz közvilágításának ellátására. A szakszervezet ezt azért tehette meg, mert a szomszédos Puebla államban lévő, leromlott állapotú Necaxa vízerőművet is működőképessé tette a Fénix céggel.
Elképzelhető, hogy az SME Sheinbaum környezetvédelmi tudós elnökletével nagy visszatérés előtt áll. Sheinbaum ragaszkodik elődje politikájához, az állami vállalatok megerősítéséhez. Obradorral ellentétben azonban, aki teljes mértékben az olajra összpontosított, ő az energiaszuverenitást társadalmi-ökológiai átalakulással akarja összekapcsolni. Például a Pemex állami olajvállalatot középtávon megújuló energiák szolgáltatójává alakítaná át.
Az SME azt is el kívánja érni, hogy minden aktív tag, aki ezt szeretné, a CFE vagy más állami tulajdonú vállalat és hatóság alkalmazásában álljon. Ugyanakkor átfogó munkajogokat, az elektromos áramhoz való emberi jogot és a közszolgáltatásokhoz való jogot követel a teljes lakosság számára. Az SME számára az igazságos társadalmi-ökológiai átalakulás többet jelent, mint a fosszilis tüzelőanyagok megújuló energiákkal való helyettesítése – az energia nem lehet olyan áru, amely magánvállalati érdekeket szolgál.
Meglátjuk, hogy a kormány megnyitja-e kapuit a harcos szakszervezet előtt. Ha igen, az erős visszatérés lenne egy olyan szakszervezet számára, amely soha nem adta fel a 15 éve tartó munkabeszüntetést.
Február elején az SME adott otthont az Energiademokráciáért Szakszervezetek Interregionális Kongresszusának (TUED). Az eredetileg Argentínába tervezett, a globális déli országok szakszervezeti képviselőinek találkozóját a Milei-kormány politikai helyzete miatt rövid időn belül el kellett halasztani. Az SME lépett a helyébe. Esparza főtitkár ott „az energetikai átállás nyilvános útjának új stratégiai formuláiról” beszélt.
Az elmúlt években az SME szorosan együttműködött a mexikói CONAHCYT tudományos tanács akadémikusaival munkacsoportokban, hogy ilyen, adatokon alapuló stratégiákat dolgozzanak ki. Sheinbaum elnök most minisztériumi szintre emelte a tanácsot. A CONAHCYT támogatásával az SME felmérést végzett a tagok körében, hogy meghatározza a jelenlegi munkaképességeket.
José Humberto Montes de Oca, a szakszervezet külkapcsolatokért felelős titkára szerint ezeket a készségeket kifejezetten a társadalmi-ökológiai átalakuláshoz kell felhasználni – nemcsak az energiaágazatban, hanem az egész közszférában. „Szervezett munkásosztályként felelősségünk van ebben a politikai pillanatban” – hangsúlyozta Montes de Oca. „Az éghajlati válsággal és a munkakörülmények növekvő prekariizációjával szemben át kell alakítanunk magunkat, és egy igazságos, demokratikus energetikai átmenetet kell kialakítanunk, ha még 100 évig fenn akarunk maradni”.” Az SME néhány hónapon belül egy koncepciót kíván benyújtani a Sheinbaum-kormánynak.
A labda most a kormány térfelén van. Luz Elena González energiaügyi miniszter novemberben mintegy 24 milliárd eurós beruházást jelentett be az energiaágazatban – ez egyben lehetőséget jelent új munkahelyek teremtésére is, Montes de Oca szakszervezeti titkár meggyőződése szerint. A szakszervezet tagjai azért küzdenek, hogy helyet kapjanak a kormány energiastratégiájában. Tartalmilag az SME és az energiaügyi miniszter érvei hasonlóak, de még nem tudni, hogy a kormány megnyitja-e kapuit a harcos szakszervezet előtt.
[i] 1988-ban az ellenzék azzal vádolta, hogy a választásokat manipulálta a hivatalosan győztes Carlos Salinas de Gortari (PRI) elnök javára.
Írta: Gerold Schmidt a Rosa-Luxemburg-Stiftung mexikóvárosi irodavezetője és Carla Vázquez Mendieta, aki projektkoordinátorként dolgozik a Rosa-Luxemburg-Stiftung mexikóvárosi irodájában.
Forrás: Rosalux
