Argentínában ezrek emlékeznek a diktatúra áldozataira a puccs 49. évfordulóján – és tiltakoznak a Milei-kormány ellen.
A Buenos Aires szívében lévő Plaza de Mayo volt az egyik legnagyobb március 24-i mozgósítás színhelye Argentínában: hétfőn több ezren emlékeztek meg a katonai diktatúra áldozatairól a puccs évfordulóján, és tiltakoztak az események tagadása és bagatellizálása ellen Javier Milei elnök kormánya által. Az ország más városaiban is tartottak tüntetéseket. A tüntetések fő témái az emberi jog politika védelme, a politikai erőszak és a köztisztviselők tömeges elbocsátásának elutasítása, valamint Pablo Grillo igazságának követelése voltak. A fotóst két héttel ezelőtt a rendőrök súlyosan megsebesítették a nyugdíjasok tüntetése során, és még mindig az életéért küzd.
A hétfői tüntetés különlegessége az volt, hogy 19 év óta először vonult fel az összes emberi jogi szervezet, az „Anyáktól” a „Plaza de Mayo nagymamái”-ig, politikai csoportok és szakszervezetek. Mindenki ott volt, családok, diákok és nyugdíjasok egyaránt. Ez egy egységes menet volt, egyértelmű üzenettel: emlékezve arra a 30.000 emberre, akik a katonai diktatúra következtében tűntek el. A kormány azonban kétségbe vonja ezt a számot, és a két démon úgynevezett elméletére hivatkozik. Ez az elmélet, amely a diktatúra után alakult ki, a terrorista állam és a gerillacsoportok erőszakosságát teszi egyenlővé, hogy igazolja a junta által elkövetett atrocitásokat.
Ez a nézet nem talál kedvező fogadtatásra az argentin társadalomban, bár egy reakciós kisebbség, amely a hadsereghez, üzletemberekhez és az argentin politika legkonzervatívabb jobbszárnyához kötődik, eltökélten törekszik a felelevenítésére. Hétfőn az elnöki palota egy videót tett közzé a közösségi médiában, amelyben provokatívan igazolja az elméletet. A videóban Agustín Laje, a szélsőjobboldal ideológusa ragaszkodik ahhoz a verzióhoz, hogy az ország az 1970-es években háborúban állt a kommunizmussal szemben, ezért nem lehet a katonaságot felelőssé tenni mindenért, ami történt.
Ugyanezen a napon a „Plaza de Mayo nagymamái” ismét nyomatékosan követelték, hogy folytassák a diktatúra idején elrabolt unokáik felkutatását. A kormány tavaly megvonta a szervezet támogatását. Mariano Cúneo Libarona igazságügyi miniszter ezt azzal indokolta, hogy kormánya az előzővel ellentétben nem „pazarolja” az argentinok pénzét, és ezért véget vet a „csalásnak”. A civil szervezet korábban szükségleteinek 90 százalékát állami támogatásból fedezte. „Láncfűrésszel” a kormány az adminisztráció és az emberi jogi politika területén is csökkentette a munkahelyeket és a kiadásokat.
A szervezetek képviselői, köztük Estela de Carlotto, a „Plaza de Mayo nagymamái” elnöke az elnöki rezidencia előtt felállított színpadról szólaltak fel: „Továbbra is követeljük, hogy mondják meg, hol vannak. A diktatúra által ellopott több száz csecsemő személyazonosságának megállapításáért harcolunk”. A „nagymamáknak” 139 olyan embert sikerült felkutatniuk, akiket 1976 és 1983 között gyermekként raboltak el kormányellenes családoktól, és adtak a rezsimhez hű családoknak. Becsléseik szerint mintegy 300-at még mindig nem azonosítottak. A szervezetek a tüntetések brutális elfojtása miatt Patricia Bullrich biztonsági miniszter lemondását is követelték, és megkérdőjelezték a Nemzetközi Valutaalappal szembeni újabb adósságot.
A szervezők szerint ez volt az ország demokratikus történelmének egyik legnagyobb mozgósítása. Ez volt a második felvonulás a Milei-korszakban, és a több hete tartó tiltakozási hullám legnagyobb demonstrációja. Március 24-e argentin hagyománnyá vált, amelyet a gyermekeiket kereső anyák hoztak létre. Ma ez a dátum a demokrácia védelmében tartott legnagyobb gyűlés – és a „Soha többé!” kiáltás – jelképe.
Írta: Florencia Beloso
Forrás: JungeWelt
