Orosz hadihajók a Karib-tengeren? Nem kis feltűnést keltett, amikor június közepén az „Admiral Gorszkov” fregatt és a „Kazan” atom-tengeralattjáró megérkezett Kuba fővárosának, Havannának a kikötőjébe. Az, hogy Kuba szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, nem újdonság. Az a tény azonban, hogy az orosz haditengerészet két erősen felfegyverzett hajót küldött az országba, némi nyugtalanságot keltett. Vajon a Karib-térség, és vele együtt esetleg Latin-Amerika is belekerült a Nyugat és Oroszország között veszélyesen eszkalálódó konfliktusba? Mi a helyzet a külső hatalmak befolyásával a régióban?
Kína felemelkedése továbbra is a legnagyobb változásokat hozza Latin-Amerika és a Karib-térség országai számára. Ha Mexikót nem számítjuk, amely alacsony bérű helyszínként és az USA értékesítési piacaként gazdaságilag rendkívül szorosan kötődik az Egyesült Államokhoz, a Kínai Népköztársaság már régóta Latin-Amerika legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált. Befektetőként is rendkívül fontossá vált. A gazdasági kapcsolatok eddig rendkívül tartósnak bizonyultak. Jair Bolsonaro például, aki a 2018-as választási kampány során tajvani látogatásával és Kína-ellenes tirádáival Kínától való elfordulást tűzte ki célul, ezt nem sikerült megvalósítania brazil elnöki hivatali ideje alatt (2019-2022). Június végén a valójában az USA mellett elkötelezett perui puccsista elnök, Dina Boluarte több miniszterével Pekingbe utazott, hogy erősítse Peru és Kína kapcsolatait. Brazília és Peru – és más latin-amerikai országok számára – számára Kínával való üzletelés már régóta túl fontos ahhoz, hogy nélkülözni tudják.
Természetesen az USA megpróbálja kiszorítani Kínát Latin-Amerikából. Jelenleg például ellenzi Peking azon kísérletét, hogy meggyőzze Guatemalát a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Guatemala egyike az utolsó hét kisebb és legkisebb latin-amerikai és karibi államnak, amely még mindig fenntartja diplomáciai kapcsolatait Tajvannal. Tavaly nyáron Washington erős nyomással kényszerítette Costa Rica kormányát, hogy kizárja a Huaweit az ország 5G-hálózataiból.
Puszta nyomás
Laura J. Richardson tábornok, az Egyesült Államok déli parancsnokságának főparancsnoka, aki különösen Latin-Amerikáért és a Karib-térségért felelős, rendszeresen utazik a régió országaiba, hogy nyomást gyakoroljon az ottani kormányokra, hogy forduljanak el Pekingtől és forduljanak vissza Washington felé. Nemrégiben még a Washington Post is arra figyelmeztetett, hogy az USA nem tesz magának jót azzal, ha „katonai díszben” jelenik meg, hogy puszta nyomással maga mellé kényszerítse a térség országait. Talán jobb lenne, ha inkább csábító együttműködési ajánlatokkal próbálkoznának. Ennek nem sok jele van.
Az egyik, aki ezt jelenleg próbára teszi, Javier Milei argentin elnök. Bolsonaróhoz hasonlóan ő is Trump-párti, aki legszívesebben teljesen az USA-hoz igazítaná országát. Argentínát Ukrajna és Izrael mellé pozicionálta, április 5-én Richardson jelenlétében bejelentette Buenos Aires új külpolitikai doktrínáját, amely a Washingtonnal való stratégiai szövetségre épül, szoros kapcsolatra törekszik a NATO-val, és együtt akar működni az amerikai haditengerészettel az Argentína legdélebbi részén lévő Ushuaia haditengerészeti bázis bővítésében. Elhalasztotta az ország BRICS-csatlakozását, amely január 1-jén lett volna lehetséges, és teljesen böfögéssé silányította a kapcsolatokat Brazíliával, Argentína legnagyobb kereskedelmi partnerével.
