Itt, az orvosi rendelője várótermében, Grenada fővárosában, St George’s-ban, ki van függesztve egy kép az egykori forradalmi vezető Maurice Bishopról és a repülőtérről, amelyet kubai segítséggel épített. Mit jelent önnek a grenadai forradalom?
Számomra nagyon sokat jelent. Amikor 1979. március 13-án kitört a forradalom, az volt életem legszebb napja. Eric Gairy diktatúráját megdöntötték, ez a nagy öröm napja volt, az utcákon táncoltak és ujjongtak. Nézze, még több képem van Maurice-szal a kezelőszobámban, itt van egy, amelyet egy amerikai művész készített egy olyan fotóról, amelyen Bishop látható egy Carriacou-szigeti látogatáson. A képbe belógó géppisztoly tárja az, amelyet akkor a kezemben tartottam. Akkoriban én voltam felelős Maurice Bishop biztonságáért.
Hogyan lett ön Bishop, a forradalom karizmatikus vezetőjének testőre?
A forradalom első napján Maurice felszólította az embereket, hogy csatlakozzanak a forradalmi erőkhöz. Egyenesen a hadsereg főhadiszállására mentem, és gyorsan kineveztek egy kiképzőközpont parancsnokává. Még iskolás koromban kadétként képeztek ki, és a szünidőmben többször is részt vettem a reguláris fegyveres erők táboraiban Jamaikában és Trinidadban. Aztán csatlakoztam Maurice testőrségéhez. Sokat utaztunk az akkoriban győzelmi ünnepségeknek nevezett rendezvényekre. Ez a kép az egyik ilyen ünnepségen készült.
Terence A. Marryshaw általános orvos Grenadán. Az 1979 és 1983 közötti forradalom idején kezdetben a szocialista Új Ékszer Mozgalom (New Jewel Movement, NJM) párt miniszterelnökének, Maurice Bishopnak a testőre volt, akit később kivégeztek. Ezután Kubában tanult orvosnak. Miután 1986-ban visszatért, a forradalom emlékéért kampányolt, ezért négy évig nem gyakorolhatta az orvosi hivatást.
Mit változtatott meg az Ön szemszögéből a grenadai forradalom?
Hamarosan Kubába mentem orvosnak tanulni. A forradalom általában az oktatásra és a képzésre összpontosított. Körülbelül 300 grenadai fiatal volt velem Kubában tanulni: orvostudomány, természettudományok, mérnöki tudományok – mindent, ami az országunk fejlődését szolgálja. A vakáció alatt azonban visszatértem Grenadára. Az ottani politikai, társadalmi és gazdasági helyzet teljesen megváltozott. Fontos volt a nemzetközi repülőtér megépítése, amely a turizmus fellendítését szolgálta, valamint a Marketing és Nemzeti Importáló Testület létrehozása, amely stabil áron tartotta az importált alapvető élelmiszereket, például a rizst, a lisztet és a cukrot. Két bankot államosítottunk. Az olyan közművek, mint a víz- és áramszolgáltatók, valamint a telefontársaság már állami tulajdonban voltak. Mindenekelőtt azonban az egész országban óriási volt az önkéntességre való hajlandóság. Az emberek hétvégén vagy munka után összejöttek, hogy utakat és iskolákat javítsanak, csatornákat tisztítsanak…
Mindez valóban önkéntes volt? Az egykori NDK-ban ezt a fajta munkát szerettük „önkéntes kényszerítésnek” nevezni.
Nem, nem, ez önkéntes volt. Azt mondtuk magunknak: azért végezzük ezt a sok munkát, hogy a kormány másra fordíthassa a pénzt.
1983-ban a forradalom brutális véget ért. Október 25-én az amerikai fegyveres erők megszállták Grenadát. Hat nappal korábban azonban Maurice Bishopot és több lojális tagot kivégeztek a forradalmi kormányon belüli hatalmi harc részeként. Hol voltál akkoriban?
Éppen akkor tértem vissza Kubába tanulni. Ott teljesen meglepődtünk. Amikor megtudtuk az eseményeket, hogy Bishopot először házi őrizetbe helyezték (a grenadai amerikai beavatkozásról szóló írásunkat itt olvashatjátok), majd a tömegek kiszabadították belőle, velük együtt a fővárosban lévő Fort George-ba vitték, és végül ott lelőtték, mi, diákok a havannai grenadai nagykövetséghez vonultunk, és egyszerűen elfoglaltuk azt. Amikor a hatalmat átvevő úgynevezett Forradalmi Katonai Tanácstól telexen keresztül megkaptuk a hírt, hogy Bishopot és a többieket tűzharcban ölték meg, nem hittük el, és elutasítottuk, mint az intelligenciánkat ért sértést. Ezután nyilatkozatot küldtünk a Forradalmi Katonai Tanácsnak, amelyben elítéltük a történteket, és teljes kivizsgálást követeltünk.
Ön szerint mi vezetett az NJM-en belüli szakadáshoz a Maurice Bishop és a Bernard Coard miniszterelnök-helyettes körüli frakció között, ami végül Bishop lelövéséhez vezetett?
A fő probléma ideológiai jellegű volt. Coard körül fiatal férfiak és nők egy csoportja alakult, akik a marxizmus-leninizmus igazi őrzőiként hirdették magukat, és kulcspozíciókat foglaltak el a pártban. Ők Bishopot nem kommunistának, hanem szociáldemokratának tekintették. Bishop valójában a vegyes gazdaság, a magántulajdon és az állami tulajdon mellett volt. A Coard körüli csoport viszont egyenesen megrészegült az ideológiától. Marxot és Lenint tudtak idézni. De ha értették volna őket, akkor tudták volna, hogy minden forradalomnak alkalmazkodnia kell a helyi viszonyokhoz. A rossz az, hogy nagyszerű lehetőséget kínáltak az USA-nak a megszállásra.
Hogyan nézne ki most Grenada, ha a forradalom több mint négy évtizedig tartott volna?
Grenada ragyogó példa lenne az egész Karib-térség számára. Biztosan lennének választások, már előkészületben voltak. Mi sem a régi alkotmány szerint akartunk szavazni, hanem először egy újat akartunk elfogadni. Minden irányban fejlődtünk volna, az oktatásra és a részvételre összpontosítva. Bishop fontos szerepet játszott a Caricomban, a karibi szigetállamok szövetségében is. A közös valuta, a kelet-karibi dollár az euró modelljének tekinthető. Az úgynevezett harmadik világból sok delegáció érkezett hozzánk, hogy megnézze a fejlődésünket. Mi is tudtunk segíteni, például azzal, hogy Oliver Tambónak, az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnökének grenadiai útlevelet adtunk, hogy nemzetközileg kampányolhasson az apartheid elleni küzdelem mellett. Bishop mindig a palesztin nép és a saját államhoz való joguk oldalán állt.
Voltak hátrányai?
Természetesen voltak hibák. Az egyik az volt, hogy a forradalom nem volt jó a másként gondolkodók kezelésében, és körülbelül 3000 embert börtönöztek be, akik közül nem mindenki volt valóban a forradalom ellensége. De nagyon gyakran a történelem jó oldalán álltunk. És nagy kár az országunkért és a fiatalabb generációért is, hogy minden reményünk, elkötelezettségünk, hajlandóságunk ilyen hirtelen véget ért.
Interjút készítette: Tom Mustroph
Forrás: ND
