Max Bellemare ügyvéd a martinique-i tiltakozó mozgalomról és vezetőjéről, Rodrigue Petitot-ról.

Franciaország tengerentúli megyéjében, Martinique-ban a magas élelmiszerárak az utcára kergetik az embereket. Az RPPRAC (Rassemblement pour la Protection des Peuples et des Ressources Afro Caribéens – Mozgalom az afro-karibi népek és erőforrásaik védelméért) nevű tiltakozó mozgalom már több hónapja tüntetésekre hív. Néha utcai harcokra is sor kerül. Közben a mozgalom vezetője, Rodrigue Petitot börtönben van. Ön az ügyvédje, mi az ügyfele helyzete?
Őrizetben várja a tárgyalást, amelyre január 21-én kerül sor. A bíróság attól tart, hogy kikerülhet a biztonsági hatóságok ellenőrzése alól, és újabb bűncselekményeket követhet el. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy egyszerűen csak alapvető jogait gyakorolta, a szabad véleménynyilvánítás jogát. De sokakat felháborít, mert igazat mond, azt mondja, hogy Martinique-on nagyon drága az élet, hogy az árak túl magasak, hogy monopolhelyzet van, és hogy a problémát úgy lehetne megoldani, ha a vállalatokat arra kényszerítenénk, hogy csökkentsék a haszonkulcsukat, hogy az árak csökkenjenek.

Ügyfelét azzal vádolják, hogy megfenyegette az állam egyik képviselőjét. Mi történt pontosan?
Azzal vádolják, hogy másokkal együtt erőszakkal bejutott a prefektus rezidenciájára, ahol Jean-François Carenco, Franciaország tengerentúli területekért felelős minisztere tartózkodott. Az igazság azonban az, hogy meghívták őket. Meglepődtünk azon is, hogy a reakció ilyen heves volt. A problémák már egy ideje fennállnak. Még 2009-ben az akkori elnök, Sarkozy Martinique-ra jött, hogy meghallgassa a különböző feleket. Most a miniszter nem hajlandó részt venni egy találkozón, amelyet az RPPRAC mozgalom képviselői kértek.
Volt már kerekasztal-beszélgetés az alacsonyabb árakról való tárgyalás érdekében. Mi lett az eredmény?
Igen, a nagy kiskereskedelmi láncok képviselői, a parlamenti képviselők, a prefektus és a mozgalom képviselői is összeültek. Az eredményt azonban a RPPRAC nem fogadta el, és nem írták alá, mivel csak 3.000 egyedi tétel szerepelt benne. Ez azonban nem elég. 30.000 vagy 40.000 kellene.
Mekkora az árkülönbség a –felejtsük el a drága Párizst – Lyonhoz, Bresthez vagy Nantes-hoz képest?
A különbségek óriásiak, néha három-négyszeresek is. Ezt az állam is elismeri. Minden tisztségviselő, aki idejön a szigetre, 40 százalékos pótlékot kap a „drága élet” kompenzálására, éppen azért, mert feltételezik, hogy az itteni élet 30-40 százalékkal drágább. A lakosság többsége azonban nem kapja meg ezt a prémiumot.
Politikai fogolyként tekint Rodrigue Petitot-ra?
Igen, ügyvédként ezt politikai fogvatartásnak tekintjük. Mert itt a büntetőjog egy politikai problémára reagál. Úgy gondoljuk, hogy ez túlzás. Igen, voltak felhívások a városházák megtámadására. Itt azonban nem Kalasnyikovval való támadásokról volt szó, hanem a politika megváltoztatásáról. Vannak más jogi lehetőségek is. Petitot úrral szemben házi őrizetet lehetne elrendelni, beleértve az elektronikus bokajelzővel való megfigyelést is.
Mit tanácsolna politikailag Rodrigue Petitot-nak? Alakítson pártot és vegyen részt a következő választásokon?
Igen, pontosan ezt kellene tennie. Egy társadalmat forradalmakkal vagy választásokkal lehet megváltoztatni. A forradalom vérontással jár. Tehát jobb, ha választásokon és tüntetéseken keresztül érünk el javulást.
Mekkora jelenleg a mozgalom?
Ezt nehéz megbecsülni. A tüntetések alapján 2000-3000 emberről van szó. Ha abból indulok ki, hogy Fort-de-France-ban (főváros, 75 ezer lakos, a szerk.) hányan szólítanak meg az utcán, hogy üzeneteket adjanak át Petitot úrnak, akkor sokkal többen vannak. Minden társadalmi osztályból, minden korosztályból jönnek. Ami méltányos, hogy ezt mondjam: csak a tüntetéseken a támogatók száma meghaladta az egyes képviselők szavazóinak számát a legutóbbi választáson.
Az interjút Tom Mustroph készítette
Forrás: ND