Történelmi fordulópont

A világ egy korszakváltás küszöbén áll, amely egy új történelmi rendszert vezet be: ezzel a tézissel kezdte Ignacio Ramonet spanyol újságíró és médiatudós október 9-én a Mexikói Munkáspárt (PT) nemzetközi konferenciáján elhangzott elemzését, amelyben kifejtette, hogy a baloldal eddigi magyarázati modelljei ma már nem elegendőek. A Mexikóvárosban tartott találkozón, amelyen Latin-Amerikából, Afrikából, Ázsiából és Európából több mint 100 progresszív szervezet és párt képviselői vettek részt, előadása az egyik legnagyobb figyelmet kiváltó hozzászólás volt.

Ramonet szerint a jelenlegi fejlemények miatt sokan bizonytalanok, aggodalommal, sőt félelemmel telve. A rendelkezésre álló információk alig nyújtanak tájékozódási alapot, inkább megnehezítik a megértést. A korábbi elemzési kategóriák is egyre kevésbé elegendőek a társadalomban és a világban bekövetkező változások értelmezéséhez. Ez normális, mivel a jelenlegi események nem csupán egy újabb nemzetközi válságot, a nagyhatalmak közötti rivalizálás új szakaszát vagy pusztán egy technológiai forradalmat jelentenek, hanem egy mélyrehatóbb átalakulást jelölnek.

A jelenlegi helyzet különlegessége abban rejlik, hogy több alapvető átalakulás is egybeesik ugyanabban a történelmi pillanatban, amelyek ráadásul kölcsönösen is befolyásolják egymást. Ide tartozik a geopolitikai rendszer és a világgazdaság átalakulása, a technológiai forradalom és az energetikai átállás. Ehhez jönnek még a termelési módok, a kommunikáció és a társadalmi szerveződési formák mélyreható átalakulásai. Miközben a második világháború után kialakult nemzetközi rend helyét egy többpólusú világ veszi át, a mesterséges intelligencia, a demográfiai változások és a klímaválság egyre nagyobb teret nyernek. Ez az egyidejűség rendkívüli bizonytalanságot eredményez.

Ennek fényében Ramonet két téves megítélés ellen figyelmeztetett: egyrészt nem szabad a számos konfliktust és válságot – a háborúktól és az inflációtól kezdve az energiaproblémákon át az USA és Kína közötti feszültségekig – egymástól független eseményekként kezelni. Másrészt téves lenne mindezt átmeneti működési zavarnak vagy egy alapvetően változatlan rendszer zavarának tekinteni.

Sokkal inkább egy történelmi rendszer átalakulásáról van szó egy új rendszerbe, amelynek körvonalai még nem tisztázottak. Ramonet ezt „gramsciani pillanatnak” nevezi: amikor egy korszak szabályai érvényüket vesztik anélkül, hogy új paradigmák már érvényesültek volna, a politika alapvető jelentőségre tesz szert. Megkezdődik a küzdelem azoknak a szabályoknak a meghatározásáért és érvényesítéséért, amelyek szerint a következő történelmi korszak alakul majd. Hogy ez a mélyreható átalakulás érthetőbbé váljon, Ramonet 20 „gondolati kiindulópontot” mutatott be, amelyeknek célja, hogy megkönnyítsék az orientációt az új történelmi konstellációban.

Ennek során a következő pontokat egy nagy átalakulás egymással összefonódó elemeinek tekinti, amely átalakulás minden területet egyszerre érint. Kiindulópont a Szovjetunió felbomlása után kialakult, az USA által dominált unipoláris világról egy több hatalmi központtal rendelkező rend felé történő átmenet.

Unipolárisról multipolárisra: az USA, mint egyetlen szuperhatalom korszaka véget ér, Kína, Oroszország, India, Brazília, Mexikó, valamint olyan országok, mint Indonézia, Törökország, Irán vagy Dél-Afrika egyre nagyobb súlyra tesznek szert. A multipolaritás azonban nem jelenti automatikusan az együttműködést, hanem több szereplőt, rivalizálást és blokádokat – paradox módon nő az együttműködés iránti igény, miközben az egyre nehezebbé válik.

