Argentínában a populista, radikális jelölt, Milei győztesen kerül ki a vasárnapi előválasztásokból. Interjú Fernando Rossóval
Fernando Rosso
argentin újságíró, a La Izquierda Diario társalapítója.
A vasárnapi argentin
előválasztásokon az ultraszélsőjobboldali Javier Milei a szavazatok 30
százalékával egyértelműen az első helyre pozícionálta magát. Miért nem látta
ezt előre senki?
A legtöbb közvélemény-kutatót váratlanul érte, mert az elutasítás és a mindennel szembeni düh a jelek szerint kiterjedt arra is, hogy az emberek nem hajlandóak válaszolni a közvélemény-kutatásokra. A legtöbben a peronista Unión por la Patria és a jobboldali Juntos por el Cambio többségi koalícióinak visszaesését regisztrálták, de nem fogták fel Javier Milei és a „libertárius” ultrajobboldal előretörésének valódi mértékét. Tudták, hogy jól fog kampányolni, de azt nem, hogy ezeket az eredményeket eléri. Milei országos szinten első lett, és a legtöbb tartományban győzött. Ahhoz azonban, hogy megértsük a rá leadott szavazatokat, a nagyon magas tartózkodási arány összefüggésében kell vizsgálni őket: A 2019-es elnökválasztási előválasztásokon a tartózkodás 23,6 százalék volt, múlt vasárnap pedig 31. A két jelenség – a Mileire leadott szavazatok és a növekvő tartózkodás – ugyanannak a jelenségnek, a hagyományos politika elutasításának a része.
A peronizmus számára a
27 százalék története legrosszabb eredményét jelenti. Mennyire mélyen van
válságban?
Ez egy újabb epizód a peronizmus hosszú válságában. Már jó ideje nem tudta megnyerni a népszavazást. A peronista kormány elmúlt négy évének tapasztalatai Alberto Fernández elnökletével nagyon sokatmondóak voltak, mert azzal az ígérettel került hatalomra, hogy helyrehozza a jobboldali Mauricio Macri által okozott társadalmi károkat. De aztán a Nemzetközi Valutaalap kérésére elmélyítette az úgynevezett kiigazítást, növelte a szegénységet, az inflációt és a reálbércsökkenést. Szinte semmilyen engedményt nem tett az embereknek, ehhez jöttek még a járványok és az ukrajnai háború hatásai. Ez tovább rontotta a kapcsolatot a munkásosztállyal és a lakossággal. A munkásosztály széttöredezése zajlik, a bizonytalanság általánossá válásával, a rugalmassággal és a bizonytalan munka új formáinak megjelenésével, amelyeknek kevés vagy semmi közük ahhoz a társadalmi világhoz, amelyet a peronizmus történelmileg képviselt.
Hat százalékkal a
baloldali-peronista ellenjelölt, Juan Grabois meglepően jól szerepelt a most
jelölt Sergio Massával szemben. Mennyire befolyásos a baloldal a peronista
szövetségben?
Különbséget kell tenni Grabois választói és a valós lehetőségei között, amelyekkel a peronizmuson belül befolyásolhatja a sorsokat. Szavazói elutasították a kiigazítást, az IMF-et és általában a centrista jelölt, Massa választását egy olyan koalícióban, amely történelmileg a hatalmi tényezőkhöz kötődik. Egy olyan koalícióval szemben, amelynek tagja Cristina Fernández de Kirchner, és amely hajlandó betartani az IMF-fel kötött megállapodásokat, Grabois javaslatai nagyon nehezen – vagy szinte lehetetlenül – lesznek érvényesíthetők a szövetségben. A választók politikai áramlatot fejeznek ki, de nincsenek abban a helyzetben, hogy befolyásolhassák a szövetséget.
A baloldali FITU is
elmaradt a várakozásoktól. Ez különösen érezhető volt az északi Jujuy
tartományban, ahol jelenleg népfelkelés zajlik. Ott a baloldal nem tudta
megőrizni a májusi regionális választásokon elért jó, 13 százalékos eredményét.
Milyen esélyei vannak a választásokon?
Jujuyban a PTS munkás- és őslakos vezetője, Alejandro Vilca a szenátusi jelöltségben mintegy tíz százalékot, az elnökjelöltségben pedig hét százalékot szerzett, ami enyhe visszaesést jelent. Igaz, hogy Milei tartományi szinten is nyert, de az összes többi formáció rovására. Ha összeadjuk a baloldal összes listáját, amelyek közül többen nem jutottak be az előválasztásokon, akkor 3,27 százalékot kapunk. Az októberi választásokon a baloldalnak a „két rossz közül a kisebbik rossz” érvével kell majd foglalkoznia.
Interjú: Torge Löding, Buenos Aires
Forrás: JungeWelt