Mexikó: A maja közösségeket a kartellek erőszakos tevékenysége és az idegenforgalmi fellendülés fenyegeti. Beszélgetés Esther Sulubbal, aki kézműves és őslakos maja aktivista, aki a mexikói Yucatán-félszigeten fekvő Felipe Carrillo Puerto városából származik, és az »U Kúuchil K Ch’i’ibalo’on« (Őseink helye) nevű közösségi központban tevékenykedik.
Mint maja származású személy, a mexikói Yucatán-félszigeten egy „U Kúuchil K Ch’i’ibalo’on” nevű intézményben tevékenykedik, ami annyit jelent, hogy „Őseink helye”. Hogyan néz ki ott a munka?
Mi hoztuk létre a közösségi központot, és ott emlékezünk meg őseinkre, akik ellenálltak a gyarmatosításnak. Elmondjuk a gyermekeknek és a fiataloknak, hogy újra kapcsolatot teremtsenek a természettel. Ehhez műhelymunkákat szervezünk vagy színházi előadásokat tartunk. Játékos módon szeretnénk átadni a gyermekeknek őseink kultúráját. Elutasítjuk azt a haladást, amelyet az állam hirdet. Ez Cancúnnal kezdődött, amely ma már a turizmus fellegvára. Később csatlakozott hozzá Playa del Carmen is. A Tren Maya (Maya-vonat) építésével ez a folyamat tovább erősödik. Minden gentrifikálódik, a megélhetési költségek az egekbe szöknek. Eközben a turizmust a szegények megsegítésének állították be, mivel állítólag munkahelyeket teremt. De a beruházások befejezése után ezek a munkahelyek ismét megszűnnek. Egyébként csak az alacsony bérű turisztikai szektorban vannak munkahelyek, szabályozatlan munkaidővel. Gyakorlatilag a turisták szolgáiként.
Egy olyan beruházás, amely jelenleg aggodalmat kelt bennünk, a „Puerta al Mar” (Kapu a tenger felé). Eredetileg csak egy földút vezetett oda, egy maja halászfaluhoz. Most viszont egy, a Sian Ka’an természetvédelmi területen átvezető, a tengerhez vezető utat akarnak építeni a turisták számára. Ez veszélyezteti a falu létét és a helyi biodiverzitást.
A „Tren Maya” még a nevében is hordozza a „maya” szót. Volt egyáltalán beleszólása a népének?
A projekt kezdete óta minket, majákat soha nem vontak be a döntéshozatalba, pedig a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 169. számú egyezménye szerint ez elengedhetetlen lenne az őslakos népek területeinek kezelése során. A környezetvédők is megpróbáltak jogi úton fellépni a projekt ellen, mivel a vasúti hálózat kiépítése kiterjedt mértékben tönkreteszi a környező természetet. Például a vasútvonal betonpilléreit cenotékba (édesvízzel teli barlangnyílások) építették. Ehhez kilométernyi őserdőt pusztítottak el.
Hatalmas probléma azonban a kábítószer-kereskedelem, amely korábban inkább Mexikó északi és középső részein terjedt el. A „Tren Maya” és az idegenforgalom révén a kartellek most itt is megvetik a lábukat. Háborúznak egymással, és megpróbálják kiirtani egymás teljes ügyfélkörét. Felipe Carrillo Puerto-t is elragadta ez az erőszak. A kartellek egyre erőszakosabban járnak el, és egyszerűen elrabolják a gyerekeket a szüleik házából. A katonaság csak azért van a helyszínen, hogy megvédje az infrastrukturális projekteket, mint például a tulumi repülőteret, de minket nem.
A korábbi maja generációkat is szörnyű erőszak érte. Ki volt ennek a forrása?
A spanyol gyarmatosítók 500 évvel ezelőtti erőszakja soha nem ért véget. Az 1930-as években mexikói katonák törtek be a községembe, és mészárlást hajtottak végre. Házainkat és mezőinket felgyújtották. Évekig menekültek az őseim az őserdőbe. Akkoriban az a hit uralkodott, hogy mi nem vagyunk mexikóiak. Ezért vagyok büszke arra, hogy maja identitásunk továbbra is fennmaradt, annak ellenére, hogy az állam megpróbált asszimilálni minket. Ennek ellenére ma új problémákkal kell szembenéznünk: 50 évvel ezelőtt, amikor még gyerek voltam, abból tudtunk megélni, amit termesztettünk. Ma rosszabb helyzetben vagyunk, mint akkor. Mikor váltja be ígéretét a haladásról szóló, széles körben elterjedt elképzelés?
Milyen a maják viszonya az állami intézményekhez?
Eddig nem értünk el sikereket a bíróságok előtt. Andrés Manuel López Obrador elnöksége óta, aki mindenáron meg akarta valósítani a „Tren Maya” projektet, csak lefelé megyünk. Pedig mi, maják, hittünk benne, mert baloldali. Claudia Sheinbaum egyszerűen folytatja a munkáját. Mexikóban sok őslakos él. Mindannyian hasonló problémákkal küszködnek. Ezen semmi sem változott. Az államtól alig kapunk segítséget. Nem is várunk tőle. Ehelyett a lehetőségeinkhez mérten védekezünk, mivel az állam azt akarja, hogy a közösségünk eltűnjön.
Interjút készítette: Ben Francke
Forrás: JungeWelt
