A Progresszív Internacionálé nyilatkozata Donald Trump elnökségéről és az USA csökkenő hatalmának ígéreteiről és veszélyeiről.
Elnöksége első napján Donald Trump visszahelyezte Kubát a „terrorizmus állami támogatóinak” listájára, alig néhány nappal azután, hogy Joe Biden törölte azt.
Ez a döntés része volt a Trump elnöksége után néhány órával kiadott végrehajtási rendeletek sorának, amelyek tovább tépázzák azokat a nemzetközi normákat, amelyeket Biden kormánya már Gázában is lábbal taposott.
A rendeletek komor képet festenek: kilépés az éghajlatvédelmi megállapodásokból, miközben a karibi országoknak emelkedő tengerekkel kell szembenézniük, a migrációs politika militarizálása, a kartellek terrorista szervezetként való megjelölése – új ürügyek a határokon átnyúló beavatkozásra és a háborúskodásra.
Az Egyesült Államok még a nemzetközi jog, a multilaterális intézmények és az együttműködés tiszteletben tartásának látszatát is feladja – a megtört nemzetközi rend pillérei, amelyeket Biden kormánya vigyorogva és összeszorított fogakkal úgy tett, mintha fenntartana. Helyettük Trump egy durva és egyértelmű alávetési vagy büntetési doktrínát fogalmaz meg: az „Új Monroe-doktrína” a 21. században.
Kuba „a terrorizmus állami támogatójává” való újbóli minősítése csak a nyitánya abban, ami a szuverenitás elleni kiterjedt támadásnak ígérkezik az egész amerikai kontinensen. Ez a lépés, valamint Marco Rubio, egy élethosszig tartó hidegháborús harcos külügyminiszteri kinevezése egy új, agresszívabb magatartás kialakulását jelzi, amely veszélyezteti az amerikai kontinens és azon túl valamennyi nép függetlenségét és méltóságát.
Egyetlen nemzet sem lesz mentes a nyomásgyakorlástól, a szankcióktól vagy az invázióval való fenyegetéstől. Az amerikai féltekei feletti ellenőrzés ezen doktrínája alapján Panama stratégiai fontosságú csatornája, Venezuela olajtartalékai, Mexikó gazdasági autonómiája, Kanada sarkvidéki szuverenitása, sőt Grönland is hasonló nyomás alá kerülhet.
Trump Amerikára vonatkozó elképzelése az Egyesült Államoknak a hidegháború idején a kontinens ellen intézett neokoloniális támadásának történetét idézi, ahol a nemzetek zord választás elé kerültek: vagy alávetik magukat Washington követeléseinek, vagy gazdasági megfojtás és politikai elszigetelődés vár rájuk. Az amerikai dollárok a kontinens nagy részét gyilkos mezőkké változtatták, és eközben több százezer emberéletet követeltek.
De a világ már nem az, ami egykor volt. Az USA által mások leigázására használt eszközök – a szankcióktól kezdve a dollárral, a militarizálással és az eladósodással – mára az USA hanyatlásának összetevőivé váltak. A birodalom katonailag túlterhelt, pénzügyileg túlvállalt és ideológiailag kimerült.
Ez a pillanat – az amerikai birodalmi hatalom hosszú lelepleződésének új fejezete – egyszerre ígéretes és veszélyes.
A globális kereskedelmi egyensúly döntően eltolódott az USA-tól. Ahogy a nemzetek és népek a birodalmi uralomtól mentes, szuverén utat próbálnak kijelölni, új fejlődési elképzelések jelennek meg, és egyre inkább képesek az ezek megvalósítására alkalmas intézmények mellett. Most már új utak vannak az amerikai szankciók – és az amerikai adósság alternatívái – elkerüléséhez.
Amerika történelme gazdag a birodalmi uralommal szembeni ellenállásban. A haiti forradalom diadalától Bolívia erőforrásainak államosításáig, a kubai forradalomtól Mexikó olajszuverenitásra való törekvéséig az amerikai kontinens többször bebizonyította, hogy a birodalmi ellenőrzéssel szembeni egységes ellenállás nem csak lehetséges, hanem erőteljes is.
Ezeknek a történelmi küzdelmeknek az összessége volt az alapja annak, hogy a Latin-Amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) „békezónává” nyilvánította Amerikát, elutasítva a militarizálást és a külföldi beavatkozást a szuverenitás és az együttműködés javára.
A jelen pillanat azonban nagy veszélyeket is rejt magában. Trump elképzelése a kontinensről a megtorlás víziója: mélyebb büntetések a fejlődésre törekvőknek, és magasabb falak azok számára, akik ki akarnak törni az elmaradottságból, amelyre ítéltek.
Valószínű, hogy az imperializmus ebben az évszázadban döntő vereséget szenvedhet. De a világ népeinek egyesített és szervezett erejére lesz szükség – és az előttünk járók, mint például a kubaiak, vezérlő fényére -, hogy az imperializmus jövőtlenségével szemben a szuverenitás és a békés együttműködés világát érvényesítsük. Ez korunk legsürgetőbb feladata.
Forrás: progressive.international
