Venezuela és Guyana további tárgyalásokról állapodott meg az olajban gazdag Essequibo régióval kapcsolatos határvitában. Nicolás Maduro és Mohamed Irfaan Ali elnök helyi idő szerint csütörtökön a karibi St. Vincent és Grenadine-szigeteki államban tartott találkozón megállapodtak abban elkerülendő a további eszkalációt, a párbeszédet három hónap múlva a szomszédos Brazíliában folytatják. A következő találkozókat egy közös bizottság készíti elő az érintett külügyminiszterek részvételével. A „sikeres csütörtöki kétoldalú találkozó” megmutatta, hogy „a párbeszéd az egyetlen módja a területi konfliktus megoldásának, megértéssel és tisztelettel, beavatkozás nélkül és a régió javát előtérbe helyezve” – jelentette be Freddy Ñáñez venezuelai kommunikációs miniszter az X rövid üzenőszolgálaton.
Háttér: Megoldatlan gyarmati probléma
Az eszsequibói konfliktus a gyarmatosítás maradványa. Korábban alig ismerték el, az elmúlt években azonban eszkalálódott. Ennek egyik oka az évszázad eddigi legnagyobb olajfölfedezései és a multinacionális vállalatok azon kísérlete, hogy kisajátítsák a természeti erőforrásokat. „Nicolás Maduro nem hagyhatta figyelmen kívül a külföldi cégek megjelenését” – írta le a jelenlegi eszkaláció egyik okát a TASZSZ orosz ügynökség.
A vita Venezuela és Guyana között az Essequibo folyótól nyugatra fekvő, közel 160 ezer négyzetkilométeres területről több mint 100 évvel ezelőtt kezdődött, miután Spanyolország és Hollandia a folyót gyarmataik határaként határozta meg. Nagy-Britannia később átvette a holland birtokokat, és bázisokat létesített „Brit Guyana” területén. Amikor Simón Bolívar 1819-ben, a spanyol gyarmati uralom alóli felszabadulás után megalapította „Nagy-Kolumbiát”, igényt tartott a régióra. Az Uti-possidetis elvére hivatkozott, amely szerint a spanyol korona tulajdonát képező területek a felszabadult országokhoz tartoztak függetlenségük után. Bolívar elrendelte, hogy Guyana hovatartozását egy nyolcadik csillaggal dokumentálják a zászlón. Rendeletét csak a 2013-ban elhunyt baloldali elnök, Hugo Chávez idején hajtották végre. Venezuela nemzeti zászlaját 2006 óta a korábbi hét csillag helyett nyolc, ívben sorakozó fehér csillag díszíti.
A felszabadító Bolívar halála után azonban a polgárháborúk által megtépázott, újonnan függetlenné vált ország nem tudta megvédeni magát a brit megszállással szemben. Követeléseiket 1899-ben Párizsban egy választottbírósági eljárás során erősítették meg, amelyben Caracast – London nyomására – saját diplomatái helyett amerikai diplomaták képviselték. Ennek eredményeként a brit gyarmati hatalom szinte minden ponton győzedelmeskedni tudott. „Így Venezuelát megfosztották egy olyan területtől, amely történelmileg hozzá tartozott” – írja a Correodel Orinoco című chávista napilap.
1962-ben Venezuela hivatalosan is érvényesítette igényét „Guayana Esequiba” területére az ENSZ-ben. Nem sokkal Guyana 1966. májusi függetlenné válása előtt Caracas és London Genfben aláírt egy máig érvényes megállapodást, amely de facto semmisnek nyilvánította az 1899-es határozatot. Mindkét ország vállalta, hogy a békés megoldás érdekében tárgyalások útján tisztázza kölcsönös követeléseit. A jelenlegi konfliktusban Venezuela kormánya a genfi megállapodás megsértésével vádolja Guyanát. Caracas nem ismeri el az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságának (ICJ) keresetét, amely 2020-ban nyilvánította magát illetékesnek.
A megbeszéléseken, amelyek során a két államfő határozott kézfogással üdvözölte egymást, részt vettek a Karibi Közösség (Caricom), a brazil kormány, a Latin-Amerikai és Karibi Államok Közösségének (Celac) képviselői és ENSZ-megfigyelők is. A találkozót a régió több országa, különösen Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök javasolta. Mint az Efe spanyol ügynökség „havannai diplomáciai körökre” hivatkozva jelentette, a kubai kormány állítólag „hónapok óta” közvetített a háttérben, és „kommunikációs csatornaként” működött. Miguel Díaz-Canel elnök közvetve megerősítette ezt. Országa az érintettek kérésének megfelelően járt el, „hogy segítsen megoldani a konfliktusokat az amerikai kontinensen” – írta az X-en az Efe szerint.
A megoldástól azonban mindkét fél még messze van. Problémát jelentenek többek között Guyana és az amerikai Exxon Mobil energiaipari vállalat közötti szerződések, amelyek megakadályozzák, hogy az ország szabadon dönthessen a térség erőforrásairól. Az amerikai hadsereg guyanai jelenléte szintén nem segíti a helyzet de-eszkalációját. A helyzet tovább eszkalálódott a Caracas által szervezett népszavazás után. A szavazással mintegy 10,5 millió venezuelai december elején megerősítette országa igényét az Essequibo régióra, és követelte, hogy az ott élők kapjanak venezuelai állampolgárságot „a nemzetközi joggal és az 1966-os Genfi Egyezménnyel összhangban”. A mostani találkozót megelőzően a házigazda Ralph Gonsalves, Szent Vincent és a Grenadine-szigetek miniszterelnöke ezért elismerte, hogy ez nem lesz „egynapos krikettmeccs, hogy a krikett metaforával éljek”.
Ennek ellenére Maduro optimista volt a sziget fővárosába, Kingstownba érkezésekor. Üdvözölte a lehetőséget, hogy „közvetlenül foglalkozhat a területi vitával” – magyarázta. Most már csak arról van szó, hogy „a legjobbat hozzuk ki belőle, hogy a latin-amerikai és karibi térség a béke zónája maradjon”. „A venezuelai nép megbízatásával jöttem, a párbeszéd, a béke szavával” – mondta Maduro –„de azért is, hogy megvédjem a nép és hazánk jogait”. Párbeszédpartnere, Irfaan Ali rámutatott, hogy Guyana és Venezuela eltökélt abban, hogy „fenntartják a békét a térségükben”. Kissé rejtélyesen, és valószínűleg az amerikai csapatoknak a térségben való folyamatos jelenlétére utalva az államfő hozzátette, hogy Guyana nem agresszor, és nem akar háborút, de fenntartja magának a jogot, hogy „szövetségeseinkkel együttműködve garantálja hazánk védelmét”.
Nincs esély arra, hogy Venezuela követeléseit teljesítsék – mondta Irfaan Ali. Essequibo Guyanához tartozik. A határvitát a Nemzetközi Bíróság előtt kell rendezni – követelte. Venezuela azonban határozottan vitatja annak joghatóságát. Maduro emlékeztetett arra, hogy „a Nemzetközi Bíróság ügyeket old meg, de vitákat nem”, és hogy Venezuela más országokhoz hasonlóan nem ismeri el a döntéseit. Megismételte azt az álláspontját, hogy a felek közötti közvetlen párbeszéd a gyakorlati és kölcsönösen előnyös megoldási menetrend keresése az egyetlen lehetőség arra, hogy Latin-Amerika és a Karib-térség külső beavatkozás nélkül megmaradjon a béke övezetének.
Írta: Volker Hermsdorf
Forrás: JungeWelt
