Az éghajlatváltozásról, a kapitalista pusztításról és Kuba alternatív útjáról. Beszélgetés Leydis Iglesias Trianával.
Leydis Iglesias Triana a Pinar del Río-i „Hermanos Saiz Montes de Oca” Egyetem földrajz tanszék oktatója
Ön a Pinar del Río-i egyetem földrajzoktatója, és az Eco Mujer szervezet meghívta egy németországi előadás- és találkozóútra. A mottó a következő volt: „Az éghajlati katasztrófa – válaszok kubai nyelven! Lehetnek-e szocialista megoldások egy kapitalista problémára?”. Kezdené azzal, hogy felvázolja, milyen problémákkal néz szembe Kuba az éghajlatváltozással kapcsolatban?
Kuba mindazokkal a problémákkal szembesül, amelyekkel a világ minden országa. Idén július hónapban több hőmérsékleti rekordot is regisztráltunk, a tengerszint emelkedik. Mivel szigetcsoport vagyunk, még sebezhetőbbek vagyunk, mert az elkövetkező években fennáll a lehetősége annak, hogy a partvidék nagyobb részét elborítja majd a víz, és ennek következtében elveszíthetjük a természeti tartalékokat. Sőt, még mindig vannak emberek, akik a partok közelében élnek. Hosszú aszályos időszakok is voltak, ami szintén problémákat okoz, és hatással van a mezőgazdaságra. Aztán ott van a biológiai sokféleség csökkenése. De vannak más problémák is, amelyek hatással vannak az éghajlatváltozásra – háborúk, a háborúk hatásai. Ez globális szinten is következményekkel jár, mert magasabb árakhoz vezet az egész gazdasági szektorban. Kubát pedig nagyon súlyosan érinti, mert az országot is blokád alatt tartják.
Vannak országok, amelyek napról napra kevesebbet termelnek, mert egyre több földterületet veszítenek el a sivatagok terjedésével, az aszályokkal és a heves esőzésekkel kapcsolatos problémák miatt. Kubát súlyosan érintik a hurrikánok is, amelyek, amikor áthaladnak országunkon, nagy területeken pusztítják el a termést és az otthonokat. Az állatok is szenvednek, mert máshová kell költözniük, és nem tudnak alkalmazkodni. Még ha sokat is tudunk tenni, a végén mindig minket is érint, és ezért kell mindannyiunknak együtt küzdenünk azért, hogy az éghajlatváltozás napról napra kisebb hatással legyen ránk. És eddig ezt nem sikerült elérnünk. Eddig a világ e tekintetben egyre bonyolultabb úton halad.
A globális dél sok más országához hasonlóan Kuba is csak nagyon kis mértékben, de túlzottan érintett ebben a negatív fejlődésben. Ön szerint melyek a kapitalizmus legnagyobb mozgatórugói, amelyek ezt táplálják?
Kuba szocialista ország, amely szociális intézkedéseket hoz a lakosság és az élet érdekében, de sok más ország, amely általában kapitalista ország, hatással van ránk. Az ő alapjuk a tőkefejlesztés, a fogyasztás, a természeti erőforrások kizsákmányolása. A kapitalista országok gazdasági struktúrájukban minden nap arra gondolnak, hogy még jobban növekedjenek, még több természeti erőforrást használjanak fel, hogy elősegítsék fejlődésüket, jólétüket, tőkéjük növekedését. És mindez következményekkel jár egy olyan országra nézve, mint Kuba, amely szintén a globális dél országa, a mi gazdasági problémáinkkal, és amelyet az Egyesült Államok több mint 60 éve blokád alatt tart.
Magas árakat kell fizetnünk az élelmiszerekért, magas árakat az élelmiszerek szállításáért, mert sok esetben nem importálhatunk a szomszédos országokból. Így minden bonyolultabbá válik. De vannak olyan elmaradott kapitalista országok is, amelyek érintettek, mert az éghajlatváltozást főként a gazdag országok okozzák, és a szegény országok szenvednek a legtöbbet.
A Nyugattal ellentétben Kuba már egy ideje az offenzív ellenstratégiákra összpontosít. 2017-ben például elindították a „Tarea Vida” programot. Beszélne nekünk annak főbb pontjairól?
