A természeti katasztrófák világszerte egyre gyakoribbak, amit a globális felmelegedés is súlyosbít. Latin-Amerika is egyre inkább szenved az éghajlatváltozás hatásaitól. A régió alacsony gazdasági növekedéssel, társadalmi válságokkal és azzal küzd, hogy polgárai körében egyre inkább csökken a demokráciába vetett bizalom.
Az éghajlatváltozás miatt növekvő élelmezési bizonytalanság
A súlyos éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási események ismételten hatással vannak a mezőgazdasági termelésre, és a termelékenység csökkenéséhez vezetnek. Ennek következménye az éhezés és az alultápláltság növekedése: 2023-ban a régióban 41 millió embert érintett az éhezés, és minden tizedik öt év alatti gyermek krónikus alultápláltságban szenved.
Az ENSZ nemrégiben kiadott, „Az élelmezésbiztonság és táplálkozás regionális áttekintése 2024” című jelentése rávilágít az éghajlatváltozás drasztikus hatásaira. Az olyan természeti katasztrófák, mint az aszályok, árvizek és hurrikánok megszakítják az élelmiszer-ellátási láncokat, csökkentik a mezőgazdasági termelékenységet és felhajtják az élelmiszerárakat.
Ázsia után Latin-Amerika és a Karib-térség a második leginkább érintett régió a szélsőséges éghajlati jelenségek által. Legalább 20 országot, azaz a vizsgált országok 74 százalékát gyakran érinti a szélsőséges időjárás. Az ENSZ szerint ez a fejlemény veszélyezteti az éhezés és alultápláltság elleni küzdelemben az elmúlt tíz évben elért eredményeket.
A jelentést több ENSZ-szervezet, köztük az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), a Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap (IFAD), a Pánamerikai Egészségügyi Szervezet (PAHO), az Élelmezési Világprogram (WFP) és az UNICEF állította össze.
2019 és 2023 között (ez az időszak magában foglalja a COVID-19 világjárvány hatását is) az alultápláltság előfordulása a szélsőséges időjárás által érintett országokban 1,5 százalékponttal nőtt. Az éghajlati tényezők mellett a gazdasági recessziók, a nemzetközi és helyi konfliktusok és a társadalmi válságok is súlyosbítják a helyzetet, különösen a sebezhető népességcsoportok esetében, amelyek kevésbé tudnak alkalmazkodni a változásokhoz.
Az éhezés nem sorsszerű
Latin-Amerikában és a Karib-térségben 2023-ban 41 millióan éheznek. Ez 2022-hez képest enyhe, 2,9 milliós, 2021-hez képest pedig 4,3 milliós csökkenést jelent. Az éhezési adatok enyhe csökkenése ellenére jelentős regionális különbségek vannak. A Karib-térségben az elmúlt két évben 17,2 százalékkal nőtt az éhezők száma, míg Közép-Amerikában nagyjából változatlan maradt, a lakosság 5,8 százaléka éhezik.
A mérsékelt vagy súlyos élelmezési bizonytalanság terén is előrelépés történt. Latin-Amerika 2023-ban tíz év óta először volt a globális átlag alatt. Ennek ellenére a számok továbbra is riasztóak: 187 millió embert (az összesen 630 millióból) érint az élelmiszer-biztonság hiánya. Az ENSZ-jelentés szerint ez az enyhe csökkenő tendencia több dél-amerikai ország gazdasági fellendülésének, valamint a szociális programoknak, a világjárványt követő gazdasági erőfeszítéseknek és az élelmiszerekhez való hozzáférést javító új intézkedéseknek köszönhető.
A vidéki közösségek és a nők különösen érintettek. 2022-ben az öt év alatti gyermekek 11,5 százaléka szenvedett elmaradott növekedésben – ez alacsonyabb a 22,3 százalékos globális átlagnál, de még mindig aggasztó, mivel a fejlődés lassul.
Az egyik fő probléma az egészséges élelmiszerek megfizethetőségének hiánya. Ez nemcsak alultápláltsághoz, hanem a túlsúly és az elhízás növekedéséhez is vezet, ami növeli a nem fertőző betegségek kockázatát. 2023-ban a karibi lakosság fele nem engedheti meg magának az egészséges táplálkozást. Közép- és Dél-Amerikában ez az arány 26 százalék körül volt. A jelentés ezért célzott intézkedéseket sürget a különösen érintett csoportok számára.
Az agrárreform mint megoldás?
A nemzetközi társadalmi mozgalmak, mint például a Vía Campesina, az igazságosabb földosztás és az élelmiszer-szuverenitást garantáló agroökológiai termelési módszer mellett állnak ki. Ez a modell ellentétben áll az agrárüzlettel, amely a nagybirtokos földtulajdont és az exportot részesíti előnyben.
