A Kongresszus a bolsonaristák kezébe került. Az alsóbb rétegek és az északkelet Lula mellett állnak.
Felhívás a brazíliai fasizmus elleni ellenállásra
A brazíliai választási eredmények megmutatták, hogy egyes társadalmi mutatók javulása nem elegendő ahhoz, hogy kordában tartsák a szélsőjobboldalt. Lula kihívása abban fog állni, hogy mozgósítsa saját társadalmi bázisát, és magához vonzza azokat a népességcsoportokat, amelyek ma a bolsonarizmusban látják a status quo alternatíváját.
Az október 4-i választások a bolsonarista szélsőjobboldal újabb előretörését jelentették, amelyet a Trump-kormány támogatott és buzdított. A választás előestéjén közzétett összes közvélemény-kutatás Lulát jelölte meg az első forduló győzteseként, bár legfeljebb három százalékpontos szűk előnnyel. A választási eredmények azonban másképp alakultak: Flávio Bolsonaro 47,03 százalékkal több mint 56 millió szavazatot kapott, Lula pedig 45,16 százalékkal több mint 53 millió szavazatot. A különbség 2.224.965 szavazat, azaz 1,87 százalékpont volt.
Különösen aggasztó volt azonban a Liberális Párt (PL) előretörése a parlamenti választásokon, amely a bolsonarizmus legfontosabb politikai szócsövévé vált. A PL a legnagyobb növekedést könyvelhette el a képviselőházban: 22 képviselői helyet nyert, így a 99 helyről – ami 19,3 százaléknak felelt meg – 121 helyre emelkedett, ami a képviselőház 23,6 százalékát teszi ki. Összességében a jobboldali és szélsőjobboldali pártok a képviselőház 513 helyéből 283-at szerezhetnek meg, ami a teljes létszám 55,2 százalékát jelenti. A baloldal viszont, Lula Munkáspártja (PT) vezetésével, 124 mandátum jutna. A fennmaradó részt főként az úgynevezett „Centrão” kapná, egy heterogén, jobbközép pártokból álló szövetség, amelyet a pragmatizmus és a hajlandóság jellemez, hogy különböző kormányokkal tárgyaljon a parlamenti támogatásról.
A szenátusban a baloldal eredménye még kedvezőtlenebb volt. A PL szenátorainak száma 12-ről 28-ra nőtt, ezzel a legnagyobb növekedést érte el az összes politikai erő közül a 81 tagból álló felsőházban. A többi jobboldali párttal együtt 49 mandátumot szerezhet, ami a teljes mandátumszám 60,5 százalékát teszi ki. Ez az erőviszony a Szenátust – tekintettel annak kiterjedt intézményi hatásköreire – különösen jelentőssé teszi.
A képviselőház által elfogadott törvények felülvizsgálata mellett a szenátus döntő hatáskörrel rendelkezik a többi állami hatalmi ág felett. Így eljárást indíthat az elnök és az alelnök ellen hivatali vádemelés keretében, valamint a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (STF) bírái ellen hivatali kötelességszegés miatt. Ezenkívül jóvá kell hagynia az elnök által javasolt kinevezéseket a Legfelsőbb Bíróságra, az ügyészség élére, a központi bank vezetésébe és a legfontosabb diplomáciai képviseletekbe.
A választási kampány során a szélsőjobboldal egyértelművé tette, hogy egyik prioritása a Szenátusban való képviseletének bővítése, hogy felléphessen a Legfelsőbb Szövetségi Bíróság (STF) bírái ellen, akik központi szerepet játszottak a 2023. január 8-i puccskísérletben. Fő célpontjuk Alexandre de Moraes, a puccsisták elleni eljárásokban eljáró bíró. Ő egyben az egyik leginkább elutasított személyiség a Bolsonaro-támogatók körében. Moraes volt az is, aki Jair Bolsonarót szabadságvesztésre ítélte, és fellépett a puccs előkészítésében részt vevő magas rangú katonai vezetők ellen.
A Banco Master1 körüli botrány nyomán azonban több bíró is gyanúba keveredett, köztük Moraes, az ügyért felelős előadó, André Mendonça, valamint a Legfelsőbb Választási Bíróság elnöke, Nunes Marques. Alig 30 nappal az első forduló előtt a botrány még agresszívabb retorikát váltott ki a Bolsonaro-támogatók részéről Moraes és az STF ellen.
A szenátus új összetétele tovább rontja a baloldal számára amúgy is kedvezőtlen erőviszonyokat, amely csupán 16 mandátummal fog rendelkezni, míg a politikai közép erői hasonló számú mandátumot fognak elérni. Ahhoz, hogy egy STF-bírót vádemelési eljárás keretében elmozdítsanak tisztségéből, 54 szavazatra van szükség a szenátusban. Az eljárást előbb a felsőház elnökének kell kezdeményeznie.
Életünk legnehezebb második fordulója
A második forduló október 25-én lesz. A két forduló között három hét telik el, amely alatt Lulának valamivel több mint kétmillió szavazatnyi lemaradást kell ledolgoznia. A helyzet kedvezőtlen, bár még nyitott. Az eredmény attól függ majd, hogy az őt támogató koalíciónak – amely a PT, a PCdoB, a PV, a PSOL, a Rede, a PSB, a PDT és regionális szövetségesekből áll – mennyire sikerül bővítenie választói bázisát.
Északkeleten, egy 43,5 millió választópolgárral rendelkező régióban, amely az országos választói névjegyzék 27,4 százalékát teszi ki, Lula ismét egyértelműen győzedelmeskedett. Csak a három legnagyobb választókerület – Bahia, Pernambuco és Ceará – összesen 25,5 millió választót számlál, ami az északkeleti választók közel 60 százalékát jelenti.
