Aligha van még egy ország, amelyik gyorsabban halad az energetikai átállásban, mint a dél-amerikai ország. De nem mindenki ért egyet abban, hogy hogyan.
Luis Ignacio Diéguez és Paula Rivera egy ingatag tetőn áll Santiago központjában. Diéguez büszkén magyarázza az itt telepített rendszert: a tetőn elhelyezett napelemeknek és néhány akkumulátornak köszönhetően az épületben működő több szövetkezet közös irodái teljesen önellátóak. A Red Genera nevű kis napelemes szövetkezet két tagja számára ez siker, és bizonyíték arra, hogy a napelemes technológiának köszönhetően megvalósítható az elképzelésük. Helyben és a lehető legkevesebb szennyező anyaggal akarnak energiát termelni. „Ez azt jelenti, hogy a fosszilis energiatermelőket végre ki lehet kapcsolni” – mondja Diéguez.
Chile globálisan úttörő szerepet játszik az energiaátállásban. Alig több mint egy évtized alatt, 2013 és 2024 között a megújuló energiák aránya a nemzeti villamosenergia-mixben 29-ről 68 százalékra emelkedett. A nap bizonyos időszakaiban a megújuló energiák még Chile teljes villamosenergia-szükségletét is fedezik. Az ország a villamosenergia-piac szén-dioxid-mentesítésének folyamata az eredetileg tervezettnél gyorsabban zajlik. Az energetikai átállás már régen elérte a nagyvállalatokat, és hatalmas profitot ígér. De nem mindenki támogatja ezt a formát.
Újragondolás nagy léptékben
Santiagóban, az energiaipari úttörőktől alig néhány kilométerre, a főváros „Manhattanjében”, üvegfelhőkarcolók között fekszik a Generadora Metropolitana irodája – ez a csoport, amely többek között az állami Electricité de France tulajdonában van, és több erőművet üzemeltet Chilében. Diego Hollweck vezérigazgató hátradől a székében, és azt mondja: „Csak nemrég állítottuk le az egyik legrégebbi erőművünket, amely még dízelüzemű volt”. Majd így folytatja: „Részesei akarunk lenni a változásnak”. Néhány évvel ezelőtt a vállalatcsoport még kizárólag fosszilis tüzelőanyagokból termelt áramot – a vállalat akkori legnagyobb erőműve egy olaj- és gázerőmű volt Santiago központjában, amely különösen télen nagy mennyiségű szennyezőanyagot bocsátott ki -, az erőművön belül a két legrégebbi erőművet mostanra leállították.
A Generadora jelenleg a legnagyobb jelenleg működő napelemparkot üzemelteti Chilében. Az ország északi részén, egy 609 futballpálya nagyságú területen akár 480 megawattot is termel, ami körülbelül fele egy kisebb atomerőmű teljesítményének. Hollweck mosolyog: „Chilében ideálisak a feltételek”. Az ország északi részén lévő sivatagban szinte mindig süt a nap, délen pedig szüntelenül fúj a szél. „A megújuló energiák fedezik a költségeiket – mindenféle támogatás nélkül” – mondja Hollweck.
Az alig 20 millió lakosú ország kis piaca ellenére vonzó a külföldi cégek számára. Csak az év elején az Ernst & Young tanácsadó cég a megújuló energiákba való befektetések szempontjából Latin-Amerika legjobb országaként sorolta fel Chilét. A cég szerint a pozitív és egyértelmű piaci feltételek, valamint a problémák megoldására és a bürokratikus akadályok csökkentésére irányuló proaktív kormányzati politika az oka a jó szereplésnek. Nemzetközi szinten Chile a 14. helyen végzett a tanulmányban, míg Németország a második helyet szerezte meg. Csak tavaly a külföldi vállalatok állítólag több mint 17 milliárd dollárt fektettek zöldenergia-projektekbe Chilében, ami az ország bruttó hazai termékének mintegy öt százalékát teszi ki.
