Latin-Amerika az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és egyedülálló ökoszisztémájának megőrzésére irányuló javaslatokkal áll elő, mivel a régió az alacsony kibocsátás ellenére a globális felmelegedés egyik legsúlyosabban sújtott térsége.
Az ENSZ 2023. évi 28. éghajlat-változási konferenciáján (COP28) Dubajban a latin-amerikai országok közül Brazília elnöke, Luiz Inácio Lula da Silva, Kolumbia elnöke, Gustavo Petro, és Kuba elnöke, Miguel Díaz-Canel. Argentína, Ecuador, Mexikó, Peru, Chile és Venezuela is részt vesz, de államfőik nélkül.
A konferencia fő témái a klímaválságra adott válaszlépések felgyorsítása és a tiszta energiára való átállás. Az ENSZ 2015-ös, kötelező erejű párizsi éghajlat-változási megállapodása alapján elért eredmények globális felülvizsgálata az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló 2015-ös kötelező erejű párizsi megállapodás célja, hogy 2100-ra 2°C alatt tartsa a globális hőmérséklet-emelkedést, és 1,5°C alatt tartsa a célt.
A globális Dél országai azt várják az Észak országaitól, amelyek a legnagyobb kibocsátásért felelősek, hogy több pénzügyi támogatást ajánljanak fel nekik, és mutassanak példát a gyakorlati megvalósításról.
A brazíliai Belém do Pará, az Amazonas menti metropolisz ad otthont a COP 30-nak 2025-ben. A Lula-kormány ezért eredményeket mutat be az Amazonas régió erdőirtásáról, amely több mint 40 százalékkal csökkent januári hivatalba lépése óta. Az ország az erdőirtás visszaszorításával az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére összpontosít. Jelenleg energiamátrixának 48 százaléka megújuló forrásokon alapul. Ana Toni, a környezetvédelmi minisztérium (MMA) éghajlatváltozási titkára szerint az éghajlatváltozás kulcsfontosságú kérdés a brazil kormány számára. Lula elnök utalt a megújuló energiák, például a fotovoltaika, a víz- és szélenergia terén elért jelentős előrelépésekre, valamint az alternatív energiák előállításának globális központjává válásra irányuló erőfeszítésekre.
A Petro elnök által vezetett kolumbiai delegáció a párizsi megállapodás globális értékelésében „ambiciózus eredmények” mellett foglalt állást. Susana Muhamad környezetvédelmi miniszter Franciaországgal, Kenyával és Ghánával együtt a külföldi adósságok természetvédelmi és éghajlatvédelmi intézkedésekre való cseréjét javasolja. A latin-amerikai korai előrejelző rendszer létrehozásának fel kell ismernie a lakosság éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségét és az alkalmazkodás tényleges költségeit. Kolumbia a fosszilis tüzelőanyagok elterjedésének megakadályozásáról szóló megállapodást szorgalmaz. A veszteségekre és károkra szánt alapoknak meg kell kapniuk az érintett ökoszisztémák rehabilitációjához, helyreállításához és újjáépítéséhez szükséges forrásokat.
A karibi ország, Kuba Díaz-Canel elnök vezetésével, amely a 77ek csoportjának és Kínának az elnöki tisztét tölti be, növelni akarja az energiahatékonyságot, a megújuló erőforrások felhasználásának fokozását és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasági fejlődést. Kuba azt reméli, hogy 2030-ra akár 24 százalékkal növelheti a megújuló forrásokból származó áramtermelést, és 33 százalékra növelheti az az erdők területét a szigetországban. Ezzel 169,9 millió tonna CO2 kibocsátását kívánják megakadályozni.
Latin-Amerikát és a Karib-térséget az elmúlt években az éghajlatváltozás hatásai a leginkább sújtották. A környezetbarát, méltányos és inkluzív gazdasági fejlődés elérése érdekében a régiónak együtt kell működnie az éghajlatvédelem és a biológiai sokféleség megőrzése terén.
A régió most először szeretné hallatni a hangját az éghajlatváltozással kapcsolatos globális megoldásokkal. A Latin-Amerikai Fejlesztési Bank (CAF) például a dubaji COP28 konferencián „Mi vagyunk a megoldás” mottóval regionális pavilont mutat be a bolygó fenntarthatóságát biztosító helyi megoldásokkal.
Itt a régió legfontosabb ökoszisztémáit elemzik majd. Ezek közé tartozik a biológiai folyosó és a mezoamerikai korallzátony, a Páramos, az amazóniai esőerdő, a mangrove, Patagónia, a Karib-tenger és a természetalapú megoldások megvalósítása. A stratégiai ökoszisztémák megőrzése, helyreállítása és fenntartható használata alapvető fontosságú a regionális ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából.
A régió a világ üvegházhatású gázkibocsátásának kevesebb mint tíz százalékát bocsátja ki, de a globális felmelegedés hatásaitól az egyik leginkább sújtott terület. A sürgető éghajlati válság és a biológiai sokféleség csökkenése miatt a régió egyedülálló természetes ökoszisztémáival kulcsfontosságú a bolygó éghajlati stabilitásának fenntartásában.
A régió stratégiai ökoszisztémákból, mérséklési potenciálból és természetalapú megoldásokból álló kivételes gazdagsága nélkül nem lesz lehetséges a globális szén-dioxid-mentesítés és a természettel való harmónia megvalósítása, valamint az agroökológiai átállás révén az élelmezésbiztonság és a hatalmas mezőgazdasági termelési kapacitás biztosítása.
Latin-Amerika és a Karib-térség ad otthont a világ hat leggazdagabb biológiai sokféleségű országának, ahol a világ emlős-, madár-, hüllő-, kétéltű-, növény- és rovarfajainak 70 százaléka él. A térségben található a világ biológiai sokféleségének 40 százaléka és a világ erdeinek több mint 25 százaléka, míg a karibi térség növényvilágának 50 százaléka sehol máshol a Földön nem található meg. A globális felmelegedés miatt a biológiai sokféleség a régióban a globális átlagot jóval meghaladó mértékben csökken.
A globális felmelegedés korlátozásáról és a szén-dioxid-semlegesség 2050-ig történő eléréséről szóló párizsi megállapodás teljesítése érdekében a régiónak széles körben kell megújuló energiát használnia, valamint fenntarthatóbb módon kell felhasználnia a vizet, a biomasszát és a fontos ásványi erőforrásokat. A régiónak a fenntartható mezőgazdasági termelés irányába is el kell mozdulnia, amely korlátozza a földhasználatból származó kibocsátásokat.
Írta: Ulrike Bickel
Forrás: Amerika21