Július 2-án a Twitteren „teljesen idióta dinoszauruszként” sértegette Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnököt; július 7-én beszédet mondott a CPAC Brasilon, a trumpista Konzervatív Politikai Akciókonferencia brazil ágán, ahol találkozott Bolsonaróval; július 8-án pedig kihagyta a Mercosur-csúcsot, hogy ne kelljen találkoznia Lulával – a többi Mercosur-állam bosszúságára.
A BRICS mint horgony
Nem világos, hogy Milei megengedheti-e magának, hogy a Kínával való kapcsolatokat is tönkretegye, vagy azt az utat kell választania, amelyet Bolsonaro végül brazil elnökként választott: a böfögés csökkentése és a kereskedelem előmozdítása. Külügyminisztere, Diana Mondino, aki nem sokkal hivatalba lépése után Buenos Airesben fogadta Tajvan képviselőjét, április végi pekingi látogatása során kénytelen volt ígéretet tenni az együttműködés bővítésére országa Brazília után második legfontosabb kereskedelmi partnerével.
Milei külpolitikai obstrukciója máshol is messzemenő következményekkel járhat. Brazília számára ez valódi teher, különösen azért, mert nem igazán tudni, hogy Milei belső romboló intézkedései végleg tönkreteszik-e Argentínát, ami igencsak káros lenne Brazília exportgazdaságára nézve. Az utód keresése során Lula elkezdett intenzívebb együttműködésre törekedni Kolumbiával Gustavo Petro elnök alatt. Ez azért lehetséges, mert Petro kezdi lazítani az országot az USA-hoz fűződő rendkívül szoros kapcsolataiból. Áprilisban Brasília és Bogotá hat együttműködési megállapodást kötött; a venezuelai választásokra való tekintettel is elkezdtek szorosabban egyeztetni egymással. Áprilisban Petro bejelentette, hogy országa BRICS-tagságra törekszik; Lula ezt támogatja. Kolumbia csatlakozása igen előnyös lenne Brazília számára, mivel a BRICS-országok között földrajzilag elszigetelt, és nem számíthat eredeti partnerére, Argentínára, amíg ott Milei lengeti a rombolás zászlaját.
Brazília egyébként ragaszkodik önálló külpolitikájához. Lula továbbra is azon fáradozik, hogy ratifikálja a Mercosur és az EU közötti szabadkereskedelmi megállapodást, amelytől a brazil nagyvállalatok vonzó exportlehetőségeket remélnek. A több mint negyedszázada tárgyalás alatt álló megállapodás esélyei azonban nem jók, ahogyan az európai országok befolyása is általában véve csökken Latin-Amerikában. Ettől függetlenül Lula februárban az ukrajnai háború kitörése óta másodszor fogadta Szergej Lavrov orosz külügyminisztert, és Kínával konzultálva igyekszik tárgyalásos megoldást találni az ukrajnai háborúra.
Oroszország a maga részéről, szembesülve a Nyugat elkeseredett elszigetelődési törekvéseivel, nemcsak Brazíliával, hanem a szubkontinens azon országaival is bővíti kapcsolatait, amelyek konfliktusban állnak az USA-val és az EU-val – Venezuelával, Kubával és Nicaraguával. Moszkva együttműködik az olajszektorban: segített Venezuelának kijátszani az amerikai szankciókat, és márciusban mintegy 700.000 hordó olajat szállított Kubának, hogy segítsen neki a legsúlyosabb hiányt áthidalni. Emellett Oroszország a Nyugattal való konfliktus kiéleződése óta többször is katonai jelenlétet mutatott a Karib-térségben. Legutóbb június közepén – aszimmetrikus válaszként arra, hogy Washington megengedte Kijevnek, hogy amerikai fegyvereket használjon oroszországi célpontok ellen – Havannába érkezett az „Admiral Gorszkov” fregatt és a „Kazan” atom-tengeralattjáró, a „Gorszkov” többek között Zircon hiperszonikus rakétákkal felszerelve. Ez azt jelenti, hogy a konfliktus bizonyos mértékig a Karib-tengeren is kiéleződik.
Írta: Jörg Kronauer
Forrás: JungeWelt
