Brazília: A helyzet különösen bizonytalan a külvárosokban

A heves esőzések után Rio Grande do Sulban áradások keletkeztek, sokan meghaltak, és több tízezren maradtak hajléktalanok. Ön az MTST hajléktalan mozgalom aktivistája, és jelenleg Porto Alegrében tartózkodik. Milyen a helyzet a helyszínen?

Szörnyű, különösen persze azért, mert nagyon sok haláleset történt. Az emberek szenvednek, sokaknak teljesen felfordult az élete. Az ellátás teljesen bizonytalan, különösen az egészségügyben. Ez egy nagyon fájdalmas folyamat. Sokan mindent elvesztettek: a házukat, a bútoraikat, a könyveiket, a fényképeiket, egyszerűen mindent.

Az önök mozgalma tulajdonképpen arról ismert, hogy a városi üresedéseket a házfoglalásokon keresztül hasznosítják. Hogyan nyújtanak most segítséget Rio Grande do Sulban?

A katasztrófa utáni második napon kezdtünk szervezkedni és bővíteni a struktúráinkat. Porto Alegrében van egy szolidaritási konyha, amely a katasztrófa előtt egy nap körülbelül 400 ebédet készített. A heves esőzések után fokoztuk a konyha munkáját, és most 4000 ebédet osztunk ki. Ez azt jelenti, hogy sok ember legalább napi egy meleg ételt kap.

A szolidáris konyhák modellje a koronavírus-járvány idején is bizonyított. Több tízezer embert láttak el általuk.

Igen, az MTST évtizedek óta dolgozik a nagyvárosok perifériáin, és szoros párbeszédet folytatunk a szegénynegyedek lakóival. Szolidaritási konyháink körülbelül négy éve léteznek. Célunk az éhezés elleni küzdelem, de az is, hogy kapcsolatokat építsünk a periférián élő családokkal. Országos szinten már régóta tárgyalunk a vészhelyzeti struktúrákról, és mostanra úgy szerveződtünk, hogy gyorsan tudunk reagálni a katasztrófákra. Ez lehetővé tette számunkra, hogy más helyzetekben is gyorsan cselekedjünk. A kormányok viszont gyakran nehezen tudnak gyorsan reagálni a katasztrófákra. A Rio Grande do Sul-i áradások idején nemcsak élelmiszert osztunk, hanem ruhát is a rászorulóknak, és házakat építünk újjá.

Brazília déli részét nagyon konzervatívnak tartják, és a radikális jobboldali exelnök sok támogatója él itt. Hogyan reagál a lakosság arra, hogy egy határozottan baloldali mozgalom ennyire jelen van a katasztrófa-elhárításban?

Van itt egy osztályperspektíva. A munkások, akár baloldaliak, akár jobboldaliak, akár képzettek, akár nem, nagyon támogatnak minket. Sokan ismernek minket, és tisztában vannak azzal a munkával, amit már régóta végzünk. A Porto Alegre-i szolidaritási konyhánk már három éve működik. Tehát nem ma kezdtük el a munkánkat. Gyakran mondják nekünk: jó, hogy léteztek.

Látszik, hogy a külvárosi szegényeket különösen súlyosan érintette a közelmúltbeli katasztrófa?

Kétségtelen, hogy a klímakatasztrófa hatásai egyeseket jobban sújtanak, mint másokat. Nyilvánvaló, hogy a külvárosokban élőket sújtotta a legsúlyosabban. Ők azok az emberek, akiket már így is sokféleképpen kizsákmányolnak, és akiknek alapvető dolgok hiányoznak: víz, áram, kulturális létesítmények, jó iskolák, lakhatás. Ugyanakkor Brazília perifériái olyan helyek, ahol nagyobb a közösségi megértés. Az emberek jól ismerik egymást, régóta mozgalmakba szerveződnek, és harcolnak a jogaikért. Az elhanyagoltság hosszú tapasztalata miatt az emberek sokkal jobban függnek egymástól, mint a város többi részén. A szolidaritás itt a mindennapi élet része.

Jelenleg melyek a legnagyobb kihívások a munkája során?

Az első dolog az, hogy konkrét támogatást nyújtsunk az embereknek. Mind a szükségszállásokon, mind a külvárosokban. Egyeseknek teljesen újra kell építeniük az életüket, és külső segítségre szorulnak. De nem szabad ugyanúgy reagálnunk erre a katasztrófára, mint ahogyan mindig is tettük. Új megoldásokra, új kezdeményezésekre van szükségünk. Nem akarunk visszatérni a normalitáshoz – mert az igazságtalan és kizsákmányoló volt.

Az éghajlati katasztrófák következményeit illetően is?

Igen, számunkra a klímaváltozásra adott válasz a jogok biztosítása és a szegény emberek lakhatásának biztosítása is. Van egy történelmi adósságunk a szegény lakossággal szemben, amelyet tiszteletben kell tartani. Brazíliában különösen a földkérdés központi kérdés, amely az erőszak és az emberi jogok megsértésének forrása. Foglalkoznunk kell a földkérdéssel, mert: ezek a családok azok, akik végső soron biztosítják a környezet védelmét.