A földreform a Petro-kormány mandátumának egyik központi eleme: Kolumbiában a tehenek több földdel rendelkeznek, mint a földművesek, a mezőgazdasági területek 80 százaléka a lakosság egy százalékának tulajdonában van, és a földet művelő emberek több mint felének nincs saját földje.
Az Oxfam 2018-as tanulmánya szerint ezzel Kolumbia a legegyenlőtlenebb földelosztású ország Latin-Amerikában. Ez a szélsőséges földkoncentráció vitákhoz vezet – és ezért a mai napig tartó fegyveres konfliktusok egyik fő tényezője. Az ország első baloldali kormánya most ezen próbál változtatni.
A Gustavo Petro elnök vezette kormány egyik deklarált prioritása az agrárreform keresztülvitele, amelyről a Farc gerillák és Juan Manuel Santos kormánya között 2016-ban létrejött békemegállapodás első pontjában állapodtak meg. A megállapodás értelmében hárommillió hektár földet kell újraosztani a nagybirtokosoktól, és hétmillió hektár földterületre vonatkozó földtulajdonjogot kell adni a föld nélküli kisbirtokos lakosságnak.
„Az agrárreform a módja annak, hogy elkerüljük az erőszakot a vidéken” – írta Petro júniusban a Platform X-en. Ez nem csak vagy elsősorban a földek visszaszolgáltatásáról szól az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára. Ez a 2011-ben elfogadott áldozati törvény földvisszaszolgáltatási programjának feladata. „A földvisszaszolgáltatás nem földreform. Ez egyszerűen igazságszolgáltatás” – mondja Petro. „A földreform arról szól, hogy a földnélküliek vagy a túl kevés földdel rendelkező gazdák földtulajdonjogot kapnak. Ez pedig a földtulajdon megváltoztatásán keresztül történik.”
A kormány ambiciózus terveinek jobb megértéséhez érdemes egy pillantást vetni a kolumbiai egyenlőtlen földelosztás történetére, amely a spanyol gyarmati korszak öröksége.
„A király vagy megbízottja a gyarmatosítóknak ítélte oda a földeket. Ezek nemzedékről nemzedékre szálltak, és így ugyanazokban a kezekben maradtak” – magyarázta Juan Guillermo López, a Berlini Szabadegyetem Latin-Amerika-kutatója. „Kolumbiában még nem sikerült létrehozni egy katasztert, azaz nyilvántartást a földtulajdonról. A kisgazdák gyakran informálisan vásároltak földet, nincs tulajdoni lapjuk. Ezért nagyon nehéz bizonyítani, hogy melyik föld kié, amikor az agrárreformról van szó. Ez a nagy földprobléma” – mondja López.
Ez a tisztázatlan tulajdonviszonyok, valamint a 20. században kudarcot vallott agrárpolitika, a fegyveres konfliktusok és a félkatonai erőszak következtében bekövetkezett illegális földvásárlások a földek egyre növekvő koncentrációjához vezettek. Az eredmény: több millió földnélküli gazdálkodó.
A földek újraelosztására irányuló erőfeszítések csaknem egy évszázaddal ezelőtt kezdődtek Alfonso López Pumarejo elnök 1936-os és Alberto Lleras Camargo elnök 1961-es liberális reformjaival. Ha ezeket végrehajtották volna, jelentős hatással lettek volna a földek elosztására. Sikerük azonban nagyon korlátozott volt – részben koncepcionális okokból, részben pedig azért, mert heves ellenállásba ütköztek azon társadalmi csoportok részéről, amelyek még ma is hasznot húznak ezekből az egyenlőtlenségekből.
Egy további, 1994-es reform az ország gazdaságának neoliberális megnyitását biztosította az állami deregulációval és különböző szabadkereskedelmi megállapodásokkal. Ez védtelenül hagyta a mezőgazdasági ágazatot, és Kolumbia egyre távolabb került a termelő és önellátó gazdaságtól. Ezt követte a bányászat és a szénhidrogén-ágazat gyors növekedése, valamint olyan mezőgazdasági termékek behozatala, amelyeket a kisbirtokosok nagyrészt maguk is meg tudtak volna termelni. A szabadpiacon nem tudtak lépést tartani, részben az infrastruktúra hiánya, az országban uralkodó erőszak és az állami védelem hiánya miatt. Minden agrárreform-kísérletet (erőszakos) ellenreform követett, ami még nagyobb földkoncentrációhoz vezetett.
A földtulajdon gazdasági és politikai hatalmat jelent
Kolumbiában a földtulajdon mindenekelőtt egy dolgot jelent: gazdasági és politikai hatalmat. Aki hagyja, hogy a földnélküli munkások feudális módon megműveljék a saját földjüket, az irányítja azt. A nagybirtokosok ezért többek között a választási eredményeket és a regionális politikát is befolyásolják. Pontosan ezért áll a földkérdés az évtizedek óta tartó kolumbiai konfliktus középpontjában.
