Guatemalában a tanári szakszervezetek számos sikerre tekintenek vissza. Az új elnökben, Arévalóban reménykednek. Interjú José Luis García Utuyval, aki tanárként dolgozik egy állami iskolában a Quetzaltenango megyei Cantel körzetben található La Estancia településen.
Bernardo Arévalo
kormánya mintegy három hete van hivatalban Guatemalában. Ezt a régi elit
ellenállása ellenére sikerült elérni, nem utolsósorban az őslakosok
mozgósításának köszönhetően. Részt vett az Ön közössége a tüntetéseken?
Igen, az egész lakosság általános mozgósítása zajlott, amelyet az őslakos polgármesterek koordináltak. Az emberek városrészenként egymást váltva vettek részt a blokádokban.
Ön tanár. Milyen a
helyzet az ön közösségében?
Hála Istennek jó, ami a gyerekek iskolába járását illeti. Mi vagyunk az öt állami iskola egyike itt La Estanciában, ahol körülbelül 7.000 lakos él, délelőtt körülbelül 750, délután 217 gyerek jár hozzánk. Guatemala lakossága nagyon fiatal és gyorsan növekszik. Két állami iskola is van. Nincsenek pontos statisztikák, de úgy gondolom, hogy a közösségünkben az óvodás és általános iskolás, azaz négy és tizenkét éves kor közötti gyermekek 99 százaléka jár ma iskolába.
Merre kell
továbblépnie az oktatásnak?
A tankötelezettség körülbelül tíz évvel ezelőtti bevezetése nagy előrelépés volt. De gyakran csak információkat tanítunk. A tanórák nem eléggé gyakorlatorientáltak, például a szülők vállalkozásában vagy a mezőgazdaságban dolgozó gyerekek számára. Gyakran használunk elavult tankönyveket, és nem áll rendelkezésünkre elegendő számítógép vagy internet. Ez főként annak köszönhető, hogy az utolsó iskolai reform, amely a tantervet is átalakította, 20 évvel ezelőtt volt.
Ön is szakszervezetben
szerveződött. Milyen szerepet játszik a tanári szakszervezet a jobb oktatásért
folytatott küzdelemben?
A szakszervezetek számos dolgot el tudtak érni, például a kisebb osztálylétszámokat és az ingyenes tananyagokat. Elérték az ingyenes élelmiszerosztást, valamint a tanárok fokozatosan jobb fizetését. Nehéz küzdelem volt, újra és újra, minden egyes új kormánnyal megvívtuk. Voltak sztrájkok, tüntetések, még rendőri erőszak is, könnygázzal lőttek ránk. Az egyik vitás pont az volt, hogy a tanórákat nagyon is a spanyol hódítók szemlélete jellemezte, és az ország történelmét nem a mi szemszögünkből, az őslakosok szemszögéből tanították. Például azt tanították, hogy Kolumbusz Kristóf fontos személyiség volt, aki felnyitotta az őslakosok szemét. Itt előrelépés történt, még ha sok minden hiányzik is még.
A szakszervezetek szervezése a békemegállapodás idején kezdődött, de még mindig voltak gyilkosságok szakszervezeti aktivisták ellen és „rejtélyes eltűnések”. Ma már a szakszervezetnek minden osztályon vannak titkárai, a körzetekben és az iskolákban pedig struktúrái. Összesen hét van, a legnagyobb a Sindicato de Trabajadores de la Educación de Guatemala (STEG), amelynek mintegy 30.000 tagja van, és amelynek én is tagja vagyok.
A szakszervezeteket
azonban kritika is éri, sőt, korrupcióval is vádolják. Tavaly óta a STEG régóta
hivatalban lévő elnöke, Joviel Acevedo Ayala szerepel az Egyesült Államok
úgynevezett feketelistáján, amely a „korrupt és antidemokratikus személyeket”
sorolja fel.
Ezek a vádak voltak az okai annak is, hogy a szakszervezet nem vett részt az októberi tüntetéseken. Mi, tanárok magánszemélyként vettünk részt. Tisztában vagyok azokkal a vádakkal, hogy Acevedo több cég tulajdonosa, és drága iskolákat finanszíroz a gyermekei számára az Egyesült Államokban. Tíz évvel ezelőtt beszéltem vele, és akkoriban tagadta nekem ezeket az állításokat, és azt mondta, hogy mindazok az emberek, akik az igazságért harcolnak Guatemalában, hasonló vádakkal illették. Az állítások igazságtartalmát éppúgy nem tudom ellenőrizni, mint ahogyan az ő beszámolóját sem. Látom azonban a szakszervezet által az oktatási ágazatban elért eredményeket.
Mit vár Bernardo
Arévalo kormányától?
A kormány egy fényt, egy reményt jelent. Az oktatási ágazatban a magas rangú kormánytisztviselők fizetésének csökkentését és ezzel egyidejűleg a költségvetés növelését várjuk. Általánosságban nagyon fontosnak tartom, hogy Arévalo találkozott az őslakos polgármesterekkel, és pénzt ígért.
Az interjút készítette: Thorben Austen
Forrás: JungeWelt