A geopolitika visszatérése a gazdaságba: A neoliberális elképzelés, miszerint a gazdasági egymásrautaltság enyhíti a konfliktusokat, hiányos. Az államok támogatják a stratégiai ágazatokat, ellenőrzik az exportot, biztosítják az ellátási láncokat. A hatékonyság és a biztonság között állandó feszültség áll fenn.

A globalizáció fragmentálódása: A globalizáció nem tűnik el, hanem átszerveződik – a termelési helyszíneket a szomszédos vagy szövetséges külföldre helyezik át, és regionalizálják őket. A stratégiai ágazatok aránya a nemzetközi beruházási projektekben 16 százalékról (2020) 44 százalékra (2025) emelkedett. A kérdés most az: régiók közötti együttműködés vagy blokkok közötti verseny?

A technológia mint csatatér: A hatalomért folyó küzdelem egyre inkább a chipek, a mesterséges intelligencia (MI), a kvantumszámítás, a biotechnológia, a műholdak és az adatok terén zajlik. A technológiai fölény geopolitikai hatalmi kérdéssé válik.

A MI mint forradalmi változás: a MI nem csupán egy informatikai eszköz, hanem képes megváltoztatni a tudás, a munka és a tőke viszonyát. Fejlődése néhány országra és szektorra koncentrálódik – új technológiai szakadék fenyeget.

A kőolajtól az adatokig, a chipekig és a számítási teljesítményig: a hatalom egyre inkább az adatokon, a számítási teljesítményen, az algoritmusokon és a MI-n alapul. A szuverenitás technológiai és digitális jellegűvé válik: Ki ellenőrzi az adatokat, az adatközpontokat, a chipeket, a platformokat és a szabványokat?

Új küzdelem az energiaért: az energetikai átállás nem szünteti meg az erőforrás-geopolitikát, hanem megváltoztatja azt. A lítium, a réz, a nikkel, a kobalt és a ritkaföldfémek iránti kereslet 2030-ra megháromszorozódik. Latin-Amerikának az egész értékláncot ellenőriznie kell, nem csupán nyersanyagokat exportálnia.

Globális Dél: nem homogén blokk, hanem történelmi valóság. Az országok nagyobb autonómiát, diverzifikált piacokat, saját valutákat és szövetségeket követelnek majd. Az 1945-ös intézményi hatalmi elosztás már nem felel meg a gazdasági valóságnak.

A kölcsönös függőség és a fragmentáció paradoxona: az anyagi összekapcsoltság növekszik, a politikai bizalom csökken. A globális problémák – éghajlat, világjárványok, mesterséges intelligencia, pénzügyi válságok – nem állnak meg a határoknál, a politikai reakciók azonban továbbra is nemzeti szinten maradnak.

A technológiai forradalom ellentmondása: a technológia növeli a termelékenységet, de nem automatikusan a jólétet. Döntő fontosságú, hogy kinek a javára alkalmazzák a technológiát, és hogyan osztják el annak előnyeit. A társadalmi kérdés ezáltal összetettebbé válik, de nem válik elavulttá.

Új társadalmi kérdés: az automatizálás, a platformok és az algoritmusok megváltoztatják a tőke és a munka viszonyát. A 20. századi társadalmi kategóriák már nem írják le pontosan a 21. századi társadalmakat.

Harc az információért: az információtermelés egyrészt demokratizálódott, míg terjesztése ugyanakkor rendkívül koncentrált. A mesterséges intelligencia korlátlan mennyiségű szintetikus tartalmat generál. A demokráciának védenie kell az ellenőrizhető és átlátható információs ökoszisztémákat.

A katonai kérdés változása: A drónok, a kibertámadások, az autonóm rendszerek és a mesterséges intelligencia megváltoztatták a háborút. A katonai fölény egyre inkább a technológiai fölénytől függ. A polgári és a katonai technológiák határai elmosódnak.