A potenciális termőföldek nagy részét azonban egyáltalán nem hasznosítják – és ha mégis, akkor elsősorban exportra: Kolumbia 11,9 millió hektár mezőgazdasági területtel rendelkezik. Ebből mindössze 3,9 millió hektárt művelnek. A többség parlagon hever, gazdaságilag nem termel, és extenzív szarvasmarha-tenyésztésre használják. Kolumbiában átlagosan alig több mint fél tehén jut egy hektár földre. Ez azért van, mert a gazdagság itt nem a mezőgazdaságból, hanem a spekulációból származik: a földtulajdon tőkebefektetés – a nagybirtokosok igazi üzlete.
A Petro-kormány éppen ezeket a „nem termelő birtokokat” akarja felszámolni – és ezzel hatalmas ellenségeket szerez magának. Az agrárreform ellentmond Kolumbia uralkodó osztályának érdekeivel, amely hagyományosan birtokolja az országot, és a közelmúltig mindig a képviselőivel együtt vezette az államot. Az elnökválasztási kampány során a jelenlegi ellenzék azt a hazugságot terjesztette, hogy Gustavo Petro az egész lakosság földjét, tulajdonát, házait és vállalkozásait kisajátítaná.
A jogi keret azonban már majdnem egy évszázada létezik. Jogilag, aki földet birtokol Kolumbiában, annak azt termőföldként kell használnia, „közfunkciót” kell betöltenie, és nem lehet spekuláció tárgya. Ha ez nem így van, az államnak joga van kisajátítani ezeket a földeket. Pontosan ezért a nagy földtulajdonosok állattenyésztéssel foglalkoznak. „Ha egy nagybirtokos tehenet tart, máris állattenyésztőnek számít. A probléma tehát az, hogy öt hektáron egyetlen tehenet is elhelyezhetnek, és bizonyítani tudják, hogy produktívan használják a földet” – magyarázza Juan Guillermo López kutató. A szarvasmarhák funkciója tehát nem elsősorban a kereskedelmi hasznosításuk. Pusztán a föld őrzőjének szerepét töltik be.
A kormány átfogó agrárreformra irányuló erőfeszítései a szarvasmarhatenyésztők szövetségével (Fedegán) 2022 októberében kötött politikai megállapodással kezdődtek. A hárommillió hektár piaci áron történő állami felvásárlásáról szóló megállapodás fontos mérföldkő, mivel a nagyhatalmú szövetség mindig is ellenzett minden földreformot. Jose Felix Lafaurie, a szövetség elnöke és Petro évek óta elkeseredett ellenfelek. Fedegánnak történelmi kapcsolatai vannak a restitúcióellenes hadseregekkel és jobboldali félkatonai csoportokkal is.
A több millió eurós eladás lenne az első alkalom, hogy Fedegán támogatná az agrárreformot. Igaz, hogy a megállapodás felmenti a szövetséget a földek visszaszolgáltatásának történelmi, társadalmi és jogi felelőssége alól. Ugyanakkor viszonylag gyorsan kézzelfogható eredményeket garantálhatna, és csökkenthetné az erőszakos ellenállás kockázatát.
A megállapodás végrehajtása azonban lassan halad: a 2024 májusában aláírt megállapodás óta a Fedegán mindössze 821 114 hektár földet ajánlott fel eladásra, amelyből mindössze 208 512 hektár használható – ez a teljes cél mintegy hét százalékának felel meg. A felkínált földek sok esetben terméketlenek, nehezen megközelíthetőek és távoliak, vagy a felvásárlás jogszerűsége nem biztosított. És még a vásárlás után is késik a földek átadása.
A reform során a Petro olyan mechanizmusokra is támaszkodik, amelyeket már 30 éve létrehoztak, de soha nem hajtottak végre. Ezek közé tartozik a Nemzeti Agrárreform Rendszer. Ez olyan célokat határoz meg, amelyek messze túlmutatnak a földosztáson. Ez egy átfogó projekt a vidéki termelékenység érdekében, amely a föld és a termelési eszközök tulajdonjogának igazságos szerkezetén alapul: Az infrastruktúra bővítésével, az iparosítással és a helyi értékteremtéssel, a piacokhoz való csatlakozással, a kokatermesztés önkéntes felváltásával az élelmiszertermeléssel, az oktatásba és az egészségügybe való beruházással, valamint a hitelhez való hozzáférés biztosításával a cél az, hogy megteremtsék a feltételeket a gazdák számára az önellátó gazdálkodáshoz és a feleslegek értékesítéséhez. A cél az, hogy a kolumbiai mezőgazdasági ágazatnak termelékenységi és technológiai lendületet adjanak, hogy az ország visszanyerje élelmezési szuverenitását.
Ennek alapja már létezik: a paraszti védőövezetek (ZRC) olyan önigazgatási területek, ahol az állam a kisbirtokos lakosságot jogalanyként ismeri el, és garantálja alapvető szükségleteik kielégítését, és ezáltal hagyományos életmódjukat is. Ezekben az övezetekben a földtulajdonra vonatkozóan felső határokat állapítanak meg, amelyek a földtulajdon típusától és a piacra jutástól függően változnak. A ZRC jogi keretét az 1994. évi 160. törvény állapította meg. „Az övezeteket az Uribe-kormányok idején gerillák fellegváraként bélyegezték meg és zárták le. A Duque-kormány idején sem kaptak valódi támogatást. Ezt csak Petróval kapták meg” – mondja Juan Guillermo López. Jelenleg 14 ilyen védett terület van, amelyek közül hetet csak Petro hivatali ideje alatt ismertek el.