Most az egyszer a nagy energiacégek és a környezetvédők egyetértenek – legalábbis így tűnik a Heinrich Böll Alapítvány santiagói kirendeltségén, amely pozitívan ítéli meg a chilei fejleményeket.
Gitte Cullman, a chilei, perui és bolíviai iroda igazgatója egy 20. század eleji villa konferenciatermében ül, alig néhány percnyi kerékpárútra a Generadorától. Azt mondja: „Chilében konszenzus van abban, hogy az energetikai átmenetet elő kell mozdítani. Ez itt állami politika, és nem függ a kormány politikai színezetétől”. Cullman szerint ezt a tényezőt a társadalom alábecsüli. A globálisan polarizált politikai vitában és a klímaváltozást gyakran tagadó ultrajobboldali erők felemelkedésében ez az igazgató szerint komoly kockázatot jelent. A modell sikeréhez hozzájárul, hogy Chilében még egyetlen kormány sem kérdőjelezte meg az energiaátállást. Az ország bebizonyította, hogy szinte támogatások nélkül is át lehet állni a zöld energiára.
Túl nagyot álmodik?
A „de” azonban már régóta ott van az igazgató nyelvén: „Cselekvésre van szükség” – mondja komolyan. Az új erőművek építésére és üzemeltetésére vonatkozó szociális és környezetvédelmi előírások túl alacsonyak, az állam ellenőrzési kapacitása pedig túl gyenge. Ez a legrosszabb esetben az energiaátalakítás társadalmi támogatottságának elvesztéséhez vezethet – és mindez egy olyan ágazatban, amely jelentősen fogja alakítani Chile gazdaságát. Az ország történelme egy tekintetben megismétlődhet. Ahogyan jelenleg a bányászatban, egész földterületeket „áldozhatnának fel” a zöldenergia-termelésre az ország gazdasági fejlődése érdekében. Ezt meg kell akadályozni.
Még 2019-ben az akkori jobboldali konzervatív kormány Sebastián Piñera vezetésével bejelentette, hogy Chile 2030-ra a világ legnagyobb zöldhidrogén-termelőjévé válik. Az ehhez szükséges energiát hatalmas nap- és szélerőmű-parkokból kívánják előállítani. Cullman ezt kritikusan szemléli. „A zöld átalakítási projekteket az igazságosság normáihoz kell kötni, és holisztikusan kell gondolkodni”. A legtöbb energiaprojekt túl nagy, és óriási logisztikai kihívások elé állítja az érintett, többnyire távoli területeket. Cullman úgy véli, hogy az ilyen projekteknél a helyi közösségek részvétele és a régiók fejlesztése kikerül a fókuszból, ahelyett, hogy az építkezés alapfeltétele lenne.
Hollweck a Generadora Metropolitana részéről szintén szótlanabbá válik, amint a hidrogén témája szóba kerül. „Jelenleg az energiatermelésre és a tárolásra szolgáló akkumulátorokra összpontosítunk” – mondja Hollweck. A hidrogéntervek még messze vannak számára. Hollweck szerint a jelenlegi engedélyezési eljárásokat is felül kell vizsgálni. „A környezeti hatásvizsgálat túl sokáig tart” – mondja Hollweck. Nem az előírások csökkentésében érdekelt, hanem a várakozási idő lerövidítésében és az eljárás depolitizálásában. Végül is a nagy energiaprojektek végső jóváhagyásáról még mindig a miniszteri képviselők döntenek.
Chile álma, hogy zöldenergia-exportőrré váljon
Közben kormányzati szinten folytatódnak az álmok. Diego Pardow chilei energiaügyi miniszter 2023 márciusában a Wirtschafts Woche című német lapban azt ígérte, hogy a chilei energiát hidrogén formájában itthon is hasznosítani lehetne – a német energiaválság középtávú megoldására és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentésére. Pardow szerint a két ország közös vonása, hogy nem rendelkeznek saját fosszilis energiaforrásokkal.