2017-ben a kubai kormány elfogadta az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló nemzeti tervet, amelynek neve „Tarea Vida” – „Az élet feladata’. Mert az elsődleges cél az életek megmentése. Az élet védelme a legfontosabb. Enélkül minden más, amit tehetünk, nem elégséges. Ez egy nemzeti terv, amely általános célkitűzéseket, konkrét célkitűzéseket és tizenegy feladatot tartalmaz, amelyeket minden minisztériumban, minden olyan területen végre kell hajtani, ahol a fejlesztésnek hatása van, legyen szó oktatásról, közlekedésről, energiáról vagy egészségügyről. Mindezeknek a tényezőknek hozzá kell járulniuk a fenntartható fejlődéshez, ahogyan azt a nemzeti terv meghatározza. Más szóval, ez egy általános feladat.
Az oktatás területén az egyik feladat az, hogy az új generációkban a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos környezettudatosságot neveljük, egészen a korai életkortól az egyetemig. Ők azok, akik a jövőben az országot vezetni fogják. És ha nem neveljük beléjük a természet szeretetét, a természetvédelmet, a társadalmi fejlődést és a minden ember közös javának gondolatát már korán, akkor amikor szakemberek, cégvezetők, üzleti vezetők vagy politikusok lesznek, nem lesz erről fogalmuk. Ezért dolgozunk a környezeti nevelésen a kubai iskolákban és egyetemeken, különböző módokon, legyen szó tanórákról, versenyekről, műhelymunkákról, vitákról, ünnepségekről és megemlékezésekről.
Ezenkívül az egyetemen pedagógiai tanulmányok szakirányú képzéseket is folytatunk, mert ők lesznek azok a tanárok, akik holnap továbbadják majd ezt a környezetvédelmi politikát az iskolákban. Vannak tanáraink, akik erre a témára szakosodtak, vannak kutatási projektjeink, amelyekben tanárok, tudósok és diákok csoportjai tanulmányozzák ezt a témát minden településen, akár Pinar del Ríóban, akár Kuba egy másik tartományában. Vannak diáklányaink, akik szakdolgozatot írnak, mert négyéves tanulmányaik során ezt a témát tanulmányozták, és ez a szakmai képzésük részét képezi.
Hogyan alakultak ki a vonatkozó stratégiák?
Rövid, közép- és hosszú távú intézkedések vannak a tervezésben. Más szavakkal: Kubában azon gondolkodunk, hogy milyen intézkedéseket kell most meghozni, és melyek azok, amelyekkel 100 év múlva megfelelő fenntartható fejlődést lehet biztosítani. Ezek az intézkedések nem csak az oktatásra vonatkoznak. A környezet gondozásáról és megőrzéséről van szó, bárhol is vagyunk. Jelenleg Kuba elkötelezett a megújuló energiaforrásokból származó tiszta energia fejlesztése mellett, legyen az napenergia, szélenergia vagy biogázból származó energia. Vannak más energiatípusok is, amelyekbe Kuba már befektetett, és amelyeket az ország gazdasági helyzete ellenére elkezdett használni. A terv az, hogy a lehető leggyorsabban átálljanak, és megszüntessék a fosszilis forrásokból származó energiát.
Az önkormányzat részt vesz az egyetemekkel, iskolákkal és környékbeliekkel folytatott eszmecserékben, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mi történik, és mit tehetünk ellene. Más szóval a „Tarea Vida” mindent felölel. Vizsgálatot végeztek arról, hogy mennyi időbe telik, amíg Kuba alacsonyan fekvő part menti területeinek minden egyes zónáját víz borítja. És miért? Mert ez megmutatja, hogy melyik közösség van a legnagyobb veszélynek kitéve. Onnan a lakosságot magasabb területekre fogják áttelepíteni, az ország gazdasági körülményeitől függően, amelyek jelenleg egyáltalán nem jók.
