A vezérkari főnök és két másik vezető katonatiszt állítólag felelős két tüntető haláláért, akik támogatták a megbuktatott Manuel Zelaya elnököt. A hondurasi emberi jogi ügyészség gyilkossággal és súlyos testi sértéssel vádolja Romeo Vásquez Velasquez volt vezérkari főnököt és két másik magas rangú volt katonatisztet.
A politikus és nyugalmazott tábornok Vásquezt, volt helyettesét, Venancio Cervantes Suazót és a különleges műveleti parancsnokság parancsnokát, Carlos Roberto Puerto-t múlt vasárnap tartóztatták le.
A triót azzal vádolják, hogy felelős két tüntető haláláért, akik 2009. július 5-én több száz másik tüntetővel együtt a főváros, Tegucigalpa repülőterének közelében várták a puccsal megbuktatott Manuel Zelaya elnök visszatérését, és békésen demonstráltak, hogy leszálljon a repülőgépe.
Erősen felfegyverzett katonák, köztük több mesterlövész, tüzet nyitottak a tüntetőkre az úgynevezett „demokrácia hadművelet” keretében. A 19 éves Isis (Isy) Obed Murillo Mencíast fejbe találta egy golyó, és meghalt. Alex Roberto Zavala Licona súlyosan megsérült. A masszív katonai jelenlét miatt Zelaya repülőgépe nem tudott leszállni, és vissza kellett fordulnia.
A hadsereg 2009. július 5-i fellépése brutális és aránytalan volt – áll az ügyészség sajtóközleményében. Ezek nem elszigetelt incidensek voltak, hanem bűncselekmények, amelyeket a fegyveres erők egy része a vezérkari főnök, a vezérkari főnök helyettese és a különleges műveletek igazgatója közvetlen parancsnoksága alatt hajtott végre.
A hadművelet irányításáért és tervezéséért közvetlenül felelős vezérkari főnökök nem csupán megsértették a beosztottjaik felügyeletére és ellenőrzésére vonatkozó kötelességüket, hanem a tények teljes ismeretében engedélyezték és lehetővé tették az emberi jogok súlyos megsértését. „[Ők] kiszolgáltatták a tüntetőket egy olyan katonai erőnek, amely embertelen és kegyetlen erőszakot alkalmazott”.
Vásquez tábornokot a 2009. június 28-i, Manuel Zelaya demokratikusan megválasztott elnök elleni puccs egyik főszereplőjének tartják. A hadsereg erőszakkal elrabolta otthonából, és Costa Ricába repítette.
Maga Vásquez most úgy tekint magára, mint egy állítólagos „kommunista diktatúra” bosszújának áldozatára Xiomara Castro elnök, Zelaya felesége alatt.
Míg egyes hondurasi médiumok azt hangsúlyozzák, hogy Vásquez nem gyilkolt meg senkit, mivel nem sütött el fegyvert, ugyanakkor a rendelkezésére álló vádirat kifejezetten hivatkozik Claus Roxin német büntetőjogász nemzetközileg elismert jogi doktrínájára, amely a felelős katonai vezetés elkövetésére és nem a bűncselekményben való közvetlen részvételre helyezi a hangsúlyt.
Joaquín Mejía hondurasi emberi jogi ügyvéd megjegyezte, hogy a 2009. június 28. és 2010. január 27. közötti súlyos emberi jogi jogsértésekkel foglalkozó igazságügyi bizottság már egyértelműen megnevezte Vásquez és más, még nem felelősségre vont katonai és politikai személyiségek – például Roberto Micheletti akkori de facto elnök és Miguel Ángel Garcia Padgett, a fegyveres erők főparancsnoka – felelősségét, és „azonnali” felelősségre vonást követelt.
Mejía szerint ezért nem az kell, hogy meglepő legyen, hogy Vásquezt letartóztatták, hanem az, hogy ez több mint 15 évig tartott.
Isis Obed Murillo Mencías szülei hangsúlyozták, hogy nem bosszút, hanem igazságot akarnak. A Cofadeh emberi jogi szervezet által szervezett sajtótájékoztatón Isis édesapja felidézte, hogy miután feljelentést tett fia halála miatt, bebörtönözték, majd több hónapra száműzetésbe kellett menekülnie családjával.
Írta: Andrea Lammers
Forrás: Amerika21
