Kiemelkedő személyiségek részvételével Kuba adott otthont az „Új narratívák: Emlékezet, ellenállás és követelés” címmel. A konferenciával az UNESCO „A rabszolgasorban élő népek útjai: ellenállás, szabadság és örökség” című programjának 30. évfordulóját ünnepelték. A konferenciára augusztus 21. és 23. között került sor Havannában és Matanzasban, és hivatalosan a Colegio Universitario San Gerónimo de La Habana-ban nyitották meg.
A konferencián olyan személyiségek vettek részt, mint az 1986-ban irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett nigériai Wole Soyinka és a neves szenegáli jogász és szakértő Doudou Diène, a program Nemzetközi Tudományos Bizottságának tagja.
1994 óta az Unesco „A rabszolga népek útjai” programja hozzájárult az innovatív tudás előállításához, a magas szintű tudományos hálózatok kialakításához és a rabszolgaságra való emlékezés, az ellenállás és a rabszolgaság eltörlése érdekében tett kezdeményezések támogatásához. Nemzetközi szinten a program így fontos szerepet játszott a rabszolgaság történetét övező csend megtörésében és e tragédia egyetemes emlékezetbe emelésében.
A program célja olyan témák elemzése és megvitatása, mint a rugalmasság, a szabadság és az a gazdag örökség, amelyet az emberek a transzatlanti rabszolga-kereskedelem révén hoztak magukkal Afrikából. A 16. századtól a 19. századig az európaiak több száz népcsoportból mintegy tizenkétmillió férfit és nőt raboltak el erőszakkal az úgynevezett „fekete kontinensről” az amerikai kontinensre, és velük együtt a kultúrájukat is, beleértve a rítusokat, isteneket, ruhákat és ételeket.
A megnyitó beszédet Miguel Barnet kubai író, etnológus és kutató tartotta. Az Unesco programja „dinamikus kultúrák közötti és nemzetközi párbeszédet” jelent, és arról kell szólnia, hogy „tisztelegni kell e mészárlás leszármazottainak mélyen gyökerező öröksége előtt”. Majd így folytatta: „Az úgynevezett transzatlanti háromoldalú kereskedelemről beszélek, amely egy holokauszt, minden idők egyik legnagyobbja”.
A szenegáli Doudou Diène kifejtette, hogy meg kell érteni, hogy ezek az emberek ellenállóak, de e fizikai ellenálló képesség mögött kulturális és etikai ellenálló képesség, az úgynevezett maronok kultúrája áll. „Ezeket a rabszolgákat tárgyként és eszközként határozták meg, és az egyetlen reményt adó erő az volt, hogy isteneikhez forduljanak” – mondja Diène. Ebből alakult ki a Santeria és a Candomblé, valamint a brazíliai Capoeira, amely több lett, mint táncból harci fegyverré vált.
A nigériai író, Wole Soyinka rámutatott, hogy a rabszolgaság és az emberkereskedelem áldozatai előtt a legjobb tisztelgés a szolidaritás és az egység: „Mindannyiunknak elemző szemmel kell egymásra néznünk, és meg kell vizsgálnunk a népek és etnikai csoportok közötti kapcsolatokat. Össze kell fognunk a társadalmi lelkiismeretű emberekkel”.
A programban tudományos fórumok, különböző országokból érkező szakértőkkel folytatott panelbeszélgetések, Juan Carlos Tabío és Miguel de los Santos filmrendezők „Cimarrón” című dokumentumfilmjének vetítése, valamint tematikusan releváns múzeumok meglátogatása szerepelt.
A rendezvényen részt vett Alpidio Alonso kubai kulturális miniszter, Lizzete Martínez miniszterhelyettes és Abel Prieto, a Casa de Las Américas elnöke, valamint más ismert személyiségek is.
Írta: Edgar Göll
Forrás: Amerika21