Mi Kubában érdekeltek vagyunk olyan szállodai beruházásokban, amelyek a kubai gazdaság javát szolgálnák, de mindig azzal a feltétellel, hogy ezek nem a tengerparton helyezkednek el, mivel ez károsítaná a mangroveerdőket és a part menti területeket. A fenntartható fejlődés elvei szerint kell eljárni. Ezért minden gazdasági problémánk ellenére kötelességünk hozzájárulni a környezet gondozásához és védelméhez, mielőtt a gazdasági fejlődést előmozdítanánk, amelynek kéz a kézben kell járnia, de nem szabad engednünk a kísértésnek, hogy például azért, mert meg akarunk gazdagodni, luxusépületeket kell építenünk, bármi áron. Ez nem a kubai állami terv koncepciója.
Az Önök országát több mint 60 éve átfogó blokád alatt tartja az USA. Ez megnehezíti a klímaváltozás elleni küzdelmet és az élhető jövőért folytatott harcot?
Nos, Kuba, mint már kifejtettem, nagy jelentőséget tulajdonít a fenntartható fejlődésnek és minden erőforrásunknak. De nem tagadhatjuk, hogy a fenntartható fejlődés elválaszthatatlanul kapcsolódik a gazdasági fejlődéshez. Egy nagy világjárvány hatásait az Egyesült Államok blokádjával együtt éltük meg, amely 2020-tól szigorította a Kubával szembeni intézkedéseit. Aztán jött az Oroszország és Ukrajna közötti háború, amely nemcsak Kubára, hanem az egész világra hatással volt. Más szóval, számos tényező befolyásolta az én kis országomat a „harmadik világban”, egy fejlődő ország minden körülményével és gazdasági körülményével. Mindazonáltal a kubai állam soha nem mondott le arról az elképzelésről, hogy mindennek a fenntartható fejlődésen kell alapulnia.
És ebből a szempontból Kubában számos ökológiailag jól megőrzött terület van – vannak nemzeti parkok vagy bioszféra-rezervátumok, ahol nagy erőfeszítéseket tesznek a megőrzésükért. Annak ellenére, hogy sok mindenre szükség van, ami ott van, fára és így tovább, a cél és a vezérelv megmaradt, hogy mindezeket a területeket meg kell védeni. Országszerte tanulmányokat végeztek a vízi növényzetről és a vízi fajokról. Vannak olyan fajok, amelyekről azt hittük, hogy közel állnak a kihaláshoz, de megfigyelték őket, és ez mutatja, hogy mennyire jól megmaradtak a tengereink és minden, ami körülvesz minket.
2019 novemberében Kubát a világ legjobban fenntarthatóan fejlett országának is minősítették, amely elismerésről a világ közvéleménye nagyrészt megfeledkezett. Milyen szerepet játszott ez Kubában?
A lakosság tudja és tudatában van annak, hogy Kuba milyen szerepet játszik a világban, de ez nálunk is nagyon jól ismert. Különösen, ahogy már említettem, a tantervek és az oktatási célkitűzések részeként. Ezenkívül Kubában számos dokumentumfilm-sorozatot sugároznak naponta a televízióban a környezetvédelemről; dokumentumfilmeket, amelyeket az iskolákban használnak a környezettudatosság előmozdítására hazánkban. A „Mesa Redonda” (Kerekasztal) című műsorban számos olyan műsor van, amely kizárólag a „Tarea Vida”-val foglalkozik, hogy tájékoztassa a lakosságot. Így minden, ami Kubában a fenntartható fejlődés érdekében történik, ismert a fiatalok, a gyerekek és a dolgozó lakosság számára. Bár a világ néha nem látja az intézkedéseket, Kuba látja őket, és tudja, hogy mit tesz. Az ENSZ-ben Kuba a fenntartható fejlődés bajnoka volt, amikor sok ország megtagadta a megállapodások aláírását.
Mint minden válsághelyzetben, a nőket érinti leginkább a változás, és nekik kell keményebben dolgozniuk, hogy a mindennapi életben boldoguljanak saját maguk és családjuk számára. Ön is gondolkodik azon, hogyan nézhetne ki egy feminista válasz az éghajlatváltozásra?