Északkelet 2002 óta a PT legfontosabb választási fellegvára az elnökválasztásokon. Még 2018-ban is, amikor Jair Bolsonaro nyerte el az elnöki posztot, az akkori PT-jelölt, Fernando Haddad tudott győzedelmeskedni a régióban. Az első fordulóban Lula mind a kilenc államban nyert 21,49 millió szavazattal, azaz 63,77 százalékkal, szemben Flávio Bolsonaro 10,40 millió szavazatával, ami 30,85 százaléknak felel meg.
A második forduló kulcsa abban fog rejleni, hogy Lula tovább növelje előnyét az északkeleti régióban, amely az első fordulóban 33,7 millió érvényes szavazatot hozott. A délkeleti régió azonban 48,48 millió szavazattal jelentősen nagyobb súllyal bírt, ezt követte a déli régió 17,51 millióval, az északi régió 10,19 millióval és a középnyugati régió 9,08 millió szavazattal.
Az északkelet emellett az a régió, ahol a PT-kormányok szociálpolitikája hagyta a legmaradandóbb nyomot a választók körében. Ez tükröződik a párt iránti tartós támogatásban az elmúlt két évtizedben. Délen és a középnyugaton viszont a jobboldali jelöltek 2006 óta stabilabb eredményeket érnek el.
A szavazatok jövedelmi szint szerinti megoszlása az eredmény egy további fontos dimenzióját mutatja. A szeptemberi legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Lula a legfeljebb a minimálbér kétszeresét keresők körében a szavazatok 47 százalékát szerezte meg, Flávio Bolsonaro viszont csak 27 százalékot. A minimálbér kettő és ötszöröse közötti jövedelemmel rendelkező háztartásokban viszont Flávio 42–31 százalékos arányban vezetett Lula előtt. Azok körében, akik minimálbért ötszörösénél keresnek többet, a különbség 47–27 százalékra nőtt. Lula támogatottsága a társadalmi piramis alsó rétegeiben továbbra is jelentősen nagyobb, azonban a munkásosztály és a kispolgárság középső jövedelmi rétegeiben gyengül.
Ezeknek a népességcsoportoknak a kormány néhány intézkedést indított el. Ezek közé tartozik a 5.000 real (kb. 330 ezer forint) alatti jövedelmek jövedelemadó-mentessége, a 7.300 real (kb. 480 ezer forint) alatti jövedelmek adójának csökkentése, valamint a „Desenrola Brasil” (Brazília ki az adósságból) program, amelynek célja az adósságátalakítás megkönnyítése. Ezenkívül kiterjesztették néhány, a lakásépítésre szánt finanszírozási programot. Eddig azonban úgy tűnik, hogy ezek az intézkedések nem eredményeztek olyan mértékű támogatást a választók körében, mint amilyet Lula a jövedelemszegény rétegek körében élvezett.
Ahhoz, hogy ezekben a társadalmi csoportokban ismét teret nyerjen, Lulának új, társadalmi szempontból jelentős intézkedésekkel kell kiegészítenie a választási kampányát. Ide tartozhatna a munkaidő-csökkentés – amelyet jelenleg a szenátus blokkol –, valamint a szövetségi kormány által finanszírozott, ingyenes tömegközlekedési rendszer bevezetése a nagyvárosokban.
Ezek a társadalmi csoportok különösen nagy befolyással bírnak az ország délkeleti és déli részén. Ezek olyan régiók, ahol a bolsonarizmus retorikájának egy részét különböző társadalmi ellentétekre irányította. Ide tartozik az északkeleti lakosokkal szembeni idegengyűlölet, a szociális segélyekből élők megbélyegzése, valamint az állami oktatási és egészségügyi rendszer hiteltelenítése. Az elmúlt hetekben ez a támadás még a szélsőjobboldalhoz kritikus hozzáállású katolikus egyházi vezetők előtt sem állt meg.
A második fordulóban sokkal többről van szó, mint csupán a jelenlegi kormány hatalomban maradásáról. Kockán forog az 1988-as alkotmány óta kiépített szociális védelmi rendszer nagy része, az állami vállalatok jövője, valamint az ország autonómiájának mértéke az Egyesült Államok nyomásával szemben. Ehhez jön még az alapvető demokratikus szabadságjogok – mint például a választási és igazságszolgáltatási rendszer függetlensége, a sajtószabadság, valamint az egyesülési és tüntetési szabadság – megőrzése.
A döntő kérdés az, hogy Brazília milyen irányt fog követni a szélsőjobboldal előretörése fényében. A bolsonarizmus ugyan rendszerkritikus erőként mutatkozik be, programja azonban a gazdasági dereguláció elmélyítésére, a szociális és munkajogi jogok gyengítésére, valamint az autoriter hatalmi formák megerősítésére irányul. A második forduló eredményének következményei ezért messze túlmutatnak a két jelölt közötti versengésen.
Írta: David Cavalcante brazil újságíró és a független brazil hír- és elemzőportál, az „Esquerda Online” tagja
1. A Banco Master körüli botrány a 2025-ben összeomlott, Daniel Vorcaro vállalkozó bankjával kapcsolatos, kiterjedt pénzügyi csalások gyanújára vezethető vissza. A nyomozás során Flávio Bolsonaro elnökjelölt is gyanúba keveredett, miszerint részt vett a „Dark Horse” című, apjáról, Jair Bolsonaróról szóló film finanszírozásával kapcsolatos pénzmosásban. Alexandre de Moraes pedig a Vorcaro-val fenntartott kapcsolatai, valamint a bank és felesége ügyvédi irodája között kötött, több milliót érő szerződés miatt került a kritika kereszttüzébe.
Forrás: Jacobin Latinoamérica
