„Így néz ki a demokrácia”: Chavismo következő fázisa

Július 28-án nem sokkal éjfél előtt a venezuelai Nemzeti Választási Tanács (CNE) bejelentette, hogy – a több mint 20 millió szavazat 80 százalékának megszámlálásával – a tendencia visszafordíthatatlan: Nicolás Madurót újraválasztották Venezuela elnökévé.

A CNE szerint Maduro a szavazatok 51,2 százalékát szerezte meg, míg elsődleges ellenfele, a kevéssé ismert Edmundo Gonzales 44,02 százalékot kapott. Ezzel az eredménnyel egyértelművé vált, hogy a venezuelai többség a Hugo Chávez által a kilencvenes évek végén bevezetett bolivári szocializmus projektjének folytatása mellett döntött. Elismerve az elmúlt két év gazdasági fordulatát, és büszkék az 5,1 millió lakás építésében, az élelmiszer-szuverenitás biztosításában és a közösségi demokrácia elmélyítésében elért eredményeikre, a venezuelaiak újraválasztották Madurót egy harmadik hatéves ciklusra.

A korábbi argentin nagykövet, az ellenzéki jelölt Gonzales a szélsőjobboldali vezető Maria Corina Machadót váltotta az Egységplatform jelöltjeként, miután Machadót kizárták az indulásból. Machado régóta nyíltan bírálja a chavizmust, támogatja az amerikai szankciókat és támogatja a külföldi beavatkozást az országban. 2018-ban katonai segítséget kért Benjamin Netanjahutól a Maduro-kormány megbuktatásához. Machadónak szoros kapcsolatai vannak az Egyesült Államokban. A Yale World ösztöndíjasa volt 2009-ben. 2024. június 23-án beszédet mondott a National Endowment for Democracy díjátadó ünnepségén Washingtonban. Bálványa, Margaret Thatcher után az új „vaslady” becenevet kapta. Maduro ezzel szemben támogatja a palesztin felszabadító harcot, összekapcsolva azt a venezuelai őslakosok gyarmati népirtás elleni harcával.

A Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) választási stratégiája részeként több mint 200.000 szomszédsági egységet szervezett országszerte. A legtöbb egységet nők vezették, akik a választás napján korán felébresztették közösségeiket, hogy a szavazásra buzdítsák őket. Az egyik legfontosabb üzenet az „1 + 10” volt – minden szavazónak tíz barátot kell magával hoznia. Maduro további tizenkét párt elnökjelöltje is volt. Kampányának egyik szimbóluma a kakas volt, amely a munkásosztály kakasviadal-kultúrájában népszerű, mint vad és rettenthetetlen harcos. A kampány során Maduro egy népszerű humanista és keresztény szocializmust igyekezett felépíteni, amelynek öröksége a bennszülöttek, a rabszolgák, a parasztok és a gyarmatosítás elleni harcoktól a venezuelai oligarchia és az imperializmus elleni jelenlegi küzdelmekig terjed.

Maduro győzelmét Latin-Amerika és a Karib-térség vezetői üdvözölték: Nicaragua, Kuba, Bolívia és Honduras, valamint számos más országból, Afrikából és Ázsiából is érkeztek gratuláló hívások és tweetek. Alig egy órával a hivatalos eredmények kihirdetése előtt Javier Milei szélsőjobboldali argentin elnök azt tweetelte, hogy az ellenzék elsöprő győzelmet aratott, és legyőzte a kommunista diktatúrát Venezuelában. Argentína egyike volt azon országok csoportjának, amelyek korábban az este folyamán aggodalmukat fejezték ki a választásokkal kapcsolatban – ez is része volt annak a várható kísérletnek, amely az eredmények előzetes lejáratására irányult. Az aláírók között volt Uruguay, Paraguay, Peru, Panama, Costa Rica, Ecuador, Guatemala és a Dominikai Köztársaság is.

A venezuelai és a tágabb régió demokráciájának aláásása során már megszokott módon az Egyesült Államok kétségbe vonta a választási eredményeket. Antony Blinken külügyminiszter kijelentette, hogy az „USA-nak komoly aggályai vannak” a bejelentett eredményekkel kapcsolatban – ez előre látható volt, tekintve, hogy a Biden-kormányzat régóta ellenzi a Maduro-kormányt, és a közelmúltban visszaállította az ellene hozott szankciókat.

