A maja-máasewáalok Mexikóban megnyitották saját emlékezetüket őrző házukat, és autonóm történelmi munkájuk keretében őseik ellenállására emlékeznek, a jelenre és a jövőre vonatkozó következtetésekkel.
2026. július 30-án a Yucatán-félsziget déli részén fekvő Dzulá településen megnyitotta kapuit a Casa de la Memoria. Az önigazgatású közösségi tér egy szervezett maja-máasewáal kezdeményezésen alapul, akik évek óta foglalkoznak (nagyszüleik) lázadó történelmével és autonómiájával: 1847-től 1901-ig ők, mint Maya-Cruzoob, a mai Quintana Roo állam nagy részét védték a mexikói hadsereg általi katonai megszállás és a nemzeti és nemzetközi vállalatok általi erőforrás-kizsákmányolás ellen.
A lázadók néhány leszármazottja nem korlátozza a tévesen „kaszt-háborúnak” nevezett felkelést a 20. századra: az ellenállás már a Conquistával kezdődött, és az ország legfiatalabb szövetségi államának létrehozása után sem szűnt meg soha. Különösen az 1970-es évektől kezdődő tömeges turizmus, illetve a jelenlegi óriásprojektek, mint például a Tren Maya, nemcsak a terület kizsákmányolását hajtják tovább, hanem a történelmet és az emlékezetet is ennek a támadásnak teszik ki. Míg a szövetségi kormány mára hivatalosan is elismeri a „kaszt-háborút”, a felkelők tényleges céljait elhallgatják. Még 1933-ban is fegyveresen harcoltak a maja lázadók a mexikói hadsereg ellen. Ez a Dzulá községben történt, amelyet szándékosan választottak a ház helyszínéül.
A megnyitó időpontját is célzottan választották meg: egybeesett a „kaszt-háborút” vitatott kezdőpontjának, 1847. július 30-ának hivatalos, állami megemlékezéseivel.
Ennek megfelelően a kicsi, de teltházas Casa de la Memoria első kiállításai éles kontrasztot alkotnak a „múltbeli” felkelésről szóló szokásos értelmezéssel: két fotókiállítás díszíti a falakat. „Dzulá: a száműzetés ideje” címmel 2026-ban először állítanak ki képeket ott, ahol azok 1936-ban készültek. Eddig a dán fotográfus, Helga Larsen által Evaristo Sulúb köré csoportosuló lázadók látogatása során készített számos fénykép többsége európai és amerikai múzeumi és egyetemi archívumokban tűnt el. „Történelmi pillanat, hogy ezek a fényképek visszakerülnek a közösséghez” – mondta a láthatóan meghatott Esther Sulub, Evaristo unokája.
Egy második kiállítás nemcsak a máasewáalok múltbeli és jelenlegi küzdelmeit köti össze, hanem hidakat épít az idők és az óceánok között is. A „A romák emlékezete és szívverése” című kiállítás egyaránt foglalkozik a német náci rezsim alatt a romák ellen elkövetett népirtás történetével, valamint a méltóságért és az emlékezetért folytatott folyamatos küzdelemmel. A számos fotót a németországi önszerveződő roma közösségek képviselőinek hangjai kísérik, ami az Amoro Drom és az Amaro Foro e.V. civil társadalmi szervezetek, valamint a Máasewáal közötti intenzív együttműködés eredménye.
Az üldöztetés és a feledés ellen szóló lázadó történeteknek életben kell maradniuk: a július 30-i kiállításmegnyitót rituálék, a Sáasil Uj ifjúsági tánccsoport előadásai, közös étkezés és beszélgetések kísérték. A fotók egész szeptemberben és októberben is láthatók a Casa-ban.
„Augusztustól kezdve a Casa de la Memoria sokszínű és független közösségi programot valósít meg. Az állandó kulturális program művészeti műhelyeket, a lázadó emlékezet szájhagyományáról szóló előadásokat, dokumentumfilmek vetítését, valamint egy közösségi könyvtár működtetését foglalja magában, amelynek állománya adományokból származik” – állítja a kezdeményezés.
Gilmer May, egy Dzulából származó fiatal férfi, aki különösen a fiatalokat szeretné közelebb hozni a Casához, hangsúlyozza: „Ez a projekt nagyon fontos a közösség számára, mivel a fiatalok itt információkat találhatnak a népük történetéről, hiszen máshol nincs olyan hely, ahol megismerkedhetnének a maja-máasewáalok ellenállásának múltjával. Ez azért fontos, mert mi a nagyszüleink küzdelmeinek és ellenállásának eredményei vagyunk.”
Forrás: permanecer
