A Latinobarómetro felmérése a kontinensen bekövetkezett hangulatváltozásra utal. Trump elnöksége alatt Washingtonra kritikusabb szemmel tekintenek.
A Latinobarómetro legfrissebb felmérése szerint Latin-Amerika lakosságának többsége Kína politikai befolyását a kontinensen pozitívabban értékeli, mint az USA-ét.
Donald Trump második elnöki ciklusát a más államok ügyeibe való jelentősen erőteljesebb beavatkozás és az ezzel járó szuverenitásuk figyelmen kívül hagyása jellemzi. Ez az úgynevezett „Donroe-doktrína” meghatározza sok ember véleményét az USA politikájáról, és jelentős hangulatváltozást idéz elő a latin-amerikai lakosság körében. Hat évvel ezelőtt még csak a lakosság 48 százalékos kisebbsége értékelte pozitívan Kína befolyását Latin-Amerikában. A legfrissebb közvélemény-kutatásban azonban a támogatottság jelentős emelkedése figyelhető meg, elérve a 65 százalékot. Ezzel szemben az Egyesült Államok támogatottsága mindössze 57 százalékra esett vissza.
A chilei szociológus és a közvélemény-kutató intézet igazgatója, Marta Lagos úgy véli, hogy a hangulatváltozás szorosan összefügg az Egyesült Államok geopolitikai irányvonalával. Így az Egyesült Államok külpolitikai prioritásai a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után erőteljesen a közel-keleti országokra összpontosultak, míg a latin-amerikai kontinensen folytatott intervencionista politika csak Donald Trump második elnöki ciklusában nyert újra lendületet. „Több mint két évtized telt el, amelynek során Latin-Amerika megtanult a saját lábára állni, és amelyben nemcsak Kína, hanem Európa, Japán és más világhatalmak is gyakoroltak befolyást, kitöltve az Egyesült Államok által hagyott űrt.”
Donald Trump 2025-ös második elnöki ciklusa óta a jobboldali és szélsőjobboldali erők egyre erősebbé váltak Latin-Amerikában. Azóta Ecuadorban, Bolíviában és Hondurásban, valamint Chilében, Costa Ricában, Peruban és Kolumbiában hét elnökválasztáson a jobboldali vagy szélsőjobboldali pártok és jelöltek kerültek hatalomra. Ezen országok és más jobboldali államok kormányai az USA vezetése alatt álló „Amerika Pajzsa” katonai szövetségben egyesültek a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem érdekében. Lagos szemében azonban nagy egyensúlytalanság áll fenn az USA céljai és Latin-Amerika jelenlegi valósága között: „Az USA felfegyverzi a Amerika Pajzsa szövetséget egy olyan időszakban, amikor Latin-Amerika független, szabad, ugyanakkor egyre inkább frusztrált a fejlődés hiánya miatt. Nagy a bizalmatlanság, és reményteljes tekintettel tekintenek Kínára.”
Az, hogy a kínai befolyás növekszik, egyébként nem Peking stratégiájának köszönhető, hanem inkább annak a téves feltételezésnek, hogy az Egyesült Államok vezetése alatt működhetne a latin-amerikai népek integrációja és az összehangolt politika. A felmérés így azt mutatja, hogy még a „Amerika Pajzsa” szövetséghez tartozó, politikailag jobboldali államok – mint Chile és Peru – lakossága körében is pozitívabban értékelik Kína befolyását, mint az Egyesült Államokét. „Egy kormány politikai színezete nem feltétlenül áll összefüggésben azzal, hogy az Egyesült Államok vagy Kína milyen megítélésnek örvend a lakosság körében” – nyilatkozta Lagos az El País újságnak.
Ugyanakkor a felmérésben nagy eltérések mutatkoznak az amerikai külpolitika értékelésében. A válaszadók 59 százalékos többsége elutasítja a Trump-kormány alatt folytatott amerikai külpolitika irányvonalát. És ez annak ellenére, hogy másrészt a válaszadók 69 százalékos többsége támogatja az akkori venezuelai elnök, Nicolás Maduro és felesége, Cilia Flores amerikai különleges erők általi elrablását. A támogatás és elutasítás térképe jól mutatja, mennyire megosztottak a vélemények ebben a kérdésben. Venezuela az az ország, ahol a legnagyobb mértékben támogatják az USA katonai műveletét: 61 százalékos támogatottságot mutat. Ezzel szemben az erőszakos beavatkozást egyértelműen elutasítják Mexikóban (79 százalék), Hondurasban (72 százalék), Guatemalában (71 százalék) és Uruguayban (70 százalék). Ez nem jelenti azt, hogy a venezuelaiak alapvetően pozitívan állnának a külföldi beavatkozásokhoz. A támogatás inkább szociológiai szempontból értelmezhető, mint a társadalmi kimerültség és a belső változásba vetett hit eróziójának kifejeződése, amely az ország elmúlt válságos éveiből fakad. A tartós bizonytalanság miatt sok emberben a változás iránti vágy erőteljesebb, mint a népek önrendelkezési jogának megőrzése.
A hondurasi és guatemalai erős elutasítás az Egyesült Államokkal való kapcsolatban elszenvedett történelmi traumákra vonatkozó kollektív emlékezet kifejeződése. A CIA által finanszírozott és szervezett puccsok, amelyek brutális katonai rezsimeket hoztak hatalomra, sok szenvedést és sebet hagytak maguk után, amelyek hatása a mai napig érezhető. Mexikóban a más országok politikájába való be nem avatkozás elve alkotmányos rangú alapelv (Dontrina Estrada). Ezenkívül a Trump-kormány mexikóiakkal szembeni bevándorlásellenes és részben rasszista retorikáját is észlelik, ami szintén gyengíti az északi szomszéd politikájának megítélését.
Írta: Johannes Renner
Forrás: Amerika21