Jelentős előrelépések, de ellenszél a kongresszusban
A hatalmas ellenállás ellenére az agrárreform terén már eddig is jelentős előrelépés történt. A kongresszus 2024 júniusában jóváhagyta a kisbirtokos gazdák jogi személyként való elismerését. Ez a módosítás kiemeli szerepüket, mint védendő politikai alanyokat, akik aktív szerepet játszanak az agrárreformban. „A paraszti közösségeknek különleges kapcsolatuk van a földdel, amely az élelmiszertermelésen alapul” – áll a törvényben. A törvény célja továbbá, hogy jogot biztosítson számukra az előzetes konzultációra, amely korábban csak az őslakos közösségek tagjaira vonatkozott.
Ugyanezen a napon a szenátusi kamara jóváhagyta az agrár- és földügyi bíróság (JAR) létrehozását. Hat év után a döntést a békemegállapodás végrehajtásának legjelentősebb előrelépésének tekintik. A JAR célja, hogy szakosodott bírákat telepítsen a konfliktusoknak kitett területekre, és javítsa a vidéki lakosság igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését. A cél a vidéki béke elérése a jogi eljárásokon keresztül. „Ez azt jelenti, hogy a földjogokkal, a parlagon heverő földekkel és a köztulajdonnal kapcsolatos minden vitánkat el lehet intézni” – mondja Jhenifer Mojica, aki jelenleg volt mezőgazdasági miniszter.
Egy másik törvényt azonban még át kell vinni a kongresszuson, amely meghatározza a mezőgazdasági bíróságok feladatkörét, és gyorsabb vitarendezési eljárásokat hoz létre. A projekt jelenleg erős politikai ellenállásba ütközik. Az ellenzék taktikai késlekedése végül a projekt kudarcához vezethet, ami megrendítené a vidéki lakosság intézményekbe vetett bizalmát.
A mezőgazdasági minisztérium szerint 2024 májusáig összesen 1 065 109 hektár földet szereztek meg az agrárreformhoz. Ez a terület vásárolt földekből, formalizált földtulajdonjogokból és az állam által a kábítószer-kereskedőktől elkobzott földekből áll. A kormány kritikusai a földek újraelosztásának és a földtulajdonjogok kiadásának lassú végrehajtását hangsúlyozzák. Ugyanakkor az is tény, hogy a földnélküli paraszti lakosságot, amely történelmileg a konfliktus áldozata volt, most először ismeri el egy kormány, és új narratíva kezd kialakulni a földfelhalmozás rendkívül igazságtalan valóságáról.
A Petro-kormány lefekteti az alapokat
Erre számos példa van. 2024 júniusában az Ituango régióban található El Aroban 35 családnak adtak 800 hektár földtulajdonjogot. 1997. október 27-én a félkatonai erők mészárlást hajtottak végre a községben, amelynek következtében több mint ezer kistermelő kényszerült lakóhelyét elhagyni. Az Emberi Jogok Amerikaközi Bírósága 2006-ban elítélte a kolumbiai államot, és kötelezte az El Aro-i áldozatok kártalanítására. Az ítéletet eddig minden kormány figyelmen kívül hagyta.
Júniusban további 2000 hektárnyi, korábban a maffia által elkobzott földet adtak át 181 családnak Bolívar, Sucre és Cesar régiókban. Az erőszak és a földrablás miatt sokat szenvedett területek mostantól a földművesek és a béke aláírói javát szolgálják. 2024 májusában a kormány hét megyében több mint 3000 hektárnyi kollektív földtulajdonjogot hozott létre afro-kolumbiai közösségek számára. Ebből az intézkedésből 1046 család részesült. A Magdalena megyében található Santa Bárbara de Puntóban a kormány 658 hektár földet adott a kisgazdáknak, amelyet korábban egy szarvasmarhatartótól vásárolt meg.
Kétségtelen, hogy a kolumbiai konfliktus középpontjában a földkérdés áll. Ezért az agrárreform a jövőbeli béke előfeltétele. Egyre világosabbá válik, hogy a Petro-kormány csak hivatali ideje alatt tudja lerakni az agrárreform alapjait. Hosszú távú sikere vagy kudarca egy progresszív politikai projekt folytonosságától függ. Még ha a békemegállapodásban kitűzött összes agrárreform-cél megvalósulna is, a kisbirtokos lakosságnak még akkor sem lenne elég földje egy főre vetítve ahhoz, hogy méltósággal éljen. Legalább egy dolog biztos: a több évtizedes negatív fejlemények után Kolumbia jelenlegi kormánya megteszi az első lépést annak érdekében, hogy a jövőben tehenek helyett emberek rendelkezzenek a földekkel.
Szerzők: Tininiska Zanger Montoya és Adriana YeeMeyberg
Forrás: Lateinamerika Nachrichten