2024 januárjában a brazil földnélküliek mozgalma, az MST (Movimentodos Trabalhadores Rurais Sem Terra) megerősítette az agrárreform szükségességét. A reform „lehetőség a környezetromlás, a vagyonkoncentráció és a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdésére”. Az MST 400 vezetője által aláírt dokumentumban a mozgalom bírálja a jelenlegi mezőgazdasági modellt, és intézkedéseket sürget a biogazdálkodás előmozdítására és a kisbirtokosok termelésének támogatására.
Sötét kilátások a jövőre nézve
Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) egy 2025 januárjában közzétett dokumentumban értékeli Latin-Amerika valóságát és a 2025-re vonatkozó kilátásokat, az éghajlatváltozás, a gyenge gazdasági növekedés, az alacsony termelékenység, a strukturális egyenlőtlenségek és a politikával és intézményekkel szembeni növekvő bizalmatlanságot nevezve meg fő kihívásként.
„Az éghajlatváltozás – hangsúlyozza az UNDP – már nem távoli fenyegetés, hanem mindennapi valóság”. A szervezet példaként a gyakori és súlyos aszályokat említi, amelyek hatással vannak a mezőgazdaságra, a kereskedelemre és az energiatermelésre. Az UNDP szerint, ha a jelenlegi éghajlati tendenciák folytatódnak, és nem tesznek további intézkedéseket, a hatások „veszélyeztethetik a lakosság életminőségét és ellenálló képességét”. Jelentős változás nélkül Latin-Amerika és a Karib-térség országainak csaknem felében hamarosan vízhiány lép fel, és 2080 körül súlyos vízválság alakulhat ki.
Az UNDP 2,5 százalékos gazdasági növekedést prognosztizál, ami éppen csak meghaladja az előző évi szintet, de még mindig a globális átlag alatt van. A lassú gazdasági növekedés, amely évtizedek óta jellemzi a régiót, hátráltatja a szegénység csökkentésére irányuló erőfeszítéseket. A városokban élő háztartások, amelyek nagymértékben függenek a piaci dinamikától, különösen érzékenyek a gazdasági válságokra. És bár a szegénység továbbra is nagyobb a vidéki területeken, a városi területeken gyorsabban növekszik, ami új terhekhez vezet a városi központokban.
Az előre jelzett 2,5 százalékos gazdasági növekedés a globális átlag alatt marad, és megnehezíti a szegénység csökkentését. A városi háztartások különösen érzékenyek a gazdasági válságokra, és a szegénység a városi területeken gyorsabban növekszik, mint a vidéki területeken. Emellett az alacsony termelékenység továbbra is akadálya a gazdasági fejlődésnek. Az UNDP ezért az oktatásba, a tudományba és a technológiába való befektetést ajánlja. A politikai realitások azonban, mint például az oktatás és a kutatás leépítése Argentínában, ellentétesek ezekkel az ajánlásokkal.
A régióban mélyen gyökerező strukturális egyenlőtlenségek mögött álló másik tényező az új digitalizációs szakadék. Az UNDP szerint Latin-Amerika és a karibi térség mindaddig nem lesz képes teljes mértékben kihasználni a digitalizáció és a mesterséges intelligencia előnyeit, amíg az alacsonyabb jövedelmű háztartások és a vidéki területek el vannak vágva az olyan alapvető infrastruktúrától, mint az internet. Ez súlyosbítja a társadalmi egyenlőtlenségeket és akadályozza az oktatási fejlődést. A PISA-tanulmány szerint a matematika és a természettudományok terén jelentős hiányosságok mutatkoznak, amelyeket a digitalizáció hiánya tovább súlyosbít.
A társadalmi egyenlőtlenségek, például a nőkre nehezedő, aránytalanul nagy gondozási terhek korlátozzák a háztartási jövedelemhez való hozzájárulási képességüket.
Végül, de nem utolsósorban a rendszerrel és a politikával szembeni bizalmatlanság is fontos. Az UNDP szerint a demokratikus intézményekbe vetett bizalom hiánya a tartós társadalmi egyenlőtlenségeknek köszönhető. Ha az állam nem felel meg a helyi közösségek alapvető szükségleteinek és elvárásainak, akkor hajlamosak megkerülni azt. Ez növeli az országon belüli megosztottságot. A demokratikus rendszerrel szembeni bizalmatlansággal szembesülve sokan még az olyan radikális megoldásokra is hajlandóak lennének, mint az államcsíny, ha ez javítaná az életkörülményeiket és a biztonságukat.
Ily módon a különböző válságok egyetlen válsággá állnak össze egy kontinensen, amely nagy természeti gazdagsága ellenére továbbra is gyengül, függ a mezőgazdasági exporttól és a függőségi spirálban marad. Határozott gazdasági, társadalmi és politikai reformok nélkül olyan jövő fenyeget, amelyben a szegénység, az éghajlati válság és a társadalmi feszültségek tovább nőnek.
Forrás: bolpress
