Akár a NATO és Oroszország ukrajnai proxyháborújában, akár a Gázai övezetben zajló izraeli háborúban, akár most a Kuba amerikai blokádjáról szóló ENSZ-vitában, a nyugati kormányok és a világ többi része közötti szakadékok egyre mélyülnek. Afrikában és Latin-Amerikában egyre több ország áll ellen a nyugati iparosodott országok hegemóniájának.
Miközben a globális Dél – Kína és Oroszország támogatásával, amelyek természetesen saját érdekeiket is követik – egyre fontosabbá válik, az USA, az EU és szövetségeseik gyorsan veszítenek elfogadottságukból és befolyásukból. Ez azonban kiszámíthatatlanná és veszélyessé is teszi őket, amit kíméletlen fegyverkezésük, a lakosság háborúra való hangolása és a lélegzetelállító sebességgel előrehaladó elnyomásuk is bizonyít.
Mindezek fényében pozitív jelnek tekinthető, hogy az ENSZ Közgyűlése ismét szinte egyhangúlag elítélte az amerikai blokádot. Bár az 1992-es első szavazási vereségük óta minden korábbi amerikai kormányzat bebizonyította, hogy figyelmen kívül hagyja a nemzetközi közösség követeléseit és lábbal tiporja a nemzetközi jogot, évről évre egyre kevesebb ország hagyja magát megfélemlíteni vagy becsapni. „A nemzetközi közösségnek elege van ebből a perverz és értelmetlen ostromból” – mondta a venezuelai Joaquin Pérez a kétnapos ENSZ-vitán. A bolíviai képviselő pedig hozzátette: „A világ népei láthatják, hogy 60 év nem elég egy nép leigázásához”. Kuba példája, sikeres ellenállása minden leigázási kísérlettel szemben egy ilyen erősnek tűnő ellenféllel szemben, az USA-t arra készteti, hogy a blokád folytatásával még valamikor elérheti célját. Az EU ebben az esetben is szánalmasan viselkedik – ahogy azt már megszokhattuk tőle -, Washington vazallusaként. Bár az EU összes tagállama is a blokád feloldására szólított fel, a kormányok nem hajlandók hatékony védelmet nyújtani polgáraiknak és cégeiknek a blokád területenkívüli kiterjesztésével szemben. Brüsszel nyilvánvalóan osztja Washington félelmét, hogy Kuba példája precedenst teremthet.
Nem a kubai nép az egyetlen, amely egy kegyetlen és embertelen politika szörnyű következményeit szenvedi el. A világon sokan mások is áldozatai a „kisajátítás filozófiájának”, amely a „háború filozófiájához” vezet – mondta Bruno Rodríguez havannai külügyminiszter az ENSZ-vitában, felidézve Fidel Castro 1960-ban ugyanebben a teremben elmondott beszédét: „Ebben a tragikus pillanatban újólag megerősítem Kuba teljes támogatását és szolidaritását a testvéri palesztin néppel, amelyet ma saját, illegálisan megszállt földjén mészárolnak le.”
Írta: Volker Hermsdorf
Forrás: JungeWelt