Először is ki kell mondani, hogy az éghajlatváltozás globális jelenség, amely mindannyiunkat érint: férfiakat, nőket, gyerekeket, időseket, mindenkit. De a nők, nemcsak Kubában, hanem az egész világon, a leginkább érintettek közé tartoznak. Kubában sok olyan nő van, aki elkötelezett a fenntartható fejlődés mellett, és vannak csoportok, amelyek megalakultak. Ilyen például egy német-kubai csoport, amely már 27 éve létezik. A csoport neve „Eco Mujer”, mert a nők védik az ökológiát, a bolygót, a környezeti nevelést és a fenntartható fejlődést. Az elmaradott kapitalista országokban a nőknek nagy távolságokat kell megtenniük, hogy vizet, élelmet, élelmet szerezzenek a gyermekeiknek, hogy táplálják és gondoskodjanak a családjukról.
Tehát még mindig sok maradványa van a patriarchátusnak a világban, ahol a férfi az, aki kint van, és a nő az, aki a házimunkát végzi. Szerencsére Kubában ez megváltozott, és még inkább az új családi alkotmánnyal. De a nők kétségtelenül az egyik legsúlyosabban érintettek. Szerencsére ők is azok között vannak, akik a fenntartható fejlődésért küzdenek. Világszerte a nők tüntetnek a fenntartható fejlődés mellett. A déli országokban, Bolíviában, Ecuadorban és Guatemalában vannak olyan őslakos női vezetők, akik az életükkel fizettek azért, hogy a fenntartható fejlődés fennmaradjon, hogy a nagy folyókat ne a kapitalizmus nagy iparai számára használják fel.
Kubában nincs ilyen problémánk, mert ez egy társadalmi fejlődés, egy olyan fejlődés, amely az államtól származik, és amelyre van szervezettség és tervezés. A víz senki magántulajdona, a folyó senki magántulajdona, a föld senki magántulajdona. De mivel ezek globális hatások, végső soron mi is szenvedünk tőlük. Az „Eco Mujer”-rel kubai tapasztalatokat hozunk Németországba és fordítva. Napról napra egyre több nő szembesül a világgal, és halad előre az önállósodás felé.
Mi a helyzet a kubai út „exportálásával” az éghajlati kérdésekben? Vannak-e együttműködések ebben az irányban, vagy úgy érzi, hogy van-e érdeklődés a tapasztalatok és gyakorlatok iránt, legalábbis a globális délen?
Nem arról van szó, hogy Kuba, mivel szocialista, megmondja a kapitalista országoknak, hogy mit tegyenek. Kuba a saját országa érdekében hoz intézkedéseket, de ezek olyan intézkedések, amelyeket meg lehet tenni. A különbséget a kapitalista országokhoz képest abban látom, hogy ők a gazdasági fejlődésben, a jólétben, a tőkeforrások megszerzésében gondolkodnak. Kubában van állami tervezés a környezet védelmére, de ez az egész ország számára is iránymutató. Ez nem önkéntes, nem spontán, hanem szervezett, ellenőrzött, benne van a köztársaság alkotmányában. A kapitalista országokban sokan vannak, akik sokat akarnak tenni a környezetért, civil szervezetek, amelyek összefogtak, de hiányzik a politikai akarat a kormányok részéről, hogy ez általános legyen, és ne csak azért, mert az egyik kormánynak van egy mandátuma, aztán a másiknak van egy mandátuma – ma rombolunk, holnap pedig megóvunk. Mindannyiunknak, pártoktól függetlenül, felülről lefelé, olyan koncepciót kell kialakítanunk, amelynek középpontjában a világ javát kell szem előtt tartanunk.
Térjünk vissza a körútra. Milyen volt az eddigi visszhang, és úgy érzi, hogy mind ön, mind a rendezvények látogatói megerősödve távoztak?
Még hosszú út áll előttünk. Nagyon jó eszmecserét folytattunk különböző helyszíneken Düsseldorfban, Hamburgban és most itt Berlinben. Hozzájutottunk a tapasztalatainkhoz, az ötleteinkhez és ahhoz, amit csinálunk. Itt is sokat hallgattunk, sok helyre ellátogattunk, és úgy gondolom, hogy mindannyian erősebbek lettünk, mert mindig tanulunk egymástól.
Interjú: Ina Sembdner
Forrás: JungeWelt