Innen Caracasból tanúsíthatom, hogy az amerikai kétségek alaptalanok. A korábbi venezuelai választásokon a választási megfigyelők az USA által szervezett szkepticizmussal szemben a venezuelai választási hatóságok azon képességét támogatták, hogy tiszta választásokat tartsanak – és ezeken a választásokon gyakran az ellenzéki jelöltek nyertek. Venezuela rendelkezik a világ egyik legfejlettebb választási rendszerével. Több lépcsőben ellenőrzik a szavazók személyazonosságát, a tabellák pontosságát és az eredmények megbízhatóságát. Noha néhány nemzetközi megfigyelő, például Brazília és Mexikó, teljes elszámolást kért a CNE által összeállított „actas”-okról, a venezuelai rendszer a korábbi választások során általában bizalmat keltett hozzáférhetőségével és biztonságával.

A venezuelai választásokkal kapcsolatos amerikai kételyek valójában nem annyira attól tartanak, hogy a nép hangja nem fog meghallgatásra találni, mint inkább attól, hogy igen. A bolivári forradalom elutasítja az amerikai imperializmust. Megmutatja, hogy még a kegyetlen szankciók és a szüntelen pszichológiai hadviselést folytató közösségi médiabotok seregei sem képesek legyőzni egy olyan népet, amely elhatározta, hogy szabad akar lenni. A győzelmének bejelentését követően a Miraflores-i elnöki palotában összegyűlt chavistákhoz intézett beszédében Maduro beszámolt egy hatalmas, kora reggeli hackertámadásról, amelyet meghiúsítottak, amikor megpróbálták megzavarni a választási adattovábbítási rendszert.

A szankciók és a hiperinfláció elmúlt évtizede rendkívül nehéz volt Venezuela számára. A GDP 80 százalékkal zuhant kevesebb mint egy évtized alatt. Több mint 7 millió ember hagyta el az országot. Orlando Jose Figuera szélsőjobboldali ellenzékiek általi élve elégetése 2017-ben, Maduro elleni merényletkísérlet 2018-ban, Juan Guaidótól az USA által támogatott puccs 2019-ben, és a 2020-as invázió, amelyben volt amerikai zöldsapkás zsoldosok vettek részt, demonstrálta a forradalom ellenfeleinek és imperialista támogatóiknak az erőszakosságát.

Ennek ellenére a venezuelai nép továbbra is töretlen a béke, a méltóság, a párbeszéd és a jogállamiság iránti elkötelezettségében, amint azt Maduro a kampány utolsó hetében több beszédében is hangsúlyozta. A bolivári projektbe vetett hitük a szocialista kormány valódi eredményeit bizonyítja, amelyekkel a nyugati kormányok által az országra kirótt 936 szankciót átvészelte, és a nehézségeket lehetőséggé változtatta. Például a venezuelai háztartások millióinak élelmiszerosztásáért felelős CLAP-programot sújtó bénító amerikai szankciókra válaszul a Maduro-kormány finanszírozta a nemzeti termelést, és több mint 45.000 helyi, többségében női vezetésű ellátási bizottságot hozott létre.

A chavisták győzelme tovább erősíti a mexikói és franciaországi baloldali győzelmeket követő lendületet. Az imperializmus elleni győzelem világszerte inspirálja a népi mozgalmakat, és hozzájárul ahhoz az érzéshez, hogy egy új internacionalizmus időszakában vagyunk. A neoliberalizmus összeomlóban van, és most folyik a küzdelem arról, hogy mi lépjen a helyébe: háború és elnyomás vagy béke és szolidaritás? Az, hogy az ellenzék nem hajlandó elfogadni a választások eredményét, sőt, az, hogy hajlandóak duplázni, azt állítva, hogy a szavazatok több mint 70 százalékát megnyerték, és erőszakot szítanak országszerte, azt mutatja, hogy a harc nem lesz könnyű.  De a venezuelaiak bátorsága, hogy folytatják a demokratikus bolivári szocializmus építését, bizonyítja, hogy a virágzó közösségek jövője lehetséges – ha az emberekben megvan az akarat, hogy megvédjék azokat.

Forrás: Progressive Internationale