Ökológiai és technológiai változás: A mesterséges intelligencia támogathatja az éghajlatvédelmet, de energiát és vizet fogyaszt. A digitális átalakulás és az energetikai átállás egymással párhuzamosan zajlik.

Aki az energiát, az ásványi anyagokat, a digitális infrastruktúrát és a technológiát ellenőrzi, annak stratégiai előnyei vannak.

A bizonytalanság korszaka: a multipolaritás, a globalizáció fragmentálódása, a technológiai verseny, a mesterséges intelligencia forradalma, az energetikai átállás, a nyersanyagokért folyó küzdelem, az éghajlati válság, a demográfia, a fegyverkezés és a technológiai egyenlőtlenség nem egymástól független válságok halmaza, hanem egy rendszer részei. Ezeket egészükben kell megérteni.

Jelentősége a politikai pártok számára: A 21. században a politikai pártok nem korlátozódhatnak a bérek, az adók, a lakhatás vagy az oktatás kérdéseire anélkül, hogy megértenék a geopolitikát, a technológiát, az energiát és az éghajlatot. A szociálpolitika és a geopolitika, az iparpolitika és a külpolitika, valamint a technológiai és oktatáspolitika már nem választhatók szét egymástól.

A szuverenitás újradefiniálása: A szuverenitás nem elszigeteltséget jelent, hanem azt a képességet, hogy önállóan döntsünk – a termelésről, a technológiákról, az adatokról, az infrastruktúrákról, a szövetségekről, az energiáról, az oktatásról és az elosztásról. Egy egymástól függő világban ez azt jelenti, hogy nem kell minden más hatalom döntését elfogadnunk.

Harc az elosztásért: A technológiai forradalmak önmagukban nem határozzák meg a jövőt. A gőzgép nem hozta létre automatikusan a munkásmozgalmat, az internet pedig nem hozta létre automatikusan a demokráciát. A politika dönti el, ki profitál belőle. Ki ellenőrzi a mesterséges intelligenciát, az adatokat, a számítási teljesítményt, a nyersanyagokat, a platformokat és a szabályokat?

Új politikai kultúra: A pártoknak át kell gondolniuk a holnap világát – a munka világát, az oktatást, a demokráciát, a szuverenitást, az ember–gép viszonyt, a mesterséges intelligenciát és a hatalmat, valamint az egyenlőséget az algoritmusok korszakában. A kihívás hatalmas, de a lehetőség is az.

Következtetés: A világ egy új történelmi rendszerbe lép, amelynek alakja még nyitott. A központi küzdelem a jövőbeli világgazdaság erőforrásainak, technológiáinak, adatainak, infrastruktúráinak és szabályainak ellenőrzéséért folyik – és ezzel együtt annak a kérdésnek a körülött, hogy ki dönt a jövő társadalmáról. Ha a politika nem ad erre választ, mások fogják meghatározni az irányt: a nagyvállalatok, a piacok, a technológiai platformok és a hatalmas államok. A legfontosabb politikai feladat ezért az, hogy alternatív jövőképeket dolgozzunk ki.

Ramonet egy olyan társadalom mellett érvel, amelyben a technológiai fejlődés a jogokat is erősíti; egy olyan energetikai átállásra, amely nem reprodukálja a régi függőségeket; egy alárendeltség nélküli globalizációra; egy többpólusú világra, amelyben nincs új blokkverseny; egy olyan mesterséges intelligenciára, amely az emberiség javát szolgálja, nem pedig kizárólag a tőkefelhalmozást; valamint egy olyan demokráciára, amely képes megbirkózni az információs világ változásaival. Záró felhívása: ne reagáljunk passzívan az átalakulásra, hanem közösen dolgozzunk ki naprakész elképzeléseket a jövő társadalmáról.

Írta: Volker Hermsdorf

Forrás: JungeWelt