Maga a német kormány több kísérleti projektet is támogatott Chilében az e-üzemanyagok és a zöld hidrogén területén. Olaf Scholz kancellár 2023 januárjában személyesen látogatta meg az ország déli részén nemrég megnyitott Haru Oni üzemet – a projektet többek között a Siemens építette, és a tesztfázisban a Porsche versenyautóit látja el e-üzemanyaggal. A tulajdonosok most azt tervezik, hogy a kísérleti üzemet további 64 szélturbinával bővítik.
Kérdésünkre a chilei energiaügyi minisztérium kifejtette, hogy a saját hidrogénterveinek bővítése a tervek szerint halad. Arra számítanak, hogy a következő évtized elejétől nagy mennyiségű ammóniát tudnak majd Európába exportálni. Az ammóniát hidrogénből lehet előállítani, és könnyebben tárolhatónak és szállíthatónak tartják.
Azonban a kormányban is történt egy átgondolás. A minisztérium most a „méltányos energiaátállás” célját követi. Írásban közölte, hogy jelenleg arra szólítja fel a vállalatokat, hogy lépjenek túl a törvényi minimumon, és közeledjenek a helyi lakossághoz, „hogy gondoskodjanak azokról a negatív hatásokról, amelyeket a projektjeik okozhatnak”.
Az úttörők problémákat látnak
A Red Genera szövetkezet napenergia-pionírjai elégedetlenek az energiaátállás jelenlegi formájával. Paula Rivera azt mondja: „Bár jó, hogy kevesebb CO₂-kibocsátás történik, úgy gondoljuk, hogy túl kevés az együttműködés a helyi közösségekkel”. Rivera számára maga az a tény, hogy a közvetlenül a hatalmas naperőművek mellett fekvő közösségek nem részesülnek az olcsóbb áramárakból, problémát jelent.
Rivera szerint a Red Genera 2015-ben építette meg első közösségi naperőművét. „A szervezetekkel való együttműködésre, a tudás átadására és a társadalmi hálózat megerősítésére összpontosítunk” – mondja. A közösségi napelemes rendszereknek azonban túl kevés hely jut a chilei környezetben. A 300 kilowattnál kisebb teljesítményű rendszerek nem táplálhatnak villamos energiát a hálózatba beszállítóként. Ez körülbelül 1000 telepített napelemnek felel meg. Bár van szabályozás a magánháztartásokban működő napelemes rendszerekből származó villamos energia betáplálására, a törvényben előírt tarifa túl alacsony, és a számlázás gyakran túl bonyolult – mondja Rivera.
A szövetkezeti tagok meg vannak győződve arról, hogy ebben nagy lehetőségek rejlenek. „A napelemes technológiának köszönhetően most először tudunk helyben és kisebb mennyiségben rendszereket telepíteni” – mondja Rivera. Ezzel elkerülhető lenne a hatalmas erőművek számos negatív hatása.
Az igazi probléma az, hogy a piacot továbbra is a nagyvállalatok uralják, amelyek megakadályozzák a kisebb szereplők belépését. „Nincs szabad piac” – kritizálja Rivera. Bár a chilei villamosenergia-ágazat teljes mértékben privatizált, a vállalatok megosztott monopóliummal rendelkeznek. Ezért a normál fogyasztók számára lehetetlen, hogy szabadon válasszák meg a szolgáltatójukat.
Rivera Németországban keresi a megoldást: „Itt más a helyzet. Itt meg lehet választani a szolgáltatót”. Talán akkor Chilében is lenne olyan szövetkezeti áramszolgáltató vállalat, amely alternatív megoldásokat kínál a decentralizált energiatermelésre. Az energetikai átállás azonban Chilében továbbra is elsősorban a nagyvállalatok ügye.
Forrás: TAZ
