A kolumbiai kormány konkretizálta az első lépéseket a zöldenergia bevezetésének elindítására a tervezett energiaátállás ambiciózus kontextusában. A 2022-2026-os nemzeti fejlesztési terv elfogadása a dél-amerikai országban a változás irányvonalának tekinthető.
A tavaly novemberben az egyiptomi Sarm El-Sejkben tartott COP 27 klímakonferencia óta Kolumbia elnöke az éghajlati vita nemzetközileg elismert szereplőjévé vált.
A kormány alapvető célja, hogy „előmozdítsa az igazságos és fenntartható energetikai átmenetet, amely biztosítja az ország energetikai szuverenitását, az energiához való demokratikus hozzáférést és az éghajlatváltozás elleni egyértelmű fellépést” – olvasható az energiaügyi minisztérium által még márciusban bemutatott érvényes keretdokumentumban.
Ehhez növelni kellene a tiszta energiába és a dekarbonizációba történő beruházásokat, fokozatosan kiváltani a fosszilis tüzelőanyagok iránti keresletet, nagyobb energiahatékonyságot elérni és egyszerűsíteni a tiszta energiatermelésre vonatkozó szabályozást. Mindezeket a területeket össze kell hangolni a kolumbiai gazdaság újraiparosításával – mondta a minisztérium.
Ez utóbbi azt is jelenti, hogy „diverzifikálni kell Kolumbia exportkosarát, az agrárgazdaságra és az ipari termékekre összpontosítva, valamint az exportmodellnek az elsődleges energiaforrásokról a köztes és végtermékekre való átállítását”.
Végül az energetikai átállás koncepciója azt a tervet is tartalmazza, hogy Kolumbiát a régió egyik legfontosabb turisztikai központjává alakítsák át. A változásokat fenntartható makrogazdasági intézkedésekkel, adópolitikával, valamint a folyékony fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásához nyújtott támogatások fokozatos megszüntetésével kívánják elősegíteni.
Juan Camilo Campos, a BDO nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó cégek kolumbiai hálózatának természeti erőforrásokért és energiáért felelős vezetője a Petro-kormány tervét „fontos lépésnek nevezte a fenntartható fejlődés és a zöld energiacélok elérése felé”. A nemzeti fejlesztési terv konkrét célokat is meghatároz a nem hagyományos megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termelés növelésére a négyéves időszak alatt – mondta.
Campos úgy látja, hogy az egyik legfontosabb megoldatlan kérdés most az, hogy a kormány konszenzust alakítson ki arról, hogy miként valósítsa meg ezt az átállást a magánszektorral. A BDO szakértője szerint a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium bejelentette, hogy a méltányos energetikai átmenetre vonatkozó cselekvési terv 2024 februárjában lesz elérhető. A kormánynak és a magánszektornak egy részletes ütemtervet kell követnie, amely egyértelmű finanszírozási forrásokat, határidőket és stratégiákat határoz meg – mondta.
A kritikus hangok jelenleg a Más Colombia üzleti hírportálon jelennek meg, amely inkább a kolumbiai nemzetgazdaságra összpontosít. „Vajon az olaj és a turizmus rivalizálása ésszerű stratégia?” – hangzik a kérdés összefoglalóan.
A portál arra hivatkozik, hogy Petro elnök a „Kolumbia, a szépség földje” kampány bemutatásakor arról biztosított, hogy a kolumbiai olajat a turizmus válthatja fel. Megjegyzései az energetikai átállással és a gazdaság dekarbonizációjával összefüggésben hangzottak el.
A Más Columbia azonban hagyja, hogy az energiaátállás szakértői is megszólaljanak, kijelentve, hogy „az országnak az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez való hozzájárulását az ország valóságára és a globális üvegházhatású gázkibocsátásért való kisebb felelősségére kell alapozni, nem pedig más összefüggésekre kidolgozott előírásokra”. Az ország – mondta – nagymértékben függ az olajbevételektől, és olyan energetikai szuverenitással rendelkezik, amelyet nem engedheti meg magának, hogy elveszítsen. Emellett éppen a szénhidrogének eladásából származó bevételekre van szükség az energetikai átállás fokozatos megvalósításához. A változások felgyorsítása jelentéktelen lenne a világ CO2-kibocsátásának csökkentése szempontjából, tekintve, hogy Kolumbia mekkora részt vállal a környezeti terhekből.
Kolumbia hozzájárulása a globális felmelegedéshez csekély lenne, mivel a Climate Watch szerint az ország a globális üvegházhatású gázok mindössze 0,54 százalékáért felelős.
A felgyorsított energetikai átállás kritikusai azzal érvelnek, hogy egy olyan országban, mint Kolumbia, amelyet olyan társadalmi problémák terhelnek, mint az egyenlőtlenség és a szegénység, az energetikai átállás csak a gazdasági fejlődéssel együtt valósulhat meg. A kibocsátáscsökkentés és a környezetvédelem felé vezető úton figyelembe kell venni az országok környezeti terhekért való differenciált felelősségét – mondta Otero. Eközben ezt a kritériumot már elismerték az ENSZ illetékes szervei.
Sara Osorio, a Centro de Estudios del Trabajo kutatója úgy véli, hogy Kolumbiában az energetikai átállás nem az olaj és a turizmus közötti választásként kell felfogni. Szerinte az említett ágazatok egymást kiegészítő jellege biztosíthatja a gazdasági stabilitást, miközben hozzájárulhat a kibocsátások csökkentéséhez és a természeti erőforrások megőrzéséhez.
Írta: Marta Andujo
Forrás: Amerika21
