„A forradalmi célok feledésbe merültek”

Interjú: Antonio Abal bolíviai újságíróval és elemzővel, akit rendszeresen hívnak különböző helyi és nemzetközi médiumok. Azért fordultunk hozzá, hogy megtudjuk, mik a kulcsai az országában zajló események megértésének.

Egy ideje már egyre zavarosabbá vált annak megértése, hogy mi történik Bolíviában belülről. A radikális latin-amerikai progresszivizmus egy peremvidékének példájából mára átláthatatlanná vált a politikai, társadalmi és gazdasági kurzusa. De az andoki csendet érvekkel és értelemmel meg lehet törni.

– Mi történik politikailag Bolíviában?

„A kérdés megválaszolásához figyelembe kell venni a bolíviai társadalmi struktúra „ősformáját”. Ez az „ősforma” a gyarmati állam kialakulásához és annak uralmi módjához kapcsolódik, amely a mai napig tart. A gyarmati állam jellemzője a hierarchikus, rasszista, patriarchális és mélyen vallásos struktúra, valamint a regionális oligarchák. A bolíviai nemzetállamot erre a rendszerre alapozták a gyarmati hatalom réseiben tevékenykedők gyermekei. Történelmünk során ezek az elitek, a gyarmat örökösei, felváltva gyakorolták a politikai hatalmat, a népi és bennszülött erő kitöréseivel vagy impulzusaival, mint a számtalan bennszülött lázadás, a bányászsztrájkok, amelyek 1952-ben alapvető változásokat értek el, bár megtartották a gyarmati állam általános jellemzőit. A 21. században a „vízháborúban” népi erő jelent meg, amely legyőzte a neoliberális privatizációs politikát, és 2003-ban a „gázháborúval” a neoliberális kormányok véget értek. Ebben a forgatókönyvben a MAS-IPSP, amely az őslakosok mozgalmán belül hosszú időn keresztül alakult, egy őslakos elnökkel nyerte meg a 2005-ös választásokat.

A politikai hatalomból kiszorult hagyományos szektorok egy eseménysorozatot terveztek Evo Morales kormányának megszüntetésére, amit 2019-ben el is értek, ami a MAS válságának és Evo Morales médián keresztül történő személyes eróziójának hosszú folyamata után.

Miután 2020-ban helyreállt a demokrácia, a jobboldal folytatta az őslakosok és a népi szektorok politikai erejének megsemmisítésére irányuló stratégiáját, a kormányban már kulcspozícióba telepített „vakondok” akciói révén, akik vállalták a feladatot, hogy először a politikai szervezetet, majd az őslakosok mozgalmát is megosztják.

Az őslakosok politikai erejének megsemmisítésére irányuló küzdelem formája a vezetésért folytatott küzdelemként jelenik meg, és úgy is pozícionálódik, pontosan azért, hogy gyengítse Evo Morales politikai imázsát. Ennek a stratégiának az eredményeként ma már létezik egy „hivatalos” MAS, amely már nem reagál legálisan Evo Morales parancsára. Evo Moralesnek nincs pártja.

– Mi történik a társadalmi-gazdasági szférában?

Az Áñez puccskormány tönkretette a gazdaságot, lehetővé téve a kabinetjének tagjai által elkövetett fosztogatást és az állami vállalatok csődbe juttatását. Ehhez hozzá kell adni a COVID-korszakot, majd az új demokratikus kormány erőfeszítéseket tett a gazdaság stabilizálására, ami nem járt sikerrel. Elvesztettük az argentin gázpiacot, és ezzel együtt a támogatási politikához szükséges devizabevételeket, különösen az üzemanyagok esetében. Az üzemanyaghiány miatt az alapvető árucikkek árai emelkedtek, és nincs olyan intézkedés, amely kordában tudná tartani az olyan árukkal, mint a rizs, a liszt, a zöldségek, nem is beszélve az importált árukkal kapcsolatos spekulációt.

Jelenleg az utcai tüntetések e követeléssel kapcsolatosak, amelyet nem sikerült politikai szintre csatornázni és elvinni, mivel az olyan szervezetek, mint a Central Obrera Boliviana (COB), amely korábban a népi követelések artikulátora volt, gyengék. Mára a COB eltűnt a politikai színtérről”.

– Milyen erők állnak szemben egymással?

A népi erők fokozatos meggyengülésének eredményeként, amelyeket a kormányzati tevékenységek és a szigorúan választási stratégia kooptált, ma egy depolitizált és dezideologizált népi mozgalom van, amely a politikai vezetők személyes alakjaihoz való ragaszkodásra korlátozódik. A forradalmi programok és célok feledésbe merültek.

Másrészt a jobboldal, amely soha nem nyugszik, nagyon is a „régi rendszer” visszaállítására összpontosít, azaz a hagyományos bolíviai politikára, amely a gazdasági elithez kapcsolódik, a különböző bolíviai regionális oligarchák sajátos érdekeit képviselő pártokkal.

A marxista „baloldal” eltűnt a politikai színtérről, és a jelenlegi baloldali politikai csoportok a „hivatalos” MAS-ban, valamint az úgynevezett „Evismóban” vannak jelen. Mindkét esetben nem képesek döntően befolyásolni a politikai stratégiákat és cselekvést.

– Milyen szerepet játszanak a társadalmi, őslakos és népi mozgalmak?

Az összes szerves struktúrán belüli megosztottság csökkentette az őslakosok és a népi szektorok mozgalmainak forradalmi erejét, mivel beépültek a hagyományos politikai gyakorlatba, hangsúlyozva a partikuláris és családi érdekeket, így megszilárdítva a klientelista bürokratizmust mint a politikai tevékenység egyik formáját.

– Milyen szerepet játszik az amerikai imperializmus a jelenlegi helyzetben?

Kétségtelen, hogy a megosztottság és az elmozdulások e forgatókönyvében ott van az USA keze. Ami Bolíviában és a kontinens nagy részén történik, az nem más, mint az USA geopolitikai háborúja, amely ma már nem tengerészgyalogosokkal száll meg minket, hanem az agyunkat veszi át, és az ilyen típusú agresszióval szemben valóban fegyvertelenek vagyunk, mivel a bolíviai társadalomnak a neoliberalizmus által 20 éve végrehajtott de-ideologizálása nem kapott ellentámadást Evo Morales kormánya alatt. A „kulturális változás” az agresszió perverz eszköze, amelyet kontinensünkre kényszerítenek.

– Milyen perspektívát látnak az antikapitalista és guevariánus erők a válság közepette?

Az ellenállás és az önkritika magjai a baloldalon nagyon kicsik. Maga a guevarista mozgalom is kettészakadt. A MAS-on belüli baloldali harcosok mind a kormányban, mind az ellenzékben (Evistas) kizárólag a választási szférára szűkítik szerepüket és perspektíváikat. A mai napig nincs javaslat egy horizontra; egy valóban forradalmi irányvonalra, amely a társadalmi mozgalmakat a gyarmati állam felszámolása érdekében vezetné.

Interjút készítette: Andrés Figueroa Cornejo

Forrás: Rebelion