Az őslakosok olyan földeket követelnek vissza, amelyeket már lehatároltak, és amelyeket a nagyüzemi agrárvállalkozások használnak. Fegyveres támadásokban többen megsérültek.
A brazil kormány közvetítő missziót indított az őslakos közösségek és a mezőgazdasági nagybirtokosok közötti viták rendezésére.
Ez azt követően történt, hogy Brazília déli és nyugati részén erőszakos támadások érték az őslakosokat. Az őslakos népek minisztériumának, az emberi jogok minisztériumának és az őslakos népekért felelős nemzeti alapítványnak (Funai) a tisztviselőit most ezekbe a régiókba küldik, hogy a földdel kapcsolatos konfliktusokat elsimítsák és biztosítsák az őslakos csoportok védelmét.
Mato Grosso do Sul állam különböző régióiban a Guarani Kaiowá legalább négy tagját lelőtték és megsebesítették egy 50 fős, kisteherautókon közlekedő csoport támadásai során. A Douradina, Caarapó és négy másik közösségben kirobbant konfliktusokat az váltotta ki, hogy az elmúlt hétvégén az őslakos csoportok tagjai visszafoglalták a már elhatárolt területeket, mint például Panambi-Lagoa és Amambaipeguá. Az akció oka az volt, hogy földjeiket mezőgazdasági nagyvállalatok használják.
Bár Panambi-Lagoa őslakos területét hivatalosan elismerték és 12 100 hektárban határozták meg, a demarkációs folyamatot az elmúlt 13 évben nem sikerült meghatározni.
A guarani kaiowá a „hosszú évek várakozásával” indokolják ősi területük visszafoglalását. Ennek következménye a „műanyag fóliából készült kunyhókban való túlélés, megfelelő életkörülmények nélkül”, és továbbra is ki vannak téve „a latifundisták fenyegetésének és üldözésének”.
Az Aty Guasu, egy guarani kaiowá szervezet közleménye szerint a támadást a térségből származó földművesek hajtották végre, akik behatoltak a közösségükbe. „Gyilkos céllal lövöldöznek és mészárlással fenyegetőznek. Sürgősen segítséget kérünk”.
Az érintettek az Instagramon hívták fel a figyelmet az incidensre, és Luiz Inácio Lula da Silva elnökhöz fordultak segítségért. „A guarani és kaiowá népnek volt türelme várni, amikor Lula azt mondta, hogy prioritást élvezünk. Most több visszafoglalást fogunk végrehajtani, és emiatt vérontás és halál fenyeget minket”.
A nyugat-brazíliai incidenseket most a Funai és a szövetségi ügyészség fogja kivizsgálni.
A déli részen két földvisszafoglalás során is latifundista erőszakos cselekmények színhelye volt. A Rio Grande do Sul államban lévő Pontãóban öt napon belül kétszer is fegyverrel támadtak a Kaingang tagjaira. Ezt az váltotta ki, hogy őslakos családok visszatértek egy, az eredeti területükhöz közeli területre. A Funai demarkációs folyamat itt is évek óta holtponton van.
Paranából származó marhatenyésztők szintén megtámadták az Avá-Guarani Arapoty-t a Guasu Guavirá őslakosok földjén. Fegyvereket használtak, felgyújtották kunyhóikat és élelmüket. Az őslakosok missziós tanácsának (Cimi) egyik alkalmazottját megfenyegették és üldözték.
Nem ez az első eset, hogy az említett helyeken erőszakos cselekmények történtek az őslakosok ellen. Az elmúlt években és hónapokban hasonló incidenseket dokumentáltak a földdel kapcsolatos konfliktusok kapcsán. Ezek az őslakos közösségek elleni támadások gyújtogatásokkal, gyilkosságokkal vagy lövések okozta sérülésekkel végződtek.
A Cimi nyilatkozatban ítéli el az őslakos közösségek elleni fegyveres támadásokat Mato Grosso do Sul, Rio Grande do Sul és Paraná tartományokban. A missziós tanács bírálja, hogy az őslakosok politikájának mélyreható változásaira tett ígéretek ellenére kevés előrelépés történt az őslakosok által védett területek kijelölése terén. A 2023-as évet továbbra is az őslakosok jogai elleni támadások jellemezték.
A Cimi azonnali cselekvésre és „politikai, jogi és adminisztratív intézkedések elfogadására szólít fel az őslakosok védelmének garantálása, valamint az agresszorok büntetőjogi felelősségre vonása és az őslakos területek lehatárolása érdekében”.
A Missziói Tanács szerint a nagybirtokosok úgy érzik, hogy egy ideiglenes kerettörvény legitimálja tetteiket, „mindig a büntetlenség bizonyosságával”. Ez a 14.701/23-as törvényre és az alkotmánymódosítási javaslatra, a PEC 48-ra utal, amelyet az őslakosok és az aktivisták a „halál PEC-jének” neveztek el.
Ez az őslakosok területi követeléseit az alkotmány 1988. október 5-i kihirdetésének időpontjához kötné. Következésképpen, ha egy őslakos közösség igényt tart egy területre, akkor bizonyítania kell, hogy már a határnap előtt is ott élt, vagy megpróbálta jogszerűen igényelni a területet.
Az új szabályozás azonban nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a népeket már elűzték a történelmileg gyarmatosított területekről ezen időpontig. Ha az alkotmánymódosítás hatályba lép, akkor az agrárüzlet érdekei és hatalma miatt folytatódni fog a földvesztés és az őslakosok elüldözése.
Írta: Maria Luziara Hatje
Forrás: Amerika